GERMAN GOMERA 11 gyerek közül a második legfiatalabb volt. Miután az édesapja és két testvére meghalt, az édesanyja, Luisa úgy döntött, hogy a városba költöznek. Luisa bátyjai a családjaikkal együtt a mennonita egyházhoz tartoztak. German családja is csatlakozott hozzájuk.

„1962-ben egy különleges úttörő házaspár jött a városba – idézi fel German. – Az a hír járta, hogy »ördögi tanításokkal« forgatják fel a várost. Ennek ellenére a népes Piña család behívta őket, amikor bekopogtak hozzájuk. Jó benyomást tett rájuk az úttörők kedves és barátságos modora, így figyelmesen meghallgatták őket. A látogatás hatására a Piña család és három nővérem tanulmányozni kezdett.”

German így folytatja: „Az egyik tanulmányozás alkalmával a Piña család anyát is áthívta. A Tanúk olyan bibliaverseket olvastak fel, melyek a földi örök élet reménységéről szóltak. Anya megkérdezte: »Akkor miért tanítja azt a vallásom, hogy az égbe megyünk?« A testvér a Bibliából válaszolt, és elmondta, hogy mit ír a Szentírás a földi feltámadásról. Anyának tetszett, amit hallott, és másoknak is elkezdett róla beszélni.”

 „Amikor a mennonita egyház pásztorai megtudták, hogy az egyházuk tagjai tanulmányoznak Jehova Tanúival, megpróbálták meggyőzni a híveiket, hogy hagyjanak fel vele. Ráadásul ezt durva fenyegetéssel próbálták elérni. A Piña családból az édesanya, Maximina ezt mondta nekik: »Nézzék, én felnőtt vagyok, és magam hozom meg a döntéseimet.«”

„Végül 22-en hagyták ott a mennonita egyházat, és kezdtek összejövetelre járni egy bérelt lakásba. Anya 1965-ben keresztelkedett meg, én négy évvel később, 1969-ben, amikor 13 éves voltam” – emlékszik vissza German.