NYUGAT-JÁVA tartományban 1963 májusában fellángolt a kínaiak elleni rasszista gyűlölet. Sukabumiban volt a legvészesebb a helyzet, ahol a családunknak fuvarozóvállalkozása volt. Több száz őrjöngő ember támadt rá az otthonunkra, köztük néhány szomszédunk is. Rémülten, összekuporodva néztük végig, ahogy mindenünket összetörik, és kirabolnak minket.

Miután a csőcselék elment, néhány szomszédunk átjött vigasztalni minket. Édesapám leült velük beszélgetni a padlóra a nappaliban. A romok között megtalálta a nagy, szundai nyelvű Bibliáját, kinyitotta, és megmutatta nekik, hogy ezek a bajok meg lettek jövendölve. Aztán elmagyarázta, hogy milyen csodálatos jövő vár ránk Isten királyságának az uralma alatt.

Édesapám sosem törekedett arra, hogy gazdag legyen. Gyakran mondta nekünk: „Jehova szolgálata a legfontosabb!” Buzgó példájának eredményeként az édesanyám, az öt testvérem, a 90 éves nagypapám, valamint sok más rokonunk és szomszédunk is elfogadta az igazságot.