A betiltással egy igazán próbateljes időszak kezdődött. „A Királyság-termeinket bezárták, és tilos volt prédikálni. Drága testvéreink nagyon sokat szenvedtek a megpróbáltatások során” – számol be az egyik misszionárius, Alma Parson. Sokan elvesztették a munkahelyüket, másokat pedig bebörtönöztek. Parson  testvérnő mégis jó érzéssel gondol vissza: „Teljesen egyértelműen láthattuk, hogy Jehova újra meg újra szeretettel védelmez és irányít bennünket.” Bízva Jehova irányításában a testvérek titokban folytatták a munkát.

Lennart Johnson így emlékszik vissza arra az időszakra, amikor nem tarthattak összejöveteleket: „A testvérek ezután feltűnés nélkül, kis csoportokban gyűltek össze magánotthonokban. Az Őrtorony olyan cikkeit tanulmányoztuk, amelyeket stenciles sokszorosítógéppel másoltunk. Hűséges testvéreink nagyon hálásak voltak Jehovának, mivel folyamatosan erősítette őket e kis tanulmányozási csoportok által.”

A testvéreket nem tudta megfélemlíteni a kormány részéről tapasztalt egyre erőteljesebb zaklatás és fokozott megfigyelés. Hungría belügyminiszter ezt írta az elnöknek egy 1950. szeptember 15-ei keltezésű levélben: „A minisztérium több alkalommal is berendelte Lee Roy Brandtet és Jehova Tanúi többi vezetőjét, hogy felszólítsa őket minden olyan tevékenység beszüntetésére a köztársaság területén, amely ehhez a törvényileg betiltott szervezethez köthető. Ennek a rendeletnek jelenleg nem tesznek eleget. Naponta kapunk jelentéseket az ország különböző pontjairól, hogy titokban továbbra is terjesztik a propagandájukat, semmibe véve ezzel a kormány álláspontját.” Azzal zárta sorait, hogy Jehova Tanúi „külföldi vezetőit” ki kell utasítani az országból.

1950 végén Knorr és Henschel testvér látogatott el az országba. Ezt követően néhány misszionárius új kinevezést kapott Argentínába, Guatemalába és Puerto Ricóba. Mások világi munkát vállaltak, és így az országban tudtak maradni. Brandt testvér például az áramszolgáltató vállalatnál kezdett dolgozni, mások pedig angol nyelvet tanítottak. Az 1951-es évkönyv ezt írta: „Az, hogy néhány misszionárius nem hagyta el az országot, az erő valódi forrását jelenti az Úr hithű követőinek, akik tőlük ismerték meg az igazságot. Igazán örülnek, hogy láthatják a misszionáriusok bátorságát, ahogyan kitartanak a szolgálatukban.”

Dorothy Lawrence is egy olyan misszionárius volt, aki angolt tanított. Emellett bibliatanulmányozást folytatott néhány érdeklődővel. Ezáltal sokaknak segített megismerni az igazságot.

Jehova hűséges imádói más lépéseket is tettek, hogy az állandó megfigyelés ellenére folytathassák a szántóföldi munkát. Volt, hogy kisebb részekre szedtek szét egy-egy könyvet és ingzsebbe vagy bevásárlótáskába csúsztatták, hogy prédikáláskor ne keltsenek feltűnést.  A szántóföldi jelentést úgy írták meg, mintha egy bevásárlólista lett volna. A könyvek, füzetek, folyóiratok, újralátogatások és órák helyére azt írták, hogy papaja, bab, tojás, káposzta és spenót. Az Őrtorony stenciles példányait pedig maniókának hívták, amely egy országszerte megtalálható növény.

1954. június 16-án Rafael Trujillo egy megállapodást írt alá a Vatikánnal, ami különleges jogokat biztosított a római katolikus egyház papságának a Dominikai Köztársaságban. Addigra a betiltás már négy éve érvényben volt. Ennek ellenére 1955-ben már 478 hírnök prédikált a Dominikai Köztársaságban. Mi tette lehetővé, hogy a sok nehézség ellenére is nőjön a hírnökök száma? „Jehova szellemében rejlik minden erőnk titka – írta az 1956-os évkönyv. – A testvérek egységesek, hitben erősek, és bátran folytatják a munkát.”

1955 júliusában a főhivatal egy közjegyző által hitelesített levelet küldött Trujillónak. A levél részletesen  kifejtette Jehova Tanúi semleges álláspontját, és arra kérte Trujillót, hogy oldja fel a Jehova Tanúi és a Watch Tower Bible and Tract Society elleni tilalmat. Mi lett az eredmény?