A győzedelmes új ének éneklése
29. fejezet
A győzedelmes új ének éneklése
9. látomás – Jelenések 14:1–20
Téma: A 144 000 a Báránnyal áll a Sion-hegyen; angyali kijelentések hallatszanak mindenütt a földön; learatják a termést
A beteljesedés ideje: 1914-től a nagy nyomorúságig
1. Mit tudtunk meg eddig a Jelenések 7., 12. és 13. fejezetéből, és mit tudunk meg most?
MILYEN felüdítő most áttérni János következő látomására! Most már nem a sárkány különös, vadállathoz hasonló szervezeteit látjuk, hanem Jehova lojális szolgáit és a tevékenységüket az Úr napján (Jelenések 1:10). A Jelenések 7:1, 3 már feltárta előttünk, hogy a pusztítás négy szelét mindaddig visszatartják, míg el nem pecsételik mind a 144 000 felkent rabszolgát. A Jelenések 12:17 tudatta velünk, hogy „[az asszony] magvából megmaradtak” Sátán, a sárkány különleges célpontjai lesznek abban az időben. A Jelenések 13. fejezete pedig élénk színekkel ecsetelte azokat a politikai szervezeteket, melyeket Sátán hozott létre a földön, hogy nagy nyomást gyakoroljanak Jehova hűséges szolgáira, és kegyetlenül üldözzék őket. Ez a fő ellenség azonban nem hiúsíthatja meg Isten szándékát! Most megtudjuk, hogy Sátán rosszindulatú tevékenysége ellenére mind a 144 000 diadalmasan egybe lett gyűjtve.
2. Milyen előzetes betekintést nyújt János a Jelenések 14:1-ben arról, hogy mi lesz a boldog végkimenetel, és ki a Bárány?
2 János, és ma vele együtt a János osztály előzetes betekintést kap abba, hogy mi lesz a boldog végkimenetel: „És láttam, és íme, a Bárány ott állt a Sion-hegyen, és vele száznegyvennégyezren, akiknek a homlokukra van írva az ő neve és az ő Atyja neve” (Jelenések 14:1). Amint láttuk, ez a Bárány azonos Mihállyal, aki megtisztította az egeket, kivetve onnan az Ördögöt és démonait. Ő az a Mihály, akiről Dániel azt írja, hogy ’Isten népe fiaiért áll’, mialatt ’felállni’ készül, hogy végrehajtsa Jehova igazságos ítéleteit (Dániel 12:1; Jelenések 12:7, 9). Istennek ez az önfeláldozó Báránya 1914-től mint Messiás-Király áll a Sion-hegyen.
3. Mi ’a Sion-hegy’, ahol a Bárány és a 144 000 ’áll’?
3 Pontosan úgy van, ahogyan Jehova megjövendölte: „Én, igen, én iktattam be királyomat Szent hegyemen, a Sionon” (Zsoltárok 2:6; 110:2). Ez már nem a földi Sion-hegyre utal, ahol Jeruzsálem városa helyezkedett el, és ahol a Dávid családjából származó emberi királyok uralkodtak (1Krónikák 11:4–7; 2Krónikák 5:2). Nem, mert Jézust az i. sz. 33-ban bekövetkezett halála és feltámadása után az égi Sion-hegyen helyezték el mint alapszegletkövet, tehát azon az égi helyen, amelyet Jehova ’az élő Isten egy városának, az égi Jeruzsálemnek’ a helyeként jelölt ki. A ’Sion-hegy’ itt Jézus és társörökösei felmagasztalt helyzetét szemlélteti, akik az égi Jeruzsálemet, azaz a Királyságot alkotják (Héberek 12:22, 28; Efézus 3:6). Ez az a dicsőséges királyi állás, amelybe Jehova az Úr napján felmagasztalja őket. Mint „élő kövek”, a felkent keresztények az évszázadok során sóvárogva várták, hogy ott állhassanak az égi Sion-hegyen, együtt a megdicsőített Úr Jézus Krisztussal az ő fenséges Királyságában (1Péter 2:4–6; Lukács 22:28–30; János 14:2, 3).
4. Hogyan lehetséges az, hogy a 144 000 minden tagja ott áll a Sion-hegyen?
4 János nemcsak Jézust látja a Sion-hegyen állni, hanem az égi Királyság 144 000 társörökösének teljes csoportját is. A látomás által ábrázolt időben a 144 000 közül sokan lesznek már az égben, de még nem mindnyájan. Később, ugyanabban a látomásban, János megtudja, hogy a szentek közül néhánynak még ki kell tartania és hűségben meg kell halnia (Jelenések 14:12, 13). Nyilvánvaló tehát, hogy a 144 000-ből néhányan még a földön vannak. Hogyan lehetséges akkor, hogy János mégis mindnyájukat ott látja Jézussal a Sion-hegyen állni? * Abban az értelemben, hogy a felkent keresztények gyülekezetének tagjaiként már ’egy Sion-hegyhez járultak, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez’ (Héberek 12:22). Miként Pál, amikor még itt volt a földön, szellemi értelemben már ők is feltámadtak, hogy egyesüljenek Krisztus Jézussal az égi helyeken (Efézus 2:5, 6). Emellett 1919-ben válaszoltak arra a felhívásra, hogy „jöjjetek fel ide!”, és jelképesen szólva „felmentek az égbe a felhőben” (Jelenések 11:12). Ezen írásszövegek fényében láthatjuk, hogy szellemi értelemben a 144 000 minden tagja ott van Jézus Krisztussal a Sion-hegyen.
5. Kiknek a neve van felírva a 144 000 homlokára, és mit jeleznek ezek a nevek?
5 A 144 000-nek semmi köze sincs a vadállat imádóihoz, akik a 666-os jelképes számmal vannak megjelölve (Jelenések 13:15–18). Ezzel szemben ezeknek a lojálisaknak a homlokára Isten neve és a Bárány neve van felírva. Nem kétséges, hogy János, aki zsidó volt, így látta Isten nevét héberül leírva: יהוה. * Mivel jelképes értelemben fel van írva az elpecsételtek homlokára Jézus Atyjának a neve, ezért mindenki előtt nyilvánvalóvá teszik, hogy ők Jehova tanúi, az ő rabszolgái (Jelenések 3:12). Az pedig, hogy Jézus neve is fel van tüntetve a homlokukon, azt jelzi, hogy elismerik, hogy az ő tulajdonai. Jézus az eljegyzett ’férjük’, ők pedig az ő jövendőbeli ’menyasszonya’, az „új teremtés”, mely égi élet reménységével szolgálja Istent (Efézus 5:22–24; Jelenések 21:2, 9; 2Korintusz 5:17). Bensőséges kapcsolatuk Jehovával és Jézus Krisztussal hatással van minden gondolatukra és tettükre.
Mintha új éneket énekelnének
6. Milyen éneket hall János, és hogyan írja le azt?
6 Ezzel összhangban János ezt mondja: „És olyan hangot hallottam az égből, amilyen a sok víz zúgása, és amilyen a hangos mennydörgés hangja; és a hang, melyet hallottam, olyan volt, mint a hárfás énekeseké, amikor hárfáznak. És amit a trón előtt és a négy élő teremtmény meg a vének előtt énekelnek, mintha új ének lenne, és senki sem volt képes megtanulni azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akiket a földről vettek meg” (Jelenések 14:2, 3). Nem meglepő, hogy János morajló vízesésekre és hangos mennydörgésekre gondol, amikor a 144 000 hang egyesített dallamos kórusát hallja. Milyen kellemes ez a tiszta, hárfához hasonló kíséret! (Zsoltárok 81:2). Melyik földi kórus vetekedhetne valaha is ennek a fenséges kórusnak a nagyszerűségével?
7. a) Mi a Jelenések 14:3-ban szereplő új ének? b) Milyen értelemben mondható napjainkban újnak a Zsoltárok 149:1 éneke?
7 És mi ez az „új ének”? A Jelenések 5:9, 10 megvizsgálásakor láthattuk, hogy az ének Jehova Királysággal kapcsolatos szándékaival függ össze, valamint azzal a csodálatos gondoskodásával, amelyet Jézus Krisztus által valósít meg, hogy a szellemi Izraelt ’királysággá és papokká tegye a mi Istenünknek’. Ez egy Jehovát dicsőítő ének, amely azokat az új dolgokat hirdeti, melyeket ő az Isten Izraele által és annak javára visz véghez (Galácia 6:16). A szellemi Izrael tagjai válaszolnak a zsoltáríró meghívására: „Dicsérjétek Jahot! Énekeljetek Jehovának új éneket, dicsérete szóljon a lojálisak gyülekezetében! Örvendezzen Izrael az ő nagy Alkotójának, örüljenek Sion fiai az ő Királyuknak!” (Zsoltárok 149:1, 2). Bár e szavakat évszázadokkal ezelőtt írták, napjainkban új értelmet kapnak. 1914-ben megszületett a messiási Királyság (Jelenések 12:10). 1919-ben Jehova népének tagjai megújult buzgalommal kezdték hirdetni a földön „a királyság szavát” (Máté 13:19). Az 1919-es éviszöveg – az Ézsaiás 54:17 – ösztönzésére, és felbuzdulva a szellemi paradicsom helyreállításán, abban az évben elkezdtek ’zenélni szívükben’ (Efézus 5:19).
8. Miért csak a 144 000 képes megtanulni a Jelenések 14:3-ban szereplő új éneket?
8 De miért csak a 144 000 képes megtanulni a Jelenések 14:3-ban említett éneket? Azért, mert ez kapcsolatban van a tapasztalataikkal, amelyeket Isten Királyságának kiválasztott örököseiként élnek át. Isten egyedül őket fogadta örökbe fiaiként, és csak őket kente fel szent szellemmel. Egyedül őket vásárolták meg a földről, hogy az égi Királyság részei legyenek, egyedül ők ’lesznek papok, és királyokként fognak uralkodni’ Jézus Krisztussal ezer évig, hogy tökéletességre juttassák az emberiséget. Egyedül őket látjuk, amint Jehova közvetlen jelenlétében úgy „énekelnek, mintha új ének lenne”. * Ezek a páratlan tapasztalatok és kilátások különleges értékelést ébresztenek bennük a Királyság iránt, és képessé teszik őket arra, hogy úgy énekeljenek róla, ahogyan senki más nem képes (Jelenések 20:6; Kolosszé 1:13; 1Tesszalonika 2:11, 12).
9. Hogyan válaszol a nagy sokaság a felkentek énekére, és milyen felhívásnak tesz így eleget?
9 Mindamellett mások is hallgatják az éneküket és válaszolnak rá. 1935-től kezdve a más juhok egyre növekvő nagy sokasága hallja ezt a győzedelmes éneket, és csatlakozik hozzájuk Isten Királysága hirdetésében (János 10:16; Jelenések 7:9). Igaz, ezek az újak nem tanulhatják meg pontosan ugyanazt az új éneket, amelyet Isten Királyságának jövőbeni uralkodói énekelnek. De az ő hangjuk is egy dicsőítő kórus dallamos hangjaként száll Jehovához, hogy dicsérje őt azokért az új dolgokért, amelyeket véghezvisz. Így ők is eleget tesznek a zsoltáríró felhívásának: „Énekeljetek Jehovának új éneket! Énekeljetek Jehovának mindnyájan, ti föld lakói! Énekeljetek Jehovának, áldjátok nevét! Nap nap után mondjátok el szabadítása jó hírét! Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, minden nép között csodálatos tetteit. Adjátok meg Jehovának, ó, népek családjai, adjátok meg Jehovának a dicsőséget, övé legyen az erő! Mondjátok a nemzetek között: »Maga Jehova lett a király! . . .«” (Zsoltárok 96:1–3, 7, 10; 98:1–9).
10. Hogyan lehetséges az, hogy a 144 000 a jelképes 24 vén „előtt” énekel?
10 Hogyan énekelhet a 144 000 a vének „előtt”, hiszen a 24 vén nem más, mint a dicsőséges égi állásában lévő 144 000? Az Úr napjának kezdetén azok, akik „Krisztussal egységben halottak” voltak, feltámadtak mint szellemteremtmények. Azok a hű felkent keresztények, akik győztek, már az égben vannak; jelképes értelemben ahhoz hasonló feladatokat látnak el, mint a papi vének 24 osztálya. A Jehova égi szervezetét bemutató látomás ezeket a felkenteket is magában foglalja (1Tesszalonika 4:15, 16; 1Krónikák 24:1–18; Jelenések 4:4; 6:11). Tehát a 144 000 még földön élő maradéka az égben lévő feltámasztott testvérei előtt, vagyis azok tekintete előtt énekli az új éneket.
11. Miért utalnak a győztes felkentekre úgy, mint a 24 vén, és mint a 144 000?
11 Most felmerülhet bennünk a kérdés: Miért utalnak ezekre a győztes felkentekre úgy, mint a jelképes 24 vén, és mint a 144 000? Azért, mert a Jelenések könyve ezt az egy csoportot kétféle nézőpontból tekinti. A 24 vént mindig úgy ábrázolja, mint akik már elfoglalták végső állásukat Jehova trónja körül, és be vannak iktatva királyokként és papokként az egekben. Ők jelképezik a 144 000 teljes csoportját, amint tagjai égi állásukban vannak, jóllehet jelenleg egy kicsiny maradékuk még itt van a földön (Jelenések 4:4, 10; 5:5–14; 7:11–13; 11:16–18). A Jelenések 7. fejezete azonban úgy mutatja be a 144 000-et, mint akiket az emberiség közül választottak ki, és hangsúlyozza Jehova nagyszerű szándékát, miszerint elpecsételi az összes szellemi izraelitát egyénenként, és megmentésben részesít egy megszámlálhatatlan nagy sokaságot. A Jelenések 14. fejezete olyan képet tár elénk, amely megerősíti, hogy a 144 000 győztesből álló teljes Királyság-osztály együtt lesz a Báránnyal a Sion-hegyen. Amint most látni fogjuk, ismertetik azokat a követelményeket is, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki a 144 000-hez tartozhasson. *
A Bárány követői
12. a) Hogyan folytatja János a 144 000-ről szóló leírást? b) Milyen értelemben utalnak a 144 000-re úgy, mint szüzekre?
12 Folytatva a leírást a 144 000-ről, „akiket a földről vettek meg”, János ezt mondja: „Ezek azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal; igen, ők szüzek. Ezek követik a Bárányt, bárhová megy is. Ezeket az emberek közül vették meg zsengéül az Istennek és a Báránynak, és semmilyen hazugság nem találtatott a szájukban; szeplő nélküliek ők” (Jelenések 14:4, 5). Az, hogy a 144 000-ből álló osztály tagjai „szüzek”, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen nem házas személyek. Pál apostol azt írta az égi elhívású keresztényeknek, hogy jóllehet a keresztény egyedülállóságnak vannak előnyei, bizonyos körülmények között jobb a házasság (1Korintusz 7:1, 2, 36, 37). A szüzesség szellemi értelemben jellemzi ennek az osztálynak a tagjait. Elkerülték a szellemi házasságtörést a világ politikájával és a hamis vallással (Jakab 4:4; Jelenések 17:5). Krisztus eljegyzett menyasszonyának tagjaiként megőrizték magukat tisztának és ’szeplő nélkülinek egy elferdült és elfajult nemzedék közepette’ (Filippi 2:15).
13. Miért megfelelő menyasszony a 144 000 Jézus Krisztus számára, és hogyan „követik a Bárányt, bárhová megy is”?
13 Ezenkívül „semmilyen hazugság nem találtatott a szájukban”. Ebben Királyukhoz, Jézus Krisztushoz hasonlítanak. Ő mint tökéletes ember, „nem követett el bűnt, és csalárdság sem találtatott a szájában” (1Péter 2:21, 22). Mivel szeplő nélküliek és igazmondóak is, a 144 000 tagjai felkészültek arra, hogy Jehova nagy Főpapjának tiszta menyasszonyává legyenek. Amikor Jézus a földön volt, helyes szívállapotú embereket hívott el, hogy kövessék őt (Márk 8:34; 10:21; János 1:43). Akik válaszoltak az elhívásra, utánozták Jézus életmódját, és engedelmeskedtek a tanításainak. Földi pályafutásuk alatt tehát „követik a Bárányt, bárhová megy is”, miközben átvezeti őket Sátán világán.
14. a) Miért mondható, hogy a 144 000 ’az Istennek és a Báránynak a zsengéje’? b) Milyen értelemben nevezhető a nagy sokaság is zsengének?
14 A 144 000-et „a földről”, „az emberek közül vették meg”. Isten örökbe fogadta őket fiaiként, és a feltámadásuk után többé már nem hús-vér emberek. A 4. vers szerint ’az Istennek és a Báránynak a zsengéjévé’ lettek. Igaz, az első században Jézus volt a „zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek” (1Korintusz 15:20, 23). De a 144 000 tagjai azok, akik a tökéletlen emberiség „valamiféle zsengéje”, akiket Jézus áldozata árán vásároltak meg (Jakab 1:18). Mindamellett az emberiség gyümölcseinek begyűjtése nem ért még véget velük. A Jelenések könyve már felhívta a figyelmet egy megszámlálhatatlan nagy sokaság begyűjtésére, amelynek tagjai hangos szóval ezt kiáltják: „A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!” Ez a nagy sokaság túléli majd a nagy nyomorúságot, és miközben felüdülést nyernek ’az élet forrásvizeinél’, emberi tökéletességre juttatják őket itt a földön. Bizonyos idővel a nagy nyomorúság után kiürül a hádesz, és megszámlálhatatlan milliók támadnak fel és kapnak lehetőséget arra, hogy igyanak az élet vizeiből. Ha erre gondolunk, helyénvaló lenne a nagy sokaságot a más juhok zsengéjének tekinteni. Ők az elsők, akik „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében” azzal a reménnyel, hogy örökké élnek majd a földön (Jelenések 7:9, 10, 14, 17; 20:12, 13).
15. Milyen hasonlóságok vannak a három zsenge és a mózesi törvény alapján megtartott ünnepek között?
15 E három zsenge (Jézus Krisztus, a 144 000, és a nagy sokaság) érdekes hasonlóságokat mutat az ókori mózesi törvény szerint megtartott ünnepekkel. A kovásztalan kenyerek ünnepe alatt, niszán 16-án felajánlottak Jehovának az árpaaratás zsengéjéből egy kévét (3Mózes 23:6–14). Niszán 16-a volt az a nap, amelyen Jézus feltámadt a halálból. A niszán 16-tól számított 50. napon, a harmadik hónapban, az izraeliták megtartották a búza első érett termésének aratási ünnepét (2Mózes 23:16; 3Mózes 23:15, 16). Ezt az ünnepet később pünkösdnek nevezték el (abból a görög szóból eredően, amelynek jelentése: ’ötvenedik’), és i. sz. 33 pünkösdjén történt az, hogy a 144 000 első tagjai felkenettek szent szellemmel. Végül a hetedik hónapban, amikor az egész termést begyűjtötték, sor került a lombsátorünnepre. Ez az örömteli hálaadás ideje volt, amikor az izraeliták egy héten át sátrakban laktak, amelyeket többek között pálmaágakból építettek (3Mózes 23:33–43). Ehhez hasonlóan a nagy sokaság tagjai, akik a nagy begyűjtés részét alkotják, úgy adnak hálát a trón előtt, hogy „a kezükben pálmaágak” vannak (Jelenések 7:9).
Az örökkévaló jó hír hirdetése
16–17. a) Hol látja János az angyalt repülni, és az mit hirdet ki? b) Kik vesznek részt a Királyság-prédikáló munkában, és milyen tapasztalatok bizonyítják ezt?
16 János ezután ezt írja: „És láttam egy másik angyalt az ég közepén repülni, és örökkévaló jó hír volt nála, hogy örömüzenetként hirdesse azoknak, akik a földön laknak, és minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, és harsány hangon ezt mondta: »Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert elérkezett ítéletének órája; imádjátok hát Azt, aki az eget, a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«” (Jelenések 14:6, 7). Az angyal „az ég közepén” repül, ahol a madarak is repülnek. (Vesd össze: Jelenések 19:17.) Ezért a hangja az egész földön hallható. Mennyivel több emberhez jut el az angyal világraszóló üzenete bármilyen televíziós hírnél!
17 Mindenki arra kap felszólítást, hogy félje, nem a vadállatot és annak képmását, hanem Jehovát, aki összehasonlíthatatlanul hatalmasabb bármilyen, Sátán uralta jelképes vadállatnál. Jehova teremtette az eget és a földet, és most eljött az ideje annak, hogy megítélje a földet. (Vesd össze: 1Mózes 1:1; Jelenések 11:18.) Amikor Jézus a földön volt, napjainkra vonatkozóan ezt prófétálta: „És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). A felkent keresztények gyülekezete teljesíti ezt a megbízatást (1Korintusz 9:16; Efézus 6:15). A Jelenések könyve itt feltárja, hogy láthatatlan angyalok is szerepet kapnak ebben a prédikálómunkában. Hányszor előfordul, hogy angyali irányítás vezet el Jehova Tanúi közül valakit egy olyan otthonba, ahol egy csüggedt lélek éppen sóhajtozott, sőt imában könyörgött szellemi segítségért!
18. Minek az órája érkezett el az ég közepén repülő angyal szerint, és kik közölnek további bejelentéseket?
18 Ahogy az ég közepén repülő angyal kijelenti, elérkezett az ítélet órája. Milyen ítéletet hajt majd végre Isten? Bizony megcsendül az emberek füle abba, amit most bejelent egy második, harmadik, negyedik és ötödik angyal (Jeremiás 19:3).
[Lábjegyzetek]
^ 4. bek. Az 1Korintusz 4:8 rámutat, hogy a felkent keresztények nem uralkodnak királyokként, amíg itt vannak a földön. Ám a szövegkörnyezet – a Jelenések 14:3, 6, 12, 13 – szerint részt vesznek az új ének éneklésében azáltal, hogy hirdetik a jó hírt, kitartva földi pályafutásuk végéig.
^ 5. bek. Ezt támasztja alá az, ahogyan a héber neveket más látomásokban használják: Jézus az „Abaddon” héber nevet kapja (jelentése: ’pusztulás’), és azon a helyen hajtja végre az ítéletet, „melyet héberül Har-Magedonnak neveznek” (Jelenések 9:11; 16:16).
^ 8. bek. A vers azt mondja, hogy „mintha új ének lenne”, ugyanis az ének az ókori prófétai szóban volt lejegyezve, de senki sem volt alkalmas arra, hogy énekelje. A Királyság felállítása és a szentek feltámasztása által a próféciák most teljesednek, és elérkezett az ideje annak, hogy elénekeljék az éneket teljes nagyszerűségében.
^ 11. bek. A helyzetet ahhoz lehetne hasonlítani, mint amikor a hű és értelmes rabszolga megadja a háziszolgáknak az eledelt a kellő időben (Máté 24:45). A rabszolga mint testület felel az eledel kiosztásáért, de a háziszolgák – a testület tagjai egyénenként – azáltal tartják fenn az életüket, hogy fogyasztanak ebből a szellemi eledelből. Ők ugyanannak a csoportnak a tagjai, de más-más kifejezéssel mutatják be őket csoportként és egyénenként.
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 202., 203. oldalon]
144 000
24 vén
A Bárány, Krisztus Jézus társörökösei kétféle nézőpontból
