Ausztráliában a 12 éves Emily tanárnője arról beszélt az osztálynak, hogy milyen fontos a jó barátok megválasztása. Ez arra ösztönözte Emilyt, hogy megmutassa neki a Milyen egy igazi barát? című animációs kisfilmet. A tanárnő később lejátszotta az osztálynak a filmet, és a diákok végig feszülten figyeltek. Aztán egy órán keresztül beszélgettek róla. A tanárnő más  osztályoknak is megmutatta a videót. Emily még a jw.org-ról is beszélt a tanárnőnek és az osztálytársainak. „Jehova bátorságot adott nekem ahhoz, hogy több száz diáknak megmutassam a weboldalunkat, és éreztem, hogy segít” – mondta Emily.

Kelet-Timoron öt hírnök 9 órás kimerítő utat tett meg a hegyeken át, hogy tanúskodjon egy bemutatóállvánnyal Suaiban a vásáron. A látogatókat nagyon meglepte, hogy 12 helyi nyelven voltak kitéve olvasnivalók, főleg azért, mert ezek nagy részén alig vagy egyáltalán nincsenek kiadványok. Amikor egy hölgy meglátta az egyik füzetet, felkiáltott: „Ez az én anyanyelvemen van!” Most először látott bunak nyelven nyomtatott kiadványt. Négy nap alatt a testvérek 4571 kiadványt osztottak szét, és sokan kérték, hogy látogassák meg őket az otthonukban. Az érdeklődők többsége még sohasem hallott Jehova Tanúiról. A gyerekek órákig nézték a Legyél Jehova barátja! sorozat részeit tetun dili nyelven. Néhányan megtanulták a dalok szövegét, és boldogan énekelték.

Brian és Roxanne misszionáriusként szolgálnak Palaun. Engedélyt kértek, hogy bemutatóállvánnyal tanúskodhassanak egy főiskola területén. Felkeresték a rektort, és megmutattak neki egy videót a jw.org-ról a közterületen végzett tanúskodással kapcsolatban. Ezenkívül hagytak nála egy-egy példányt azokból  a kiadványokból, melyeket szerettek volna kitenni az állványra. A rektor elmondta Briannek és Roxanne-nak, hogy az egyik osztályvezetővel kellene egyeztetniük. Onnan pedig továbbküldték őket a dékánhoz.

Brian ezt mondta: „Kellemesen elbeszélgettünk a dékánnal, de arra kért minket, hogy menjünk vissza a rektori irodába, ott pedig azt mondták, hogy levélben kérjünk engedélyt. Eléggé elkedvetlenedtünk amiatt, hogy ide-oda küldözgettek minket, de azért megírtuk a levelet.”

 Brian és Roxanne később ismét meglátogatták a dékánt, hogy érdeklődjenek az engedély felől, igaz arra számítottak, hogy visszautasítja őket. „Nagyon meglepődtünk, amikor elmondta, hogy elolvasta a könyveinket, és nagyszerűnek tartja őket. Szerinte pont erre van szükségük a diákoknak” – meséli Brian. Az engedélyt megadták!

Brian így folytatja: „Az osztályvezető megemlítette, hogy ha a kollégiumi diákok vasárnap el akarnak menni valamelyik templomba, elviszik őket. »Ha az önök templomába akarnak menni, oda is szívesen elvisszük őket« – mondta. Nagyon meg voltunk lepve. Ahelyett, hogy elküldtek volna minket, még azt is felajánlották, hogy elhozzák a diákokat a királyságtermünkbe!”

Az első nap 65 könyvet, 8 folyóiratot és 11 füzetet vittek el az állványról. Brian és Roxanne sok jó beszélgetést folytatott a diákokkal. A dékán és az osztályvezető arra kérte őket, hogy máskor is jöjjenek.

Lipson a Salamon-szigeteki Bétel-család tagja. Egy délelőtti szolgálat után épp visszafelé tartott a fiókhivatalba, amikor királyságéneket hallott kiszűrődni az egyik üzletből. Kíváncsi lett, és bement. Meglepetésére gyerekek és felnőttek együtt nézték a „Vég nélkül élhetünk!” című 55. éneket a Legyél Jehova barátja! sorozatból. Az ének végén a tulajdonos így szólt: „Van egy másik videó is, amit meg akarok mutatni.” Ezután lejátszotta a Nem szabad lopni című animációs kisfilmet. A film végén emlékeztette a vevőket, hogy ne lopjanak a boltjából.

 Mivel időközben mások is jöttek a boltba, a tulajdonos így szólt hozzájuk: „Szeretném, ha meghallgatnák a kedvenc dalomat.” Majd ismét lejátszotta az 55. éneket. Utána pedig megmutatta a Miért jó tanulmányozni a Bibliát? és a Hogyan zajlik egy bibliatanulmányozás? című videókat Salamon-szigeteki pidzsin nyelven.

A Salamon-szigeteken kevés embernek van internete, mert nagyon drága, és csak korlátozott mértékben van kiépítve. Annak ellenére, hogy az üzlet tulajdonosa nem Jehova Tanúja, segít elültetni az igazságot azok szívében, akik betérnek a boltjába.

Egy fiatal házaspár szívesen részt vesz a közterületi tanúskodásban minden hétfőn az új-kaledóniai Nouméában. Egyszer egy félénk hölgy ment oda az állványhoz,  és szó nélkül elvette a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet. Fél órával később visszatért a könyvvel, és ezt kérdezte a pártól: „Látták ezt?” Kinyitotta a könyvet, és megmutatta benne Jehova nevét. „Ez Isten neve! – mondta. – Hetek óta kutatok a könyvtárban, hogy megtaláljam az igazságot Istenről. Aztán elvittem ezt a könyvet, és ahogy kinyitottam a kocsimban, először Isten nevét láttam meg benne. Úgy éreztem, hogy vissza kell jönnöm, hogy megköszönjem.” Ezután kellemesen elbeszélgettek, és a pár megmutatta a hölgynek az „Isten nevének használata és jelentése” című függeléket A Biblia tanítása könyvben. Az asszony elmondta, hogy folytatja a kutatást a könyvtárban, de most már tudja, hogy az állvány minden hétfőn ott van.