Jehova megáldotta a Dominikai Köztársaságban keményen fáradozó szolgáit. 1994-ben átlagosan 16 354 Királyság-hírnök szolgált 259 gyülekezetben. A bámulatos növekedés miatt egyre több képzett felvigyázóra és kisegítőszolgára volt szükség. Még ugyanebben az évben a vezetőtestület engedélyezte, hogy a Dominikai Köztársaságban is elindulhasson a szolgálati kiképzőiskola, melyet mára felváltott a Királyság-hirdetők iskolája.

 2011 októberéig összesen 600 tanuló kapott oktatást 25 osztályban. Az iskolát elvégző testvéreknek több mint a fele jelenleg a teljes idejű szolgálat valamelyik ágában vesz részt, 71 Tanú különleges úttörő, 5 pedig a körzetmunkában tevékenykedik. Az első tíz osztály oktatása a fiókhivatalban zajlott, ám az iskola a tizenegyedik osztálytól Villa González városában egy külön épületben kapott helyet.

1998. szeptember 22-én 190 km/h-s sebességgel végigsöpört a Dominikai Köztársaságon a Georges hurrikán, iszonyatos pusztítást hagyva maga mögött. Több ezren elveszítették az otthonukat, és 300-an meghaltak. A katasztrófasegély-bizottság a területi építőbizottság segítségével segélyközpontot hozott létre egy La Romanában lévő Királyság-teremnél. Tizenhat országból  érkeztek testvérek, hogy segítsenek, és körülbelül 300 önkéntes vett részt a helyreállítási munkákban.

Összesen 23 Királyság-termet és több mint 800 Tanú otthonát kellett rendbe hozni vagy felépíteni. Például a hurrikán romokba döntötte egy idősebb általános úttörő, Carmen otthonát is, melyben már 38 éve lakott. Teljesen le volt sújtva, ám amikor 15 testvér megérkezett hozzá, hogy elkészítse az új házának alapját, szinte repesett az örömtől. Így mesél a történtekről: „Jehova soha sem felejtkezik el rólunk, mindig gondot visel ránk. Nézzétek csak ezt a gyönyörű házat, melyet a testvérek építenek nekem. A szomszédaim ezt mondták: »Jehova Tanúi törődnek a testvéreikkel; igazán szeretik egymást.«” Szerte az országban sokan adtak hangot ilyen érzéseknek, mivel látták, milyen sokat tesznek a Tanúk a szorult helyzetben lévő hittársaikért.

A Georges hurrikán szörnyű csapás volt. De Jehova népe szeretettől indíttatva erőfeszítéseket tett, hogy szentírási gondolatokkal megvigasztalja a testvéreket, valamint gyakorlati segítséget is nyújtott nekik. És ami a legfontosabb, az önfeláldozó önkéntesek erőfeszítései Jehovát, a valódi vigasztalás forrását dicsérték.

Az új tanítványok száma ugrásszerűen megnőtt, ezért több Királyság-teremre volt szükség. Így 2000 novemberében a Dominikai Köztársaságban is elkezdhettek Királyság-termeket építeni a szűkös anyagi helyzetben lévő országoknak szánt keretből. Ennek köszönhetően kényelmes és szép Királyság-termek épülhettek fel, egyenként mindössze nyolc hét alatt. 2011 szeptemberére két építési csoport 145 Királyság-termet épített vagy újított fel.

 A környéken élőket nemcsak az épületek nyűgözték le, hanem az építkezésen dolgozó önkéntesek viselkedése is. Például az ország északnyugati részén egy kisvárosban a testvérek találtak egy jó helyet egy új Királyság-teremnek. A vásárlási szándékukról egy különleges úttörő beszélt a telek tulajdonosával. Ám a tulajdonos ezt mondta: „Ne vesztegesse az idejét. Eszem ágában sincs eladni önöknek ezt a területet, főleg akkor nem, ha templomot akarnak építeni rá.”

Nem sokkal később a telek tulajdonosa elment San Filipe de Puerto Plata városába, hogy meglátogassa idősödő bátyját, aki történetesen Jehova Tanúja. Amikor megérkezett, megtudta, hogy egy Tanú-család magához fogadta a beteg bátyját, hogy gondját viseljék. A család elvitte az orvoshoz, az összejövetelekre, és prédikálni is. A férfi megkérdezte a testvérétől, hogy mennyit fizet azért, hogy gondoskodnak róla. „Semennyit, ők a testvéreim” – válaszolta.

A telek tulajdonosát annyira meghatotta a Tanúk kedvessége, hogy felhívta azt a különleges úttörőt, aki a telekvásárlás miatt korábban megkereste. Elmondta, hogy meggondolta magát, és most már kész eladni nekik a területet. A testvérek megvették a telket, és elkezdődhetett az építkezés. Korábban a tulajdonos felesége nagyon rossz véleménnyel volt Jehova Tanúiról. De látva, hogyan végzik a munkát az építkezésen, ezt mondta róluk: „Ők a legösszetartóbb és legkedvesebb emberek, akikkel valaha is találkoztam.”