Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A Biblia hamis barátja

A Biblia hamis barátja

3. fejezet

A Biblia hamis barátja

Ebben a fejezetben azokat a legfontosabb okokat tekintjük át, amelyek miatt a nem keresztény országokban sokan elutasítják a Bibliát mint Isten Szavát. Amint a történelemből kitűnik, a kereszténység azt állítja, hogy hisz a Bibliában és megőrzi azt. A kereszténység vallásszervezetei azonban a történelem legszörnyűbb kegyetlenségeivel kapcsolódtak össze, a középkor keresztes hadjárataitól és üldözéseitől kezdve egészen a jelenkori Holocaustig. De vajon a kereszténység magatartása elegendő ok a Biblia elutasítására? Az igazság az, hogy a kereszténység a Biblia hamis barátjának bizonyult. Valóban, a kereszténység i. sz. IV. századi megjelenésével semmi esetre sem volt vége a Biblia fennmaradásért folytatott harcnak.

1., 2. (És a bevezetés.) a) Miért utasítják el sokan, hogy elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát? b) Milyen jó munka ment végbe az I. és II. században, mégis milyen veszélyes fejlődés volt folyamatban?

AZ ELSŐ század végére befejeződött a Biblia könyveinek megírása. Ettől kezdve a keresztények elöl jártak a teljes Biblia másolásában és terjesztésében. Ezzel egyidőben foglalkoztak az akkori leggyakoribb nyelvekre való lefordításával is. Mialatt a keresztény gyülekezet ezzel a nagyszerű munkával volt elfoglalva, kezdett kialakulni valami, ami később a Biblia fennmaradására nézve veszélyesnek bizonyult.

2 Ennek a fejlődését a Biblia előre megjövendölte. Jézus egyszer példázatot mondott egy emberről, aki bevetette a földjét jó minőségű búzával. De mialatt aludt, egy ellenség gyom magvakat vetett a földbe. Mindkét mag kihajtott, de egy ideig a gyom elrejtette a búzát. Ezzel a példázattal Jézus megmutatta, hogy bár munkájának gyümölcseként igaz keresztények jelennek meg, halála után mégis hamis keresztények szivároghatnak be a gyülekezetbe. Végül nehéz volt megkülönböztetni a valódit a hamistól (Máté 13:24–30, 36–43).

3. Péter apostol szerint milyen hatással lesznek a gyomszerű „keresztények” a Bibliába vetett hitre?

3 Péter apostol nyíltan figyelmeztetett, hogy ezek a gyomszerű „keresztények” hatással lesznek arra, hogyan tekintik az emberek a keresztényiséget és a Bibliát. „Köztetek is lesznek hamis tanítók. Éppen ők fognak feltűnés nélkül ártalmas szektákat bevezetni, és még a tulajdonost is megtagadják, aki megvásárolta őket, miáltal gyors pusztulást vonnak magukra. Sőt sokan fogják követni gátlástalan viselkedésük cselekedeteit, s ezek miatt beszélnek majd gyalázkodóan az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2).

4. Hogyan teljesedtek be Jézus és Péter pfóféciái még az első században?

4 Jézus és Péter jövendölései már az első században beteljesedtek. Nagyravágyó férfiak szivárogtak a keresztény gyülekezetbe, és elvetették a széthúzás magvát (2Timótheus 2:16–18; 2Péter 2:21, 22; 3János 9, 10). A következő két évszázadban a tiszta bibliai igazságot görög filozófusok nézetei hamisították meg, és végül sokan követték el azt a hibát, hogy pogány tantételeket bibliai igazságként fogadtak el.

5. Milyen politikai változást vezetett be Konstantin a IV. század elején?

5 A negyedik században Konstantin római császár elfogadta a „kereszténységet” mint a Római Birodalom hivatalos államvallását. De az a „kereszténység”, amit ő ismert, jelentősen különbözött attól a vallástól, melyet Jézus hirdetett. Időközben kivirágzott a Jézus által megjövendölt gyom. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy mindig voltak néhányan, akik az igaz keresztényiséget képviselték, és arra törekedtek, hogy Isten ihletett Szavának, a Bibliának megfelelően cselekedjenek (Máté 28:19, 20).

Ellenállás a Biblia fordításával szemben

6. Mikor kezdett kialakulni a kereszténység, és többek között miben különbözött a kereszténység vallása a bibliai keresztényiségtől?

6 A kereszténység ma ismert formája Konstantin idejéből származik. Az az elkorcsosult keresztényiség, amely akkoriban vert gyökeret, a továbbiakban már nemcsak vallási szervezet volt, hanem az állam egy része, és vezetői fontos szerepet játszottak a politikában. Végül a hitehagyott egyház oly módon használta politikai hatalmát, hogy az teljesen ellentmondott a bibliai keresztényiségnek, és a Bibliára nézve is újabb veszélyes helyzeteket idézett elő. Hogyan?

7., 8. Mikor nyilatkozott a pápa a Biblia lefordítása ellen, és miért tette azt?

7 Amikor a latin megszűnt beszélt nyelv lenni, új bibliafordítások váltak szükségessé. De a katolikus egyház ezzel nem értett egyet. Vratislav, aki később Csehország királya lett, 1079-ben engedélyt kért VII. Gergely pápától, hogy a Bibliát az alattvalói nyelvére lefordíthassa. De a pápa nemmel válaszolt. Kifejtette: „Azok számára, akik gyakran elmélkednek a Biblián, világos, hogy a Mindenható Istennek nem ok nélkül tetszett, hogy a szent iratok bizonyos részét titokban tartani, nehogy semmibe vegyék, ha minden ember számára egyszerűen érthető, sőt esetleg lenézzék, vagy félművelt emberek félreértelmezzék, és ez tévedéshez vezessen.”1

8 A pápa a Bibliát az akkor már holt latin nyelven akarta megtartani. A tartalma „titokban” maradt, nem fordították le az egyszerű emberek nyelvére. * Jeromos latin Vulgatá-ja, amely az V. században azért készült, hogy a Biblia mindenki számára hozzáférhető legyen, ugyanakkor a titokban tartás eszközévé vált.

9., 10. a) Hogyan mutatkozott meg a római katolikus egyház további ellenállása a Biblia lefordításával szemben? b) Mi volt ennek a bibliaellenes ellenállásnak a célja?

9 A középkorban az egyház ellenállása a nemzeti nyelvű Bibliával szemben egyre erősödött. III. Ince pápa olyan szigorú levelet írt 1199-ben a németországi Metz érsekének, hogy az érsek minden német nyelvű Bibliát, amelyet csak képes volt kézrekeríteni, elégettetett.3 A Toulouse-i zsinat elrendelte 1229-ben, hogy „világiak” birtokában nem lehet semmilyen nemzeti nyelvű Biblia.4 A spanyolországi Tarragona tartományi zsinatának parancsára 1233-ban az „Ó- és Újszövetség” minden könyvét át kellett adni, hogy elégessék.5 Az angliai Oxfordban 1407-ben Thomas Arundel érsek által összehívott zsinat kifejezetten megtiltotta a Biblia lefordítását angolra vagy bármilyen más újkori nyelvre.6 Szintén Angliában 1431-ben Stafford wellsi püspök megtiltotta mind a Biblia lefordítását angolra, mind az ilyen fordítások birtoklását.7

10 Ezeknek az egyházi méltóságoknak a célja nem a Biblia elpusztítása volt. Azt akarták, hogy megkövesedjen, azaz egy olyan nyelven maradjon, amelyet csak kevesen tudtak elolvasni. Azt remélték, hogy ezzel megakadályozzák azt, amit ők eretnekségnek neveztek, de ami valójában tekintélyük megtámadására irányult. A Biblia csupán szellemi kíváncsiság tárgya lett volna, ha ez sikerül, és kevés, vagy egyáltalán semmi hatással nem lett volna a hétköznapi ember életére.

A Biblia védelmezői

11. Mi lett a következménye annak, hogy Julián Hernández spanyol nyelvű Bibliákat csempészett Spanyolországba?

11 Szerencsére azonban sok becsületes ember elutasította, hogy eleget tegyen ezeknek a rendeleteknek. De az ilyen elutasítások veszélyesek voltak. Egyesek a Biblia birtoklásának „bűne” miatt rettenetesen sokat szenvedtek. Példaként nézzük egy spanyol ember, név szerint Julián Hernández esetét. Foxe History of Christian Martyrdom című munkája szerint Julián (vagy Juliano) „vállalta, hogy Németországból a saját országába nagyszámú Bibliát szállít. Hordókba rejtette és mint rajnai bort pakolta fel őket.” Elárulták, és a római katolikus inkvizíció elfogta. Azokat, akiknek a Bibliákat szánta, „válogatás nélkül megkínozták, és aztán többségüket különböző büntetésekre ítélték. Juliánt megégették, húsz másikat nyárson megsütöttek, többeket életfogytiglani börtönre ítéltek, egyeseket nyilvánosan megkorbácsoltak, sokakat gályára küldtek.”8

12. Honnan tudjuk, hogy a középkori egyházi méltóságok nem a bibliai keresztényiséget képviselték?

12 Micsoda szörnyű visszaélés a hatalommal! A legcsekélyebb kétség sem férhet hozzá, hogy ezek a felelős egyházi méltóságok nem a bibliai keresztényiséget képviselték! A Biblia maga jelenti ki az ilyenek közé tartozókról: „Az Isten gyermekeit és az Ördög gyermekeit ez a tény teszi nyilvánvalóvá: Mindaz, aki nem tart ki az igazságosság mellett, nem Istentől származik és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert azt az üzenetet hallottátok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást, nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól származott és megölte testvérét” (1János 3:10–12).

13., 14. a) Milyen figyelemreméltó középkori esemény mutatja a Biblia isteni eredetét? b) Hogyan változott a helyzet Európában a Bibliát illetően?

13 Milyen figyelemreméltó, hogy férfiak és nők készségesen vállalták ilyen rettenetes bánásmód kockázatát csupán azért, hogy Bibliájuk lehessen! És az ilyen példák egészen napjainkig megsokasodtak. Az a mélységes odaadás, amit a Biblia az emberekből kiváltott, és az a készség, amellyel türelmesen szenvedtek és zokszó nélkül viselték a szörnyű halált anélkül, hogy fellázadtak volna kínzóik ellen, kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a Biblia Isten Szava (1Péter 2:21).

14 Végül a XVI. században a római katolikus hatalom elleni protestáns felkelés után maga az egyház erőltette a Biblia lefordítását az ismert európai nyelvekre. Mégis már akkoriban több kapcsolata volt a Bibliával a protestantizmusnak, mint a katolicizmusnak. Amint azt Edward J. Ciuba katolikus pap írta: „Őszintén be kellene ismerni, hogy a protestáns reformáció egyik legtragikusabb következménye a katolikus hívők között a Biblia elhanyagolása volt. Bár teljesen soha nem merült feledésbe, a Biblia mégis zárt könyv volt a legtöbb katolikus számára.”9

A magasabb kritika

15., 16. Ami a Bibliával szembeni ellenállást illeti, a protestantizmus miért nem mentes a felelősségtől?

15 De a Bibliával való szembenállást illetően a protestáns egyházak sem mentesek a felelősségtől. Ahogy múltak az évek, bizonyos protestáns tudósok másfajta támadást intéztek a könyv ellen: intellektuális támadást. A XVIII. és XIX. században kifejlesztették a Biblia tanulmányozásának egy módszerét, amely magasabb kritika néven vált ismertté. Követői azt tanították, hogy a Biblia nagy részét legendák és mítoszok alkotják. Néhányan még azt is mondták, hogy Jézus soha nem élt. Ahelyett, hogy Isten Szavának nevezték volna a Bibliát, ezek a protestáns tudósok ember szavának mondták, ráadásul nagyon zavarosnak.

16 Ezek közül az elképzelések közül a szélsőségesebbeket már nem képviselik, de a magasabb kritikát még mindig tanítják a szemináriumokon, és egyáltalán nem szokatlan egy-egy protestáns lelkésztől azt hallani, hogy nyilvánosan elutasítja a Biblia nagy részét. Amint egy ausztrál újság beszámol róla, egy anglikán lelkész például azt állítja, hogy sokminden, ami a Bibliában van, „egyszerűen téves. Történelmi szempontból néhány dolog nincs rendben. A részletek némelyikét nyilvánvalóan elferdítették”. Ez a felfogás a magasabb kritika eredménye.

„Gyalázkodóan beszélnek”

17., 18. Hogyan hozott szégyent a kereszténység magatartása a Bibliára?

17 Talán mégis a kereszténység magatartása akadályozza leginkább az embereket abban, hogy elfogadják a Bibliát mint Isten Szavát. A kereszténység azt állítja, hogy a Bibliát követi. Magatartásuk azonban szégyent hoz a Bibliára és magára a keresztény névre. Amint Péter apostol megjövendölte, az igazság útjáról „gyalázkodóan beszélnek” (2Péter 2:2).

18 Miközben az egyház tiltotta a Biblia lefordítását, a pápa például anyagilag támogatta a közel-keleti muzulmánok elleni erőteljes katonai törekvéseket. Ezeket „szent” keresztes hadjáratoknak hívták, pedig semmi szent nem volt bennük. Az első — az úgynevezett „Népek keresztes hadjárata” — volt az elkövetkezők mintája. Egy prédikálóktól felbujtott féktelen sereg, mielőtt elhagyta Európát, rátámadt a zsidókra Németországban, és lemészárolta őket egyik városban a másik után. Miért? Hans Eberhard Mayer történész ezt írja: „Az az érv, hogy a zsidók mint Krisztus ellenségei, megérdemlik a büntetést, csupán gyenge kísérlet volt a valódi indíték, a kapzsiság elrejtésére.”10

19—21. Miért jelentett szégyent a Bibliára nézve a harmincéves háború, valamint Európa missziós törekvései és a gyarmati terjeszkedés?

19 A XVI. századi protestáns felkelés sok európai országban kimozdította a katolicizmust a hatalomból. Ennek egyik következménye a harmincéves háború volt (1618—1648) —, amely a The Universal History of the World szerint „egyike az európai történelem legborzalmasabb háborúinak”. Mi volt a háború valódi oka? „A katolikusok gyűlölték a protestánsokat, és a protestánsok gyűlölték a katolikusokat.”11

20 Akkoriban kezdett a kereszténység Európán túl is terjeszkedni azáltal, hogy a „keresztény” kultúrát elvitte a föld más részeire. Ezt a katonailag is támogatott terjeszkedést a kegyetlenség és a kapzsiság jellemezte. Az amerikai kontinensen a spanyol konkvisztádorok rövid idő alatt kiirtották az ősi bennszülött kultúrát. Egy történelemkönyv hozzáteszi: „A spanyol kormányzók általában kiirtották az ősi civilizációt anélkül, hogy az európait bevezették volna. Az, ami őket az Újvilágba vonzotta, elsősorban az arany utáni mohó vágy volt.”12

21 A protestáns misszionáriusok szintén útnak indultak Európából más kontinensekre. Tevékenységük többek között hozzájárult a gyarmati rendszer kiterjedéséhez. Azt, hogy mit tartanak ma széles körben a protestáns missziókról, a következő megállapítás mutatja: „A missziók számos esetben a népek fölötti uralom igazolására és ürügyül szolgáltak. A misszió, a technológia, és az imperializmus közötti kapcsolat jól ismert.”13

22. A kereszténység névre hogyan hozott szégyent a kereszténység a XX. században?

22 A keresztény egyházak és az állam közötti szoros kapcsolat még napjainkban is fennáll. Mindkét világháború elsősorban a „keresztény” nemzetek közötti harc volt. A lelkészek mindkét oldalon arra buzdították a fiatalembereket, hogy harcoljanak és próbálják megölni az ellenséget — aki gyakran ugyanahhoz a valláshoz tartozott. Amint az If the Churches Want World Peace című könyv megjegyezte: „[Az egyházaknak] biztosan nem válik becsületére, hogy a mai háborús rendszer kialakult, és a legnagyobb pusztítást azok között az államok között végezte, amelyek elkötelezték magukat a keresztényiség mellett.”14

Isten Szava fennmarad

23. Hogyan mutatja a kereszténység története, hogy a Biblia Isten Szava?

23 Azért pillantunk vissza a kereszténység hosszú és szomorú történelmére, hogy két pontot kiemeljünk. Először, hogy ezek az események bibliai próféciákat teljesítenek be. Előre megjövendölték, hogy sokan, akik magukat kereszténynek vallják, szégyent hoznak majd a Bibliára és a keresztényi névre, és az, hogy ez megtörtént, a Biblia igaz voltát bizonyítja. Mindenesetre figyelembe kellene venni, hogy a kereszténység magatartásának semmi köze sincs a Biblián alapuló keresztényiséghez.

24. Mi azonosítja az igaz keresztényeket, és bélyegzi meg egyúttal a kereszténységet mint nem keresztényt?

24 Jézus maga mondta, hogy miről lehet felismerni az igaz keresztényeket. „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:35). Jézus továbbá azt mondta: „Ők nem része a világnak, miként én sem vagyok része a világnak” (János 17:16). A kereszténység mindkét pontban azt árulja el magáról, hogy nem a bibliai keresztényiséget képviseli. Bár azt állítja, hogy a Biblia barátja, de hamis barátnak bizonyul.

25. Miért élte túl a Biblia az összes támadást egészen napjainkig?

25 Másodszor: végiggondolva azt, hogy a kereszténység mint egész, milyen sokat tett a Biblia iránt érdeklődők ellen, valóban figyelemreméltó, hogy ez a könyv egészen napjainkig fennmaradt, és még mindig jó hatást gyakorol sok ember életére. A Biblia nemcsak a lefordítása ellen irányuló heves ellenállást élte túl, hanem az újkori tudósok részéről jövő támadásokat, és hamis barátjának, a kereszténységnek nem keresztényi magatartását is. Miért? Azért, mert a Biblia egyetlen más írásművel sem hasonlítható össze. A Biblia elévülhetetlen. A Biblia Isten Szava, és ő maga mondja nekünk: „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ésaiás 40:8, Ökumenikus fordítás).

[Lábjegyzet]

^ 8. bek. Jóllehet készült néhány fordítás a különböző nemzeti nyelveken, de ezek többnyire fáradságosan készített, díszes kéziratok voltak, amelyeket egyértelműen nem közhasználatra szántak.2

[Tanulmányozási kérdések]

[Oldalidézet a 34. oldalon]

A nagy protestáns egyházak részt vettek egy Biblia elleni intellektuális támadásban

[Kép a 26. oldalon]

A kereszténység története valójában akkor kezdődött, amikor Konstantin napjainak „kereszténységét” törvényesítette

[Képek a 29. oldalon]

VII. Gergely és III. Ince pápa élen járt a katolikus egyház azon harcában, hogy megakadályozza a Biblia lefordítását a különböző nemzeti nyelvekre

[Kép a 33. oldalon]

A kereszténység megdöbbentő viselkedése sokakban kétségessé tette, hogy a Biblia valóban Isten Szava

[Kép a 35. oldalon]

Az első világháborúban ezek az orosz katonák meghajolnak egy ikon előtt, mielőtt kivonulnak megölni „keresztény” hittársaikat