2008-ban Indonéziában már 21 699 volt a hírnökcsúcs. A fiókhivatal egyre szűkösebb volt, ráadásul a betiltás miatt egy elhagyatott helyen épült. Tehát szükség volt egy nagyobb fiókhivatalra, közelebb Jakartához.

 Körülbelül 2 évvel később a testvérek egy egészen különleges helyet vásároltak az új fiókhivatalnak, egy ultramodern, 42 szintes irodaház 31. emeletét Jakarta központjában. Aztán egy közeli, sokemeletes apartmanház 12 szintjét is megvették, ahol több mint 80 Bétel-szolgát tudnak elszállásolni. Ezenkívül megvásároltak egy ötemeletes épületet a kiszolgáló helyiségek számára.

Egy nemzetközi, építési szolgákból álló csapat együtt dolgozott a helyi vállalkozókkal az irodák és a lakások átalakításán. „Jehova újra és újra segített felülkerekednünk a látszólag megoldhatatlan problémákon – mondja az építkezés felvigyázója, Darren Berg. – Például szerettünk volna beüzemelni egy modern szennyvíztisztító berendezést, de a hatóságok nem adtak rá engedélyt, mivel még ismeretlen volt számukra ez a technológia. Aztán egy helyi mérnök testvér beszélt egy magas beosztású hivatalnokkal, aki rögtön elfogadta a kérésünket, és azt mondta, hogy teljesen megbízik a testvér szakértelmében.”

2015. február 14-én adták át az új fiókhivatalt. Anthony Morris, a vezetőtestület tagja tartotta az átadási beszédet. Vincent Witanto Ipikkusuma, a fiókbizottság egyik tagja ezt mondta: „Igazán elit környéken van a fiókhivatalunk, Indonézia vezető vállalatai között. Többé nem kell bujkálnunk. Most már szem  előtt vagyunk, és mindenki láthatja, hogy itt is maradunk.”

Az utóbbi években egyre több Tanú jön Indonéziába a föld minden részéről. „A miénkhez hasonló országokban óriási szerepük van azoknak, akik szükségterületre költöznek – mondja Lothar Mihank. – Sokat segítenek nekünk a tapasztalatukkal, érettségükkel, lelkesedésükkel, és nekik köszönhetően még jobban értékeljük a nemzetközi testvériséget.” Mi indítja őket a költözésre? És hogy boldogulnak? Nézzük meg, mit mondanak.

Jason és Casey Gibbs az Egyesült Államokból érkeztek, és ezt mondták: „Láttuk az Évkönyvben, hogy a hírnökre eső arány Indonéziában nagyon magas, és néhány barátunk, aki már odaköltözött, mondta, hogy tényleg nagy szükség van prédikálókra. Úgyhogy telefonáltunk az indonéz fiókhivatalnak, és Balira küldtek minket. Az angol nyelven folyó prédikálómunka Indonéziában  csak nemrég kezdődött el, ezért már rögtön az elején jó eredményekre számíthattunk. Arra gondoltunk, hogy egy évet maradunk, de már három éve itt vagyunk. A legtöbben még sosem hallottak Jehova Tanúiról. Nagyon sok örömet ad az itteni szolgálat!”

Stuart és Mandy Williams, egy középkorú ausztráliai házaspár ezt mondta: „Olyan emberekkel szerettünk volna találkozni, akik keresik az igazságot. Ezért költöztünk Indonéziába. Malangban (Kelet-Jáva) több száz angolul beszélő egyetemistának tanúskodtunk, akik nagyon kíváncsiak voltak az üzenetünkre. És a honlapunkat is nagyon szeretik. Fantasztikus itt prédikálni!”

Akijama Takahiro és Mari Yogyakartában úttörők, Jáva szigetén. Ezt mesélték: „Itt nagyobb biztonságban érezzük magunkat, mint Japánban. Mindenki kedves és udvarias. Sokakat érdekelnek a vallások, különösen a fiatalokat. Egyszer, amikor közterületen tanúskodtunk egy bemutatóasztalnál, öt óra alatt 2600 folyóiratot terjesztettünk el.”

Dan és Janine Moore, egy ötvenes éveiben járó házaspár a következőket tapasztalta: „Az emberek körénk gyűlnek, amikor prédikálunk. Mosolygunk rájuk, ők meg visszamosolyognak. Kíváncsiak, érdeklődnek és izgatottak. Ha mutatunk nekik valamit a Bibliából, van, hogy ezt kérdezik: »Leírhatom?« Meglepi őket, hogy milyen sok bölcsesség van a Szentírásban. Egy éve vagyunk itt, de sajnáljuk, hogy nem korábban jöttünk. Kerestük, hogy hol tudnánk többet tenni a szolgálatban, és megtaláltuk!”

Misja és Kristina Beerens misszionáriusként érkeztek 2009-ben, és most az utazómunkában vannak. Így  számolnak be az élményeikről: „Még a kelet-jávai Madura szigetén is nagyon jó a prédikálás, pedig ez egy olyan része Indonéziának, ahol többségében konzervatív muszlimok laknak. Az autósok megállnak, hogy folyóiratot kérjenek tőlünk. Ezt mondják: »Muszlim vagyok, de szeretem a kiadványaikat. Kérhetek a barátaimnak is?« Csodálatos itt prédikálni!”

1931-ben, amikor Frank Rice Jakartába érkezett, körülbelül 60 millióan laktak Indonéziában. A lakosság ma már megközelíti a 260 milliót, ezért Indonézia a negyedik legnépesebb ország a világon.

 Időközben Jehova Tanúi is egyre többen lettek Indonéziában. 1946-ban, a II. világháború borzalmai után mindössze tíz hírnök tevékenykedett. Ma több mint 26 000 Tanú szolgál az országban, ami egyértelműen Jehova áldásának köszönhető. A 2015-ben megtartott emlékünnepen 55 864-en voltak jelen, úgyhogy további növekedés várható.

Jézus kijelentette: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába” (Máté 9:37, 38). Jehova szolgái Indonéziában ugyanezt érzik. Továbbra is keményen fáradoznak azon, hogy megszenteljék Jehova nevét ebben a szigetországban (Ézs 24:15).