2. fejezet

A Biblia harca a fennmaradásért

Számtalan bizonyíték mutatja, hogy a Biblia valóban Isten Szava. Minden bizonyíték már önmagában is meggyőző, de valamennyi együttvéve, lenyűgöző. Ebben, és a következő fejezetben egy sor olyan tényt veszünk szemügyre, ami a Bibliának mint könyvnek a történetét érinti. Igazság szerint a csodával határos, hogy ez a figyelemreméltó könyv máig fennmaradt. Vedd szemügyre most te magad a tényeket.

1. Mondj el néhány részletet a Bibliáról.

A BIBLIA több mint egy egyszerű könyv. Hatvanhat könyvből álló értékes könyvtár; néhány könyv rövid, néhány pedig igen hosszú. Van benne törvény, prófécia, történelem, költemény, tanács és még sok egyéb. Évszázadokkal Jézus születése előtt írták le hithű zsidók vagy izraeliták — főként héber nyelven — az első 39 könyvet. Ezt a részt többnyire Ószövetségnek nevezik. Az utolsó 27 könyvet keresztények írták, görögül. Ezt általában Újszövetségként ismerik. A belső bizonyítékok és a legrégibb hagyományok azt mutatják, hogy ezt a 66 könyvet több mint 1600 éven keresztül írták. Akkor kezdték el, amikor Egyiptom volt  a legnagyobb hatalom, és akkor fejezték be, amikor Róma uralta a világot.

Csak a Biblia maradt fenn

2. a) Milyen helyzetben volt Izrael, amikor a Biblia írása elkezdődött? b) Milyen más írott művek származnak ugyanebből az időből?

² Több mint 3000 évvel ezelőtt, mikor a Biblia írása elkeződött, Izrael csupán egy kis nemzetet alkotott a sok közel-keleti nép között. Az ő Istenük Jehova volt, míg a szomszédos népek az istenek és istennők zavarba ejtő sokaságát tisztelték. Abban az időben nem csak az izraelitáknak volt vallásos irodalmuk. Más nemzetek is írtak olyan könyveket, amelyek vallásukat és nemzeti értékeiket tükrözték vissza. Így például az akkád Gilgames-eposz Mezopotámiából, és a Ras Shamra hősköltemények, amelyek ugariti nyelven születtek (ezt a nyelvet egykor a mai Szíria északi részén beszélték), kétségtelenül nagyon népszerűek voltak. A korszak hatalmas irodalmához tartoztak még olyan művek is, mint a The Admonitions of Ipu-wer és a The Prophecy of Nefer-rohu egyiptomi nyelven, valamint a különböző sumér istenségekhez  szóló himnuszok és az akkád prófétai munkák.¹

3. Mi mutatja, hogy a Biblia különbözik az egyéb vallási irodalmaktól, amelyek ugyanabban az időben keletkeztek a Közel-Keleten?

³ Ezeknek a közel-keleti műveknek azonban közös lett a sorsuk. Feledésbe merültek, sőt már azokat a nyelveket sem beszélik, amelyeken íródtak. Létezésükről csupán az elmúlt években szereztek tudomást az archeológusok és a nyelvészek, s akkor fejtették meg, hogyan lehet elolvasni őket. Ugyanakkor a héber nyelvű Biblia első könyvei egészen napjainkig fennmaradtak, és még mindig sokan olvassák őket. A tudósok néha azt állítják, hogy a Biblia héber nyelvű könyvei valamilyen úton ezekből az ősi irodalmi munkákból erednek. Az a tény azonban, hogy ez az irodalom nagyrészt feledésbe merült, míg a héber Biblia fennmaradt, azt jelzi, hogy a Biblia ezektől jelentősen különbözik.

A Szó őrzői

4. Az izraeliták milyen súlyos problémái tehették volna kétségessé a Biblia fennmaradását?

⁴ A félreértések elkerülése végett, emberi nézőpontból tekintve a Biblia tovább élése egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. Azok a csoportok, amelyek közreműködtek létrejöttében, olyan komoly nehézségekkel és elkeseredett ellenállással  néztek szembe, hogy ennek a könyvnek a fennmaradása napjainkig valóban figyelemreméltó. A Krisztus előtti időben azok a zsidók, akik a Héber Iratokat (az „Ószövetséget”) írták, egy viszonylag kis nemzetet alkottak. Létük bizonytalan volt a kizárólagos hatalomért ismételten összeütköző erős politikai államok között. A nemzetek egész sorával kellett Izraelnek megküzdenie a fennmaradásáért, így például a filiszteusokkal, a moábitákkal, az ammonitákkal és az edomitákkal. Abban az időben, amikor a zsidók két királyságra voltak felosztva, a kegyetlen Asszír Birodalom gyakorlatilag eltörölte a föld színéről az északi királyságot, a Babiloniak pedig lerombolták a déli királyságot, és az embereket fogságba hurcolták, amelyből 70 évvel később csak egy maradék tért vissza hazájába.

5., 6. Milyen próbálkozások veszélyeztették a zsidó nép létét?

⁵ Sőt, léteznek az izraeliták kiirtására tett kísérletekről szóló beszámolók is. Mózes napjaiban a fáraó elrendelte, hogy minden újszülött izraelita fiút meg kell ölni. Ha ezt a rendeletet betartották volna, a zsidó nép kihalt volna (2Mózes 1:15–22). Sokkal később, amikor a zsidók perzsa uralom alatt voltak, ellenségeik kitervelték, hogy életbe léptetnek egy olyan törvényt, amelynek célja a zsidók kiirtása (Eszter 3:1–15). Ennek a tervnek a kudarcát még ma is ünneplik a zsidó Purim ünnepen.

⁶ Még később, amikor a zsidók Szíria alattvalói voltak, IV. Antiókhos király minden erővel megpróbálta hellenizálni a nemzetet, kényszeríteni akarta őket arra, hogy görög szokásokat kövessenek és görög isteneket imádjanak. Ő sem járt sikerrel.  Mialatt a körülöttük lévő népcsoportok egymás után tűntek el a világ színpadáról, a zsidóság ahelyett, hogy kihalt vagy beolvadt volna, fennmaradt, s vele együtt fennmaradtak a Biblia Héber Iratai is.

7., 8. Mennyiben fenyegették a Biblia fennmaradását a keresztények megpróbáltatásai?

⁷ Azok a keresztények, akik a Biblia második részét (az „Újszövetséget”) készítették, szintén elnyomott csoportot alkottak. Vezetőjüket Jézust, mint közönséges bűnözőt ölték meg. Az ő halálát követő első időkben a zsidó vezetők Palesztinában megpróbálták elhallgattatni a keresztényeket. Amikor pedig a keresztényiség más területekre is kiterjedt, a zsidók üldözték őket, hogy ezzel is akadályozzák a misszionáriusi munkát (Cselekedetek 5:27, 28; 7:58–60; 11:19–21; 13:45; 14:19; 18:5, 6).

⁸ Néró idejében a római hatóságok kezdetben türelmes magatartása megváltozott. Tacitus azzal büszkélkedett, hogy a züllött császár „válogatott kínzásokat” tart készenlétben a keresztények számára.² Ettől kezdve főbenjáró bűn volt kereszténynek lenni. I. sz. 303-ban Diocletianus császár a Biblia elleni közvetlen csapásra készült. * A keresztényiség  kiirtására tett erőfeszítései során elrendelte, hogy minden keresztény Bibliát el kell égetni.³

9. Mi történt volna, ha a zsidók és a keresztények kiirtására tett erőfeszítések sikerrel jártak volna?

⁹ Az elnyomásra és a népirtásra tett ezen erőfeszítések valódi veszélyt jelentettek a Biblia fennmaradására. Ha a zsidók arra a sorsa jutottak volna, mint a filiszteusok és a moábiták, vagy ha a zsidó és a római hatóságoknak sikerült volna kiirtani a keresztényeket, ki írta és őrizte volna meg a Bibliát? Szerencsére a Biblia őrzői — először a zsidók, azután a keresztények — nem tűntek el a föld színéről, és a Biblia fennmaradt. Volt azonban egy további komoly veszély is, mégpedig nem a Biblia fennmaradására, hanem sértetlenségére nézve.

Másolási hibák

10. Hogyan őrizték meg eredetileg a Bibliát?

¹⁰ A már említett ősi munkákat, amelyek aztán feledésbe merültek, kőbe vésték vagy agyagtáblákba karcolták. Nem így a Bibliát. Azt eredetileg papíruszra vagy pergamenre írták, amelyek sokkal kevésbé tartós anyagok. Így azok a kéziratok, amelyeket az írók eredetileg készítettek, már réges-régen eltűntek. Hogyan őrizték meg akkor a Bibliát? Fáradságos munkával kézzel írott másolatok ezreit készítették. A könyvnyomtatás feltalálása előtt ez volt a könyvkészítés szokásos módja.

11. Mi történik elkerülhetetlenül a kéziratok kézi másolása közben?

¹¹ Van azonban a kézzel történő másolásnak egy veszélye. A híres archeológus, Sir Frederic Kenyon, a British Museum igazgatója kijelentette:  „Az emberi kéz és az emberi agy még nem alkotott olyat, ami egy hosszú művet teljesen hibátlanul le tudna másolni . . . Hibák biztosan becsúsztak.”⁴ Ha egy kéziratba becsúsztak hibák, azok megismétlődtek, amikor az a kézirat további másolatok alapjául szolgált. Mivel hosszú időn keresztül sok másolat készült, számos hiba csúszott be.

12., 13. Kik voltak felelősek a Héber Iratok szövegének a megőrzéséért?

¹² Tekintettel arra, hogy a Bibliát sok ezerszer lemásolták, honnan tudhatjuk, hogy ennek következtében nem változott meg felismerhetetlenül? Nézzük például a Héber Bibliát, az „Ószövetséget”. Az i. e. VI. század második felében, amikor a zsidók visszatértek a babiloni fogságból, a héber tudósok egy csoportja, az úgynevezett szoferimek, azaz „írnokok” lettek a Héber Biblia szövegének őrzői, és az ő felelősségük volt ezeket az Írásokat a közös és az egyéni imádatban való használatra lemásolni. Nekik volt a legjobb indítékuk, és szakemberek voltak, így magas színvonalú munkát végeztek.

¹³ A szoferimek örökségét a masszoréták vették át, akik az i. sz. VII—X. századig tevékenykedtek. Nevük héber szóból ered, amelynek jelentése „hagyomány”. Lényegében ezekre a másolókra is az a feladat hárult, hogy őrizzék meg a hagyományos héber szöveget. A masszoréták aprólékosak voltak. A másolónak egy megfelelően hitelesített példányt kellett alapul vennie, és semmit nem volt szabad emlékezetből írnia. Minden betűt ellenőriznie kellett, mielőtt leírta.⁵ Norman K. Gottwald professzor ezt mondja: „A gondosságot, mellyel a feladatukat elvégezték, mutatja az a rabbinikus követelmény, hogy minden új kéziratot ellenőrizni  kellett, és a hibás másolatokat azonnal megsemmisítették.”⁶

14. Milyen felfedezés igazolja, hogy a szoferimek és a masszoréták hűen adták tovább a Biblia szövegét?

¹⁴ Mennyire pontosan adták tovább a szöveget a szoferimek és a masszoréták? Erre a kérdésre 1947-ig szinte lehetetlen volt válaszolni, mivel a rendelkezésre álló legkorábbi teljes héber kéziratok az i. sz. X. századból származtak. Azonban 1947-ben néhány nagyon ősi kézirattöredéket találtak a Holt-tenger környéki barlangokban, köztük a Héber Biblia könyveinek részeit. A keltezés szerint néhány töredék a Krisztus előtti időből való. A tudósok ezeket összehasonlították a meglévő héber kéziratokkal, hogy megvizsgálják a szöveg továbbadás pontosságát. Mi volt az összehasonlítás eredménye?

15. a) Mi lett a Holt-tengeri Ésaiás tekercs és a masszoréta szöveg összehasonlításának eredménye? b) Milyen következtetést kellene levonnunk abból a tényből, hogy a Holt-tengernél talált kéziratok némelyike bizonyos mértékű szövegbeli eltérést mutat? (Lásd lábjegyzet!)

¹⁵ Az egyik legrégibb mű, amit megtaláltak, az Ésaiás könyvének teljes szövege. Ennek a szövegnek a ma rendelkezésünkre álló masszoréta Biblia szöveggel való szoros egyezése, csodálatos. Millar Burrows professzor ezt írja: „Sok különbség a [korábban felfedezett] Szent Márk-féle Ésaiás tekercs és a masszoréta szöveg között másolási hibaként magyarázható. Ezektől eltekintve, figyelemreméltó az egyezés a teljes középkori kéziratban található szöveggel. Ez az egyezés egy ilyen sokkal régebbi kézirattal megnyugató bizonyítékot ad a hagyományos szöveg pontosságára.”⁷ Burrows professzor  még hozzáteszi: „Csodálatra méltó dolog, hogy mintegy ezer év alatt a szöveg oly kevés változtatáson ment keresztül.” *

16., 17. a) Miért lehetünk biztosak abban, hogy a Keresztény Görög Iratok szövege sértetlen maradt? b) Mit erősített meg Sir Frederic Kenyon a Görög Iratok szövegéről?

¹⁶ A Bibliának a keresztények által görögül írt része, az úgynevezett Újszövetség esetében, a másolók a gyakorlott, jól képzett szoferimekkel összehasonlítva inkább tehetséges amatőrök voltak.  Annak ellenére, hogy a hatóságok büntetéssel fenyegették őket, végezték munkájukat, és nagyon komolyan vették azt. Továbbá két dolog biztosít minket arról, hogy ma lényegében ugyanaz a szöveg áll rendelkezésünkre, amit az írók eredetileg leírtak. Először, olyan kéziratokkal rendelkezünk, amelyek keletkezésének időpontja sokkal közelebb áll a megírás időpontjához, mint a Biblia héber részének esetében. Ezek közé tartozik például a János evangéliumának egy töredéke, amely a II. század első feléből való, ez tehát valószínűleg kevesebb mint 50 évvel azután keletkezett, hogy János megírta az evangéliumát. Másodszor, a fennmaradt kéziratok száma már önmagában is figyelemreméltó bizonyítéka a szöveg valódiságának.

¹⁷ Ezt a pontot Sir Frederic Kenyon megerősítette: „Nem lehet eléggé nyomatékosan leszögezni, hogy a Biblia szövege lényegében megbízható. Ez különösen az Újszövetségre igaz. Az Újszövetség kéziratainak, a belőle készült korai fordításoknak, és a legrégebbi egyházi írók innen származó idézeteinek száma olyan nagy, hogy gyakorlatilag bizonyos: minden kétséges rész eredeti szövegváltozata megmaradt egyik vagy másik forrásmunkában. Ezt a világ egyetlen más ősi könyvéről sem lehet elmondani.”¹⁰

Népek és nyelvek

18., 19. Hogyan fordították le a Bibliát végül más nyelvekre is?

¹⁸ Azok a nyelvek, amelyeken a Bibliát eredetileg írták, végeredményben szintén akadályozták a fennmaradást. Az első 39 könyv túlnyomórészt héberül, az izraeliták nyelvén íródott. De a héber nyelv soha nem volt széles körben elterjedt. Ha a  Biblia ezen a nyelven maradt volna meg, a zsidó nemzeten és azon a néhány idegenen kívül, akik tudtak héberül olvasni, másokra semmilyen hatást nem gyakorolhatott volna. Azonban az i. e. III. században az Alexandriában (Egyiptom) élő zsidók számára elkezdődött a Biblia héber részének lefordítása görögre. A görög akkoriban nemzetközi nyelv volt. Így a Héber Biblia a nem-zsidók számára könnyen hozzáférhetővé vált.

¹⁹ Abban az időben, amikor sor került a Biblia második részének a megírására, a görögöt még mindig nagyon széles körben beszélték, így a Biblia utolsó 27 könyvét ezen a nyelven írták le. De mégsem mindenki értett görögül. Ezért a Bibliának mind a héber, mind a görög részét hamarosan lefordították az akkori idők olyan mindennapi nyelveire, mint például a szír, a kopt, az örmény, a georgiai, a gót és az etiópiai. A Római Birodalom hivatalos nyelve a latin volt, és olyan sok latin fordítás készült, hogy szükség lett egy hivatalosan jóváhagyott változatra. Ez körülbelül i. sz. 405-ben készült el, és Vulgata néven vált ismertté, aminek jelentése „népszerű” vagy „mindennapi”.

20., 21. Mi akadályozta a Biblia fennmaradását, és miért tudta legyőzni ezeket az akadályokat?

²⁰ Így minden akadály ellenére a Biblia egészen az időszámításunk szerinti első századokig fennmaradt.  Azok, akik írták, megvetett és üldözött kisebbség volt. Nehéz körülmények között éltek, ellenséges világban. A Biblia a másolások következtében erősen megváltozhatott volna, de ez nem történt meg. Azt a fenyegető veszélyt is elkerülte, hogy csak azok számára legyen hozzáférhető, akik beszélnek bizonyos nyelveket.

²¹ Miért volt olyan nehéz a fennmaradás a Biblia számára? A Biblia maga ezt mondja: „Az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19). Ennek alapján számolni kellett a világ ellenséges magatartásával az igazság közzétételével szemben, és ez így is volt. De akkor miért a Biblia maradt fenn, amikor sok más irodalom, amely nem nézett szembe hasonló nehézségekkel, feledésbe merült? A Biblia erre is válaszol: „Jehova kijelentése örökre megmarad” (1Péter 1:25). Ha a Biblia valóban Isten Szava, emberi hatalom nem képes elpusztítani. És egészen a XX. századig éppen ez bizonyult igaznak.

22. Milyen változás történt az i. sz. IV. század elején?

²² Azonban az i. sz. IV. századában történt valami, ami végül újabb támadásokat eredményezett a Biblia ellen, és alaposan befolyásolta az európai történelem menetét. Csaknem tíz évvel azután, hogy Diocletianus megpróbálta a Biblia összes példányát megsemmisíteni, a császári politika megváltozott, és a kereszténység hivatalosan elismert lett. Tizenkét évvel később, i. sz. 325-ben egy római császár volt a keresztény niceai zsinat elnöke. Egy ilyen látszólag kedvező fordulat miért bizonyulna veszélyesnek a Biblia számára? Erre a következő fejezetben fogunk választ kapni.

[Lábjegyzetek]

Egy másik kommentátor hozzáteszi: „Minden bizonytalanság ellenére fontos tény marad az, hogy a ma rendelkezésünkre álló szöveg a közel háromezer évvel ezelőtt élt némely szerző szavait lényegében helyesen adja vissza, és a szöveg bármiféle megváltozása miatt nem kell kételkednünk az Ószövetség nekünk szóló üzenetének érvényességében.”⁹

[Tanulmányozási kérdések]

 [Kiemelt rész a 19. oldalon]

A Biblia jól megalapozott szövege

Hogy felismerjük, milyen jól megalapozott a Biblia szövege, csak össze kell hasonlítanunk azt más irodalmakkal, amelyek az ókorból ránk maradtak: klasszikus görög és római írásokkal. Valójában ennek az irodalomnak legnagyobb részét a Héber Iratok után fejezték be. Nincs feljegyzés arról, hogy a görögöket vagy a rómaiakat megpróbálták volna kiirtani, és irodalmukat nem üldözéseken át kellett megőrizniük. Figyeljük meg, mit mond erről F. F. Bruce professzor:

„Caesar Gall háború című munkájából (ami i. e. 58 és 50 között íródott) van néhány fennmaradt kézirat, de csak kilenc vagy tíz jó, és a legrégibb Caesar koránál mintegy 900 évvel későbbi Liviusnak (i. e. 59—i. sz. 17) a Római nép történetéről szóló 142 könyvéből csupán 35 maradt fenn, ezeket alig húsz jelentősebb kéziratból ismerjük, amelyek közül csupán egy, amely a III—VI. könyvek töredékeit tartalmazza, származik a negyedik századból. Tacitus (kb. i. sz. 100) Historiae című, 14 könyvből álló művéből csak négy teljes példány és egy példány félig maradt fenn. A tizenhat könyvből álló Annales című mű tíz példánya teljesen fennmaradt, kettő pedig részleteiben. E két hatalmas történelmi munka fennmaradt részeinek szövege csak két kéziratra támaszkodik, melyek közül az egyik a IX., a másik pedig a XI. századból származik. A The History of Thucydides (kb. i. e. 460—400) könyvét nyolc kéziratból és néhány papírusztöredékből ismerjük. A legkorábbi kézirat kb. i. sz. 900-ból, a papíruszok pedig a keresztényiség kezdetéről valók. Ugyanez igaz Hérodotosz (kb. i. e. 488—428) történeti könyvére is. De egyetlen klasszikus tudós sem vonja kétségbe Hérodotosz vagy a Thuküdidész hitelességét azért, mert munkáik legkorábbi használható kézirata több mint 1300 évvel későbbiek az eredetieknél” (The Books and the Parchments, 180. oldal).

Hasonlítsd ezt össze azzal a ténnyel, hogy a Biblia különböző részeiről kéziratok ezrei állnak rendelkezésre. És a Keresztény Görög Iratoknak vannak olyan kéziratai, amelyek az eredeti könyv írása utáni száz éven belüli másolatok.

[Kép a 13. oldalon]

A zsidók az erősebb nemzetektől állandóan fenyegetett kis nép voltak. Ez az ősi fafaragvány néhány zsidót ábrázol, amint az asszírok fogságba viszik őket.

[Kép a 14. oldalon]

A könyvnyomtatás feltalálása előtt a Bibliát kézzel másolták

[Kép a 16. oldalon]

Néró idejében kereszténynek lenni főbenjáró bűn volt

[Kép a 21. oldalon]

A Holt-tengeri Ésaiás tekercs vizsgálata bebizonyította, hogy ez a könyv 1000 éves időszak alatt gyakorlatilag változatlan maradt

[Kép a 23. oldalon]

Diocletianus császár erőfeszítései, hogy a Bibliát elpusztítsa, kudarcot vallott