A betiltás nehéz időszaka alatt Lennart és Virginia Johnson, valamint Roy és Juanita Brandt az országban maradtak, és folytatták a misszionáriusi szolgálatot. Lennart így idézi fel az eseményeket: „Roy Brandttel együtt behívtak kihallgatásra. Trujillo kormányának tisztviselői korábban berendelték Manuel Hierrezuelo testvért is.” Manuelt sajnos megölték a kihallgatás során. Mindvégig feddhetetlen maradt. Mi történt Royjal és Lennarttal? Lennart így folytatja: „Érkezésünk után külön-külön kihallgattak minket, és nyilvánvaló volt, hogy a válaszainkat rögzítik. Semmi más nem történt, ám két hónap múlva az újságok közölték, hogy Trujillo kormánya többé nem tiltja Jehova Tanúi munkáját, így szabadon folytathattuk a prédikálást.”

Mielőtt 1950-ben betiltották volna a munkát, 261 hírnök prédikált a Dominikai Köztársaságban. Mire 1956 augusztusában feloldották a tilalmat, 522-en hirdették a jó hírt. A testvéreket folyamatosan bebörtönözték, korlátozták és megfigyelték hat éven át, így igazán fellelkesítette őket, hogy újra szabadon végezhetik a szolgálatukat.

Mit váltott ki Jehova népéből ez a váratlan fordulat? Azonnal nekiláttak a munka megszervezésének. Összejöveteli helyeket kerestek, újra feltérképezték a területet, és új gyülekezeti feljegyzéseket készítettek. Nagyon örültek, hogy tudnak kiadványokat rendelni, és  meg is kapják őket. Lelkesen kihasználták, hogy szabadon prédikálhatnak. Ennek köszönhetően mindössze három hónap múlva már 612 hírnök vett részt a prédikálómunkában.

A katolikus egyház máris azon mesterkedett, hogy rossz hírbe keverje a Tanúkat. A papság egyre inkább nyomást gyakorolt a kormányra, hogy számolják fel a Tanúk tevékenységét. Erre különösen a Vatikánnal kötött megállapodás miatt érezték feljogosítva magukat. Oscar Robles Toledano katolikus pap írt egy hivatalos levelet a belügyminiszternek, Virgilio Álvarez Pinának. Arra kérte a kormányt, hogy segítsen neki „ráébreszteni a dominikai népet, hogy a »Jehova Tanúi« szekta milyen óriási veszélyt jelent”.

 Toledano leírta, hogy az a fő célja, hogy „eredménytelenné tegye Jehova Tanúi térítőkampányát”. Azt is javasolta, hogy ne lehessen behozni az országba a kiadványainkat, különösen „Az igazság szabadokká tesz titeket” című könyvet és Az Őrtorony folyóiratot.

A vallási vezetők és a támogatóik Trujillo kormányából mind részt vettek a Tanúk elleni támadásban. 1957 júniusában Francisco Prats-Ramírez, a Dominikai Párt elnöke ezt írta Trujillónak: „Jó néhány összejövetelt tervezek, hogy szembeszálljak Jehova Tanúi ártalmas és hazaellenes irányzataival.”

A rágalomhadjáratnak azonnal meglett a hatása. Egy könyv ezt írja: „1957 nyarán a dominikai sajtó számtalan cikket leközölt, melyben magas rangú kormánytisztviselők azzal vádolták Jehova Tanúit, hogy »a tevékenységük lázító és veszedelmes«. Mariano Vásquez Sanz jezsuita pap indította be a láncreakciót, amikor a Trujillo tulajdonában lévő rádióban, a La Voz Dominicanában [Dominika hangja] a kommunizmus szolgájának bélyegezte a szektát, a követőit pedig »agyafúrt, hitszegő ellenségnek, megátalkodott bűnözőknek« nevezte. Ezután Ricardo Pittini és Octavio Antonio Beras érsekek egy levélben arra kérték a papságot, hogy védje meg a híveit ettől a »szörnyű eretnekségtől«” (Trujillo—Little Caesar of the Caribbean).

Az állam és az egyház egyesített erővel elérte a célját. Júliusban a Dominikai Köztársaság parlamentje betiltotta Jehova Tanúi munkáját. Nem sokkal később mindennapossá váltak a verések és a rendőri brutalitás. Összesen mintegy 150 testvért és testvérnőt tartóztattak le.