A Suriname-ban élő Angela felkereste az otthona közelében lévő árvaházat. Az árvaház vezetője egy tétlen testvérnő volt, és készségesen beleegyezett, hogy Angela prédikáljon a gyerekeknek. Angela mind a 85 gyerekkel beszélgetett, és videókat is mutatott nekik a jw.org honlapon. Ezután sokukkal elkezdett tanulmányozni. Két úttörő testvérnő  is csatlakozott hozzá, mindkettőjüknek külön kis csoportja lett. A tétlen testvérnő elmondta, hogy már megtanított néhány éneket a gyerekeknek az egyik énekeskönyvünkből, és hogy szívesen olvasna nekik esténként bibliai történeteket. Arról is beszélt, mennyire vágyik rá, hogy ott legyen az összejöveteleken, de nem hagyhatja egyedül a gyerekeket. A testvérek megszervezték, hogy az árvaházból az összes gyerek elmehessen a Királyság-terembe. Az árvaház nagyon közel van a Királyság-teremhez, ezért a Tanúk segítettek átkísérni a gyerekeket. A testvérnő és mind a 85 gyerek is rendszeresen ott van az összejöveteleken.

Miközben a hatéves Gabriel a családjával hazafelé tartott egy kongresszusról Paraguayban, azon tűnődött, mennyire fontos prédikálni a Királyságról. Majd eszébe jutott, hogy mindenképp szeretné, ha a nagypapája ott lenne vele a paradicsomban. De a nagypapáját egyáltalán nem érdekelte az igazság, sőt ellenezte, hogy a felesége és a gyerekei Tanúk.

Gabriel még aznap megkérdezte a szüleit, hogy felhívhatja-e videotelefonon az Argentínában élő nagyszüleit. Gabriel elmagyarázta a nagypapájának, miért olyan fontos tanulmányozni a Bibliát, és megkérdezte tőle: „Nagypapa, akarsz velem tanulmányozni?” A nagypapa beleegyezett. Gabriel azt javasolta, hogy a Figyelj Istenre, és élj örökké! füzetet tanulmányozzák. És ezt is tették az elkövetkező néhány hónapban. Mivel egyikük sem tudott folyékonyan olvasni, előtte  gyakoroltak. Gabriel minden egyes tanulmányozásra felkészült, és szépen felöltözött, inget és nyakkendőt vett.

Később a nagyszülők néhány hetet Gabriel családjánál töltöttek. Mialatt náluk voltak, a nagypapa is eljárt velük az összejövetelekre. Visszatérve Argentínába, folytatta a tanulmányozást egy ottani testvérrel, és most már kereszteletlen hírnök. Gabriel nagyszülei mindennap együtt imádkoznak. A kicsi Gabriel szintén szépen halad előre, és jelenleg kereszteletlen hírnök, a nagypapája pedig szeretne megkeresztelkedni.

Jennifer Brazíliában az Élhet újra, aki meghalt? tájékoztatólapot kínálta fel házanként. Az egyik háznál egy asszonnyal találkozott, aki épp egy kedves barátja temetésére sietett. Jennifer elmondta neki, hogy pont egy  olyan tájékoztatólapot akart neki odaadni, mely arról szól, hogy még találkozhatunk elhunyt szeretteinkkel. Az asszony hirtelen nem is tudta, mit mondjon, ahogy megpillantotta a tájékoztatólap címét. Mindenesetre elfogadta. Jennifer megkérdezte, hogy szeretne-e vinni belőle a gyászoló családnak. Az asszony ezt jó ötletnek tartotta, és még kilencet vitt magával.

Az asszony, amikor Jennifer ismét felkereste, ezt mondta: „Miután találkoztunk, azon gondolkodtam, hogy ez nem lehetett véletlen. Isten küldte önt hozzám, hiszen annyira szükségem volt a vigasztaló szavakra.” Az összes tájékoztatólapot odaadta a gyászolóknak. Az a családtag, aki a temetési beszédet tartotta, felolvasta a tájékoztatólapot. Mindenki nagyon hálás volt a vigasztaló szavakért. Az asszony pedig elfogadta a bibliatanulmányozást.

Haitin három Bételben szolgáló testvér utazott egy színes kisbuszon, melyet a helyiek tap-tapnek hívnak. A két és fél órás úton tanúskodtak az utasoknak. Összesen 50 folyóiratot és 30 tájékoztatólapot adtak át nekik. Az egyik Bétel-szolga, Gurvitch felolvasott egy részletet az Ébredjetek!-ből egy utasnak. Egy fiatal férfi, Pépé először csak hallgatta a beszélgetést, majd ő is bekapcsolódott. Bibliatanulmányozást kért, és mint kiderült, pont azon a területen lakik, amelyik Gurvitch gyülekezetéhez tartozik. Ez 2014 januárjában történt, és azóta Pépé gyakorlatilag minden összejövetelen és kongresszuson részt vett. Másoknak is beszél mindarról, amit tanul, és reméli, hogy hamarosan kereszteletlen hírnökként szolgálhat.