Egy testvér Indonéziában két nappal az emlékünnep előtt adott egy meghívót egy parkolóőrnek, aki muszlim vallású volt. Mivel a parkolóőr csak egyetlen meghívót kapott, megkérdezte, hogy mások is eljöhetnek-e vele. A testvér azt válaszolta, hogy természetesen. A férfinak nagy a családja, ezért kért még néhány meghívót.  A testvér további 20 meghívót adott neki, és elmagyarázta, hogy ezen az eseményen Jézus haláláról emlékeznek meg, és hogy mindenkit szívesen látnak, keresztényeket és muszlimokat egyaránt. A férfi azt mondta, hogy olyan 60-70-en fognak érkezni.

Mi történt az emlékünnep napján? Már elkezdődött az előadás 248 résztvevővel, amikor megérkezett a parkolóőr, mintegy 100 emberrel. Idősek és fiatalok, férfiak és nők, sőt egy terhes asszony is eljött vele. Több autót is béreltek, hogy eljussanak a hotelhez, ahol az emlékünnep volt. Amikor a hotel biztonsági őrei meglátták, milyen sokan vannak, először nem akarták beengedni őket. Nem értették, hogy miért jön el ennyi muszlim egy keresztény összejövetelre. A vendégek megmutatták a meghívókat az őröknek, akik végül az előadóteremhez kísérték őket. Mintegy 60 embert engedtek be közülük a túlzsúfolt terembe.

Néhány nap múlva a testvér meglátogatta a parkolóőrt, és megkérdezte tőle, hogy tetszett-e nekik az összejövetel. A férfi őszintén elismerte, hogy egy kicsit zavarban voltak, de lenyűgözte őket, hogy a végén mindenki milyen kedvesen üdvözölte őket, és kezet is rázott velük. A testvér meghívta a parkolóőrt a következő vasárnapra tervezett különleges előadásra is. El is jött, ezúttal mintegy 40 családtagjával és szomszédjával. Mivel az összejövetel vége felé értek oda, a vének úgy döntöttek, hogy még egyszer megtartják az előadást. Az elnöklő bejelentette az előadás címét, és  röviden elmagyarázta, mi fog történni, az éneket és az imát is beleértve. Az előadó a jelenlevők muszlim hátterére való tekintettel olyan kifejezéseket használt, amelyeket jól ismertek, például a Biblia helyett szent könyvet mondott, és Jézusra az arab nevén, Ísza prófétaként hivatkozott.

Később az egyik vén meglátogatta a parkolóőrt az otthonában, és a Figyelj Istenre! füzet alapján elkezdtek beszélgetni a Bibliáról. Mi több, még tizenketten csatlakoztak hozzájuk, köztük muszlim asszonyok és néhány gyerek is.

Mongólia fővárosából, Ulánbátorból az ország minden részére indulnak buszjáratok. Egy út akár 48 óráig is tarthat. Az utasok többnyire vagy kifelé bámulnak az ablakon, vagy alszanak. Nincs olvasnivaló a buszokon, noha a mongolok szeretnek olvasni. Ezért a Szonginohajrhan Gyülekezetből néhány testvér beszélt a buszsofőrökkel. A hírnökök így kezdték: „Szeretnénk ajándékba adni önnek egy nagyszerű könyvet. A repülőkön mindig van valami olvasnivaló az ülőhelyeknél. Ha úgy gondolja, hogy az utasai szívesen olvasnának, akkor tehetünk néhány kiadványt az ülésekhez.” Nyolc buszsofőrnek tetszett az ötlet. A testvérek így 299 folyóiratot és 144 füzetet helyeztek el. Azt is megszervezték, hogy a folyóiratokat mindig az aktuális számra cseréljék.

Egy ázsiai országban megkértek két vént, hogy keressen fel egy nyolc éve tétlen testvérnőt. Mivel még sosem találkoztak vele, először felhívták, és megbeszélték vele, hogy az üzletében látogatják meg, amely egy hatalmas bevásárlócsarnokban volt. Miután egy ideig az útvesztőszerű folyosókon bolyongtak, rátaláltak egy boltra, amely megfelelt a testvérnő által adott leírásnak. Az üzletben egy asszony üdvözölte őket, akinek az asztalán egy kis Biblia volt. Miután a testvérek meggyőződtek róla, hogy az asszony családneve, szülővárosa, és két gyermekének a kora is megfelel annak, amit róla tudtak, úgy gondolták, megtalálták a tétlen testvérnőt. Ezt mondták neki: „A testvéreid vagyunk, Jehova Tanúi.”

„Én keresztény vagyok” – válaszolta az asszony meglepetten. A testvérek furcsállták a reakcióját. Mindenesetre adtak neki néhány kiadványt, amiért az asszony nagyon hálás volt. Amikor viszont a testvérek kiléptek az üzletből, rádöbbentek, hogy rossz helyen jártak. A 2202-es üzletbe szerettek volna menni, de ez a 2200-as volt. Az egyik testvér így emlékszik vissza: „Beleborzongtam. Mintha angyalok vezettek volna az üzletbe. Az asszonynak és a testvérnőnek ugyanaz volt a családneve, a szülővárosa és még a gyermekeik is hasonló korúak voltak. Ha az  asszonynak más a családneve vagy a szülővárosa, akkor egyből tudtuk volna, hogy rossz helyen járunk.” Két üzlettel arrébb megtalálták a tétlen testvérnőt is, aki már várta őket.

A téves látogatásnak köszönhetően az asszony tanulmányozni kezdett, és eljár az összejövetelekre is. És mi történt a tétlen testvérnővel? Azóta minden összejövetelen jelen van, és rendszeresen részt vesz a szolgálatban is. Így beszél az érzéseiről: „Meghatódtam, mert noha sokáig tétlen voltam, Jehova nem feledkezett meg rólam.”

Greg és Alma a Fülöp-szigetekhez tartozó Catanduanes szigetre költözött, egy olyan területre, ahol segítségre van szükség a prédikálómunkában. A sziget egy részét hegyek tarkítják, így időnként előfordul, hogy akár 19 km-t kell gyalogolniuk a területükig. És ha valamelyik másik szigetre mennek prédikálni, van, hogy két órát eveznek, mire odaérnek. Az esős évszak idején nagyon nehéz eljutniuk a területükre. Vajon ilyenkor Greg és Alma tétlenül ül otthon? Nem, inkább kihasználják a mobilszolgáltatójuk kedvezményes ajánlatát. Így egy viszonylag alacsony árért korlátlan számú SMS-t küldhetnek.

Greg az SMS-ben először megadja a nevét, majd ezt írja: „Szeretnék önnel megosztani egy bibliai gondolatot.” Az egyik írásszöveg, melyet Greg szívesen használ, a János 17:3. Miután idézi, két kérdést tesz fel: „Ki az igaz Isten? Ki Jézus Krisztus?” Majd megkéri az illetőt, hogy válaszoljon neki. Ha választ kap, akkor idéz egy másik bibliaverset is, például a Zsoltárok 83:18-at.  Ha tovább folyik az SMS-ezés, akkor Greg megkérdezi, hogy beszélhetnének-e telefonon. Greg és Alma elmondása alapján sokan válaszolnak.

Például jó pár üzenetet váltottak egy asszonnyal, akinek több kérdése is volt a Bibliával kapcsolatban. Végül tanulmányozni kezdtek vele. Az asszony beszélt a tanultakról az unokaöccsének, és a kolléganőjének is. Idővel mind a hárman megkeresztelkedtek.