Juana Ventura a betiltás idején kezdett tanulmányozni, és 1960-ban keresztelkedett meg az Ozama folyóban. Egyszer egy Santo Domingó-i protestáns lelkipásztor börtönbe akarta záratni. Miért? Úgy vélte, Juana „eltéríti a híveit”. Rossz hírbe akarta keverni Juanát, és be akarta bizonyítani, hogy Jehova Tanúi hazugok. Ezért arra kérte, jöjjön a templomba, hogy az új hitéről faggathassa a hívek körében.

Juana így meséli el, mi történt: „A lelkipásztor három kérdést tett fel: »Miért nem szavaztok? Miért nem vesztek részt háborúban? Miért nevezitek magatokat Jehova Tanúinak?« Miközben a Bibliából választ adtam a kérdéseire, a jelenlevők szintén kikeresték a verseket, és meglepődtek azon, amit olvastak. Sokuk rájött, mi az  igazság. Mindegyikük tanulmányozni kezdett, és végül 25-en Jehova szolgái lettek.” Ez a nem mindennapi eset sokat lendített a munkán Santo Domingóban.

Trujillo halála után az ország politikailag súlyos válságba került. Az 1963-as évkönyv így számol be az eseményekről: „Az utcákat katonák és sztrájkolók lepték el, és mindennapos volt az erőszak.” Ám a prédikálás és a tanítványképzés a politikai zavargások ellenére is előrehaladt, és az 1963-as szolgálati év végére már 1155 hírnök volt.

Mivel a prédikálómunka robbanásszerű növekedésnek indult, szükség volt egy nagyobb épületre, ahonnan megszervezhették a munkát. 1962-ben a főhivatalból Nathan Knorr érkezett az országba, és az irányításával megvásároltak egy ingatlant, amelyen egy kétszintes épületet és egy Királyság-termet építettek. A fiókhivatalt a főhivatal egy másik képviselője, Frederick Franz adta át 1963. október 12-én, szombaton. Innentől fogva senki sem kételkedhetett abban, hogy Jehova Tanúi maradni akarnak a Dominikai Köztársaságban. Nem sokkal az átadás után érkezett az országba Harry és Paquita Duffield. Ők voltak az utolsó misszionáriusok, akiket kitoloncoltak Kubából.

1965. április 24-én polgárháború tört ki. Ebben a nehéz időszakban Jehova népe mégis virágzott. 1970-re már 3378 hírnök tevékenykedett 63 gyülekezetben. Több mint a felük 1965 és 1970 között lett Jehova Tanúja. Az 1972-es évkönyvben ez olvasható: „Mindenfajta ember csatlakozott a Tanúkhoz: autószerelők, farmerek,  sofőrök, könyvelők, kőművesek, ácsok, ügyvédek, fogorvosok, sőt még volt politikusok is. A Jehova és az igazság iránti szeretet kovácsolta őket össze.”