1945. április 1-jén, vasárnap két misszionárius érkezett a Dominikai Köztársaság fővárosába, Ciudad Trujillóba (ma Santo Domingo). Lennart és Virginia Johnson nemrég végeztek a Gileád Iskolán, és ők voltak az első Tanúk ebben az országban, melynek történelmét átszőtték a harcok és a szenvedés. * Az 1946-os évkönyv azt írta az országról, hogy „tényleg úttörőknek való”, és „ezeknek a gileádosoknak szinte a nulláról kellett kezdeniük.” Gondoljunk csak bele! Nem volt fiókhivatal, sem Királyság-termek, sem gyülekezetek. A misszionáriusok senkit sem ismertek az országban, alig beszéltek spanyolul, és még lakásuk vagy bútoruk sem volt. Mihez kezdtek?

Lennart így idézi fel az eseményeket: „Először a Victoria Hotelbe mentünk szállást foglalni. Napi öt dollárba került kettőnknek teljes ellátással. Még aznap délután bevezettük az első bibliatanulmányozást. Hogy történt? Két dominikai hölgy, akikkel Brooklynban tanulmányoztunk, megadta a rokonai és ismerősei nevét. Meglátogattuk az egyiküket, egy bizonyos Dr. Greent, és a szomszédjával, Moses Rollinsszal is találkoztunk. Miután elmondtuk, honnan tudjuk a nevüket és a címüket, szívesen meghallgatták a Biblia üzenetét, és beleegyeztek a tanulmányozásba. Nem sokkal később Moses hírnök lett, mégpedig az első a helyiek közül.”

 1945 júniusának elején még négy misszionárius érkezett, akik hamarosan tekintélyes mennyiségű kiadványt terjesztettek el, és sok bibliatanulmányozást vezettek be. Októberre nyilvánvalóvá vált, hogy szükségük lenne egy összejöveteli helyre. Ezért a testvérek átalakították a misszionáriusotthon nappaliját és étkezőjét, hogy rögtönzött Királyság-teremként használhassák. Az összejöveteleken nem kevesebb mint 40-en voltak jelen.

A sokak által csak Palénak ismert Pablo Bruzaud volt az egyik első dominikai, aki elfogadta az igazságot. A Santiago és Ciudad Trujillo közötti buszjáratot üzemeltette, így gyakran utazott a fővárosba. Egyszer Ciudad Trujillóban beszélt néhány hírnökkel, és elfogadta „Az igazság szabadokká tesz titeket” című könyvet. Hamarosan minden nap tanulmányoztak vele. Palé csakhamar a misszionáriusokkal együtt prédikált, és gondoskodott a szállításukról. Később találkozott Lennart Johnsonnal, és elindultak Ciudad Trujillóból, hogy meglátogassanak néhány érdeklődőt, akik a brooklyni főhivataltól kértek segítséget. Először Santiagóba utaztak, majd a hegyeken keresztül eljutottak a tengerparti városba, San Filipe de Puerto Platába.

1946 márciusában a főhivatalból Nathan Knorr és Frederick Franz látogatott el a Dominikai Köztársaságba. A testvérek már nagyon várták őket, sőt Knorr testvér előadására még 75 érdeklődő is eljött. A látogatás során Knorr testvér azt is előkészítette, hogy a Tanúknak saját fiókhivatala lehessen az országban.

Még több misszionárius érkezett, és az 1946-os szolgálati év végére már 28 hírnök volt az országban. Mivel  előttük még nem nagyon prédikáltak itt, a misszionáriusok sok estét töltöttek azzal, hogy alaposan feltérképezzék a területet. Így szervezetten és módszeresen tudták végezni a prédikálómunkát.

1947-ben 59 hírnök vett részt a szolgálatban. Még abban az évben Kubából néhány misszionáriust, köztük Roy és Juanita Brandtet, áthelyeztek a Dominikai Köztársaságba. Brandt testvért kinevezték fiókhivatal-szolgának, és ő a következő tíz évben hűségesen ellátta ezt a feladatot.

Az 1948-as szolgálati évben mintegy 110 hírnök hirdette a jó hírt a szorgalmas misszionáriusok oldalán. Ám ezek a lelkes prédikálók még mit sem sejtettek a közelgő nehéz időszakról.