AMIKOR megérkeztem az országba, két hét sem kellett, és beleszerettem. Ámultam az embereken, hogy látszólag minden erőfeszítés nélkül egyensúlyozva, nehéz terheket visznek a fejükön. Csak úgy pezsgett az élet. A gyerekek játszottak és táncoltak az utcán, élénk ritmusra tapsoltak, és dobbantottak a lábukkal. Mindenütt színek, mozgás és zene vett körül.

De amit a legjobbat szeretek itt, az a prédikálás. A Sierra Leone-iak szívesen fogadják az idegeneket. Tisztelik a Bibliát, és meghallgatják az üzenetét. Sokszor behívnak, ha felkeresem őket. Amikor elbúcsúzok tőlük, van, aki elkísér egészen az utca végéig. Ezek a kedvességek segítenek elviselni a kellemetlenségeket, például azt, hogy sokszor nincs víz és áram.

Mivel egyedülálló vagyok, sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem érzem-e magányosnak magam. Igazából annyi dolgom van, hogy nincs időm magányosnak lenni. Az életem igazán tartalmas és izgalmas.