6. fejezet

A szent titok feltárása

1. Hogyan reagáljunk a Jelenések 1:10–17-ben feljegyzett ragyogó képre?

VALÓBAN félelmet keltő és ámulatba ejtő a felmagasztalt Jézust bemutató látomás! Kétségtelen, hogy ha mi is ott lettünk volna János apostollal mint szemlélők, minket is lenyűgözött volna az a tündöklő dicsőség, és mi is a földre borultunk volna, mint ő (Jelenések 1:10–17). Ez a magasztos, ihletett látomás azért maradt fenn, hogy napjainkban tettekre sarkalljon bennünket. Jánoshoz hasonlóan nekünk is alázatosan értékelnünk kell mindazt, amit a látomás jelent. Bárcsak mindig mély tiszteletet éreznénk Jézus, a trónon ülő Király, Főpap és Bíró állása iránt! (Filippi 2:5–11).

„Az Első és az Utolsó”

2. a) Milyen címen mutatkozik be Jézus? b) Mit jelent Jehovának ez a kijelentése: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó”? c) Mire hívja fel a figyelmet Jézus címe: „az Első és az Utolsó”?

² Mindazonáltal nem kell, hogy az ámulattal teli ijedelmünk utat engedjen a beteges félelemnek. Jézus megnyugtatta Jánost, amint az az apostol következő szavaiból kiderül: „Ő pedig rám tette jobb kezét, és ezt mondta: »Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, és az élő . . .«” (Jelenések 1:17b, 18a). Az Ézsaiás 44:6-ban Jehova a saját állásáról joggal jelenti ki azt, hogy ő az egyedüli mindenható Isten: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten.” * Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: „az Első és az Utolsó”, nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

3. a) Milyen értelemben volt Jézus „az Első és az Utolsó”? b) Mit jelent az, hogy Jézusnál vannak „a halál és a hádesz kulcsai”?

³ Jézus volt „az Első” olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő „az Utolsó”, akit ilyen  szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen. Ennélfogva ’élővé’ lett, aki ’örökkön-örökké él’. Halhatatlanságnak örvend. Ebben a vonatkozásban olyan, mint halhatatlan Atyja, akit a Szentírás ’élő Istennek’ nevez (Jelenések 7:2; Zsoltárok 42:2). Az emberiség összes többi tagja számára Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25). Ezzel összhangban Jézus ezt mondja Jánosnak: „halottá lettem, de íme, örökkön-örökké élek, és nálam vannak a halál és a hádesz kulcsai” (Jelenések 1:18b). Jehova hatalmat adott neki a halottak feltámasztására. Ezért mondhatja Jézus, hogy nála vannak a kulcsok, amelyekkel megnyitja a kapukat azok számára, akiket a halál és a hádesz (sírgödör) fogva tart. (Vesd össze: Máté 16:18.)

4. Milyen parancsot ismétel meg Jézus, és kinek a javára?

⁴ Jézus itt megismétli Jánosnak a látomás lejegyzésére vonatkozó parancsát: „Írd le azért, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után lesznek meg” (Jelenések 1:19). Milyen izgalmas dolgokat fog még János közölni az oktatásunkra?

A csillagok és a lámpatartók

5. Hogyan magyarázza meg Jézus „a hét csillag” és „a hét lámpatartó” jelentését?

⁵ János hét arany lámpatartó között látta Jézust, aki hét csillagot tartott a jobb kezében (Jelenések 1:12, 13, 16). Jézus most megmagyarázza ezt: „Ami a hét csillag szent titkát illeti, melyeket jobb kezemben láttál, és a hét arany lámpatartóét: a hét csillag a hét gyülekezet angyalait jelenti, a hét lámpatartó pedig hét gyülekezetet jelent” (Jelenések 1:20).

6. Mit jelképez a hét csillag, és miért szólnak az üzenetek kimondottan ezeknek?

⁶ A ’csillagok a hét gyülekezet angyalait jelentik’. A Jelenések könyvében a csillagok olykor szó szerinti angyalokat jelképeznek, ám Jézus aligha használt volna fel embert arra, hogy láthatatlan szellemteremtményekkel közöljön írásban gondolatokat. A ’csillagoknak’ tehát a gyülekezetekben lévő felvigyázókra, azaz vénekre kell utalniuk, akik Jézus követeiként * szolgálnak. Az üzenetek a csillagoknak szólnak, mivel ezek felelősek Jehova nyájának a felvigyázásáért (Cselekedetek 20:28).

7. a) Bár Jézus csak egyetlen ’angyalhoz’ szól minden egyes gyülekezetben, mi mutatja, hogy ez nem jelenti azt, hogy minden gyülekezetnek csupán egy vénje van? b) Kiket jelképez tulajdonképpen a Jézus jobb kezében lévő hét csillag?

⁷ Mivel Jézus csak egyetlen ’angyalhoz’ szól minden egyes gyülekezetben, vajon ez azt jelenti, hogy minden gyülekezetnek csupán egy vénje van? Nem. Az efézusi gyülekezetben már Pál idejében is több vén volt, nem csak egy (Jelenések 2:1; Cselekedetek 20:17). János napjaiban tehát, amikor az üzenetek elküldettek a hét csillaghoz, hogy felolvassák a gyülekezetekben (beleértve az efézusi gyülekezetet is), a csillagok mindazokat szemléltették, akik a vének testületeiben szolgáltak Jehova felkentekből álló gyülekezetén belül. Ehhez hasonlóan a felvigyázók ma is felolvassák  a gyülekezeteikben a Vezető Testülettől kapott leveleket. Ez a Testület olyan felkent felvigyázókból áll, akik Jézus fősége alatt szolgálnak. A helyi vének testületének meg kell győződnie arról, hogy a gyülekezetük követi-e Jézus tanácsát. Természetesen a tanács nem csupán a vének javát szolgálja, hanem mindazokét, akik kapcsolatban állnak a gyülekezettel. (Lásd: Jelenések 2:11a.)

8. Mit mutat az, hogy a vének Jézus jobb kezében vannak?

⁸ Jézus a gyülekezet Feje, ezért joggal írja a Biblia a vénekről, hogy Jézus jobb kezében vannak, vagyis az irányítása és a vezetése alatt állnak (Kolosszé 1:18). Ő a Főpásztor, a vének pedig az alpásztorok (1Péter 5:2–4).

9. a) Mit jelképez a hét lámpatartó, és miért helyénvaló jelképek? b) Valószínűleg mire emlékezteti ez a látomás János apostolt?

⁹ A hét lámpatartó az a hét gyülekezet, amelynek János a Jelenések könyvét címezi: Efézus, Szmirna, Pergamon, Tiatira, Szárdisz, Filadelfia és Laodicea. Miért lámpatartók jelképezik a gyülekezeteket? Azért, mert a keresztényeknek – egyénként és gyülekezetként is – ’engedniük kell fényleni a világosságukat az emberek előtt’ napjaink sötét világában (Máté 5:14–16). Azonkívül a lámpatartók Salamon templomának a berendezéséhez tartoztak. Amikor Jézus a gyülekezeteket lámpatartóknak nevezi, ezzel valószínűleg arra emlékezteti Jánost, hogy jelképes értelemben a felkentek minden egyes helyi gyülekezete „Isten temploma”, azaz Isten szellemének a lakhelye (1Korintusz 3:16). Továbbá a zsidó templomi elrendezés ellenképi megfelelőjében – vagyis Jehova nagy szellemi templomelrendezésében, amelynek Jézus a Főpapja, és ahol Jehova személyesen lakozik az égi szentek szentjében – a felkentek gyülekezetének tagjai ’királyi papságként’ szolgálnak (1Péter 2:4, 5, 9; Héberek 3:1; 6:20; 9:9–14, 24).

A nagy hitehagyás

10. Mi történt a zsidó rendszerrel és annak megbánást nem tanúsító támogatóival i. sz. 70-ben?

¹⁰ Amikor János a Jelenések könyvét megírta, a keresztényiség már több mint 60 éve létezett. Kezdeti időszakában túlélte a judaizmus részéről jövő 40 évi állandó ellenségeskedést. Majd a zsidó rendszert i. sz. 70-ben halálos csapás sújtotta, amikor a megbánást nem tanúsító zsidók elveszítették nemzeti hovatartozásukat, és azt, amit szinte bálványoztak, a jeruzsálemi templomot.

11. Miért volt oly időszerű, hogy a Főpásztor figyelmeztesse a gyülekezeteket a kibontakozó irányzatokra?

¹¹ Pál apostol azonban már előre megmondta, hogy hitehagyás következik be a felkent keresztények között, és Jézus üzenetei rávilágítanak, hogy János időskorában ez a hitehagyás már kibontakozóban volt. János volt az utolsó azok közül, akik igyekeztek megakadályozni Sátánnak ezt a teljes erejű próbálkozását, amellyel meg akarta rontani az asszony magvát (2Tesszalonika 2:3–12; 2Péter 2:1–3;  2János 7–11). Itt volt tehát a megfelelő idő, hogy Jehova Főpásztora írjon a gyülekezetek véneinek, figyelmeztetve őket a kibontakozó irányzatokra, és arra buzdítva a helyes szívállapotúakat, hogy álljanak ki szilárdan az igazságosságért.

12. a) Hogyan terjedt a hitehagyás a János napjait követő századokban? b) Hogyan jött létre a kereszténység?

¹² Nem tudjuk, hogyan reagáltak a gyülekezetek Jézus üzeneteire i. sz. 96-ban. Azt viszont tudjuk, hogy a hitehagyás János halála után gyorsan terjedt. A „keresztények” felhagytak Jehova nevének a használatával, és az „Úr”, illetve az „Isten” szóval helyettesítették a bibliai kéziratokban. A negyedik századra a háromság hamis tantétele beszivárgott a gyülekezetekbe. Ugyanebben az időszakban a halhatatlan lélek gondolatát is elfogadták. Végül Konstantin római császár hivatalosan elismertté tette a „keresztény” vallást, és ez vezetett a kereszténység kialakulásához, amelyen belül az egyház és az állam egyesítette erőit, hogy ezer éven át uralkodjon. Könnyű volt új típusú „kereszténnyé” válni. Egész törzsek igazították korábbi pogány hitnézeteiket ennek az új vallásnak a változataihoz. A kereszténység számos vezetője elnyomó politikai zsarnokká lett, karddal kényszerítve másokat hitehagyott nézeteik elfogadására.

13. Milyen utat követtek a hitehagyó keresztények annak ellenére, hogy Jézus figyelmeztetett a szektásság veszélyére?

¹³ A hitehagyó keresztények teljesen figyelmen kívül hagyták Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavait. Jézus arra szólította fel az efézusiakat, hogy nyerjék vissza az első szeretetüket (Jelenések 2:4). Mindazonáltal a kereszténység tagjai, akiket többé már nem egyesített a Jehova iránti szeretet, gonosz háborúkat vívtak, és rettenetes módon üldözték egymást (1János 4:20). Jézus figyelmeztette a pergamoni gyülekezetet a szektásság veszélyére. Mégis a szekták már a második században megjelentek, napjainkban pedig a kereszténység több ezer békétlen szektából és felekezetből áll (Jelenések 2:15).

14. a) Milyen utat követtek az állítólagos keresztények annak ellenére, hogy Jézus óva intett a szellemileg halott állapottól? b) Hogyan hagyják figyelmen kívül az állítólagos keresztények Jézusnak a bálványimádásra és az erkölcstelenségre vonatkozó figyelmeztetését?

¹⁴ Jézus óva intette a szárdiszi gyülekezetet attól, hogy szellemileg halott legyen (Jelenések 3:1). A szárdisziakhoz hasonlóan az állítólagos keresztények is hamar megfeledkeztek a keresztény cselekedetekről, és nemsokára átruházták a prédikálás igen fontos munkáját egy kicsiny, fizetett papi osztályra. A tiatirai gyülekezetet a bálványimádás és a paráznaság kerülésére intette Jézus (Jelenések 2:20). A kereszténység mégis nyíltan szentesíti a képmások használatát és a kevésbé szembetűnő bálványimádást is: a nacionalizmust és az anyagiasságot. S bár időnként az erkölcstelenség ellen prédikál, mindenkor nagyon elnéző ezen a téren.

15. Mit tárnak fel Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavai a kereszténység felekezeteivel kapcsolatban, és minek a részét alkotják a kereszténység papságának tagjai?

¹⁵ Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavai tehát feltárják, hogy a kereszténységhez tartozó összes felekezet teljes kudarcot vallott azt illetően, hogy ők lennének Jehova különleges népe. Valójában a kereszténység papsága alkotja Sátán magvának legtekintélyesebb részét. Pál apostol „törvénytelennek” nevezve őket, előre megmondta, hogy a jelenlétük „Sátán munkálkodása szerint van, minden hatalmas cselekedettel és hazug jelekkel meg előjelekkel, és minden igazságtalan megtévesztéssel” (2Tesszalonika 2:9, 10).

16. a) Kikkel szemben tápláltak gyűlöletet a kereszténység vezetői? b) Mi történt a kereszténységen belül a középkorban? c) Megváltoztatta-e a protestáns lázadás, azaz a reformáció a kereszténység hitehagyott útjait?

¹⁶ Habár azt állítják magukról, hogy Isten nyájának a pásztorai, a kereszténység vallási és világi vezetői kifejezetten azokkal szemben tápláltak gyűlöletet, akik megpróbálták a Biblia olvasására buzdítani az embereket, vagy akik leleplezték Írás-ellenes gyakorlataikat.  Husz Jánost és a bibliafordító William Tyndale-t üldözték és vértanúhalálra adták. A hitehagyott uralom a sötét középkorban az ördögi, katolikus inkvizícióban érte el a tetőpontját. Bárkit, aki vitatta az egyház tanításait vagy hatalmát, könyörtelenül elhallgattattak, és úgynevezett eretnekek megszámlálhatatlan ezreit kínozták halálra, vagy égették meg máglyán. Sátán így igyekezett biztosítani, hogy Isten asszonyszerű szervezetének bármely igaz magvát gyorsan összezúzzák. A protestáns lázadás vagy reformáció idején (1517-től kezdve) számos protestáns egyház hasonló vallási türelmetlenséget tanúsított. Ezek az egyházak is vérbűnnel terhelték magukat, mivel vértanúhalálra adták azokat, akik igyekeztek lojálisak maradni Istenhez és Krisztushoz. Bizony ’a szentek vére’ bőségesen ontatott (Jelenések 16:6; vesd össze: Máté 23:33–36).

A mag kitart

17. a) Mit jövendölt meg Jézus a búzáról és gyomról szóló példázatában? b) Milyen esemény történt 1918-ban, és az kinek az elvetését, illetve kinevezését eredményezte?

¹⁷ Jézus a búzáról és gyomról szóló példázatában megjövendölte a sötétség időszakát, amely akkor következik be, amikor a kereszténység hatalma teljében lesz. Mégis a hitehagyás századaiban végig voltak búzaszerű keresztények, őszinte felkent egyének (Máté 13:24–29, 36–43). Amikor tehát 1914 októberében felvirradt az Úr napja, még mindig voltak igaz keresztények a földön (Jelenések 1:10). A jelek szerint mintegy három és fél évvel később, 1918-ban Jehova ítéletre jött el a szellemi templomához a ’szövetség követével’, Jézussal (Malakiás 3:1; Máté 13:47–50). Elérkezett az ideje, hogy a Úr végérvényesen elvesse a hamis keresztényeket, és kinevezze ’a hű és értelmes rabszolgát mindene fölé’ (Máté 7:22, 23; 24:45–47).

18. Milyen ’óra’ érkezett el 1914-ben, és minek jött el az ideje a rabszolga számára?

¹⁸ Jézus üzeneteiből, melyeket a hét gyülekezetnek küldött, látható, hogy eljött az ideje annak is, hogy ez a rabszolga különleges figyelmet fordítson az ott leírtakra. Jézus például utal az eljövetelére, amikor megítéli  a gyülekezeteket. Ez az ítélkezés 1918-ban kezdődött (Jelenések 2:5, 16, 22, 23; 3:3). Továbbá beszél arról, hogy megvédelmezi a filadelfiai gyülekezetet „a próbatétel órájától, mely eljön az egész lakott földre” (Jelenések 3:10, 11). A ’próbatétel órája’ csak az Úr napjának virradtával, 1914-ben érkezett el, ezután a keresztények próba alá kerültek azt illetően, hogy lojálisak-e Isten felállított Királyságához. (Vesd össze: Máté 24:3, 9–13.)

19. a) Mit szemléltet napjainkban a hét gyülekezet? b) Kik csatlakoztak nagy számban a felkent keresztényekhez, és miért alkalmazható rájuk is Jézus tanácsa, valamint az általa leírt állapotok? c) Hogyan tekintsük Jézus üzeneteit, melyeket a hét, első századi gyülekezetnek címzett?

¹⁹ Ezért Jézusnak a gyülekezetekhez intézett szavai 1914 óta alkalmazhatók nagyobb mértékben. Ebben a látomásban a hét gyülekezet a felkent keresztények összes gyülekezetét szemlélteti az Úr napján. Emellett az elmúlt több mint 70 évben a János által megjelenített felkent keresztényekhez nagy számban csatlakoztak olyan hívők, akiknek az a reménysége, hogy örökké fognak élni a földi Paradicsomban. Rájuk ugyanúgy vonatkozik a megdicsőített Jézus Krisztus tanácsa, és számukra is iránymutatóak a hét gyülekezetben tapasztalt állapotok, melyeket Jézus a megszemléléskor vett észre, mivel Jehova valamennyi szolgájára az igazságosság és a hűség egyazon irányadó mértéke érvényes (2Mózes 12:49; Kolosszé 3:11). Ennélfogva Jézus üzenetei, melyeket a Kis-Ázsiában lévő hét, első századi gyülekezetnek címzett, nem csupán történelmi érdekességek. Életet vagy halált jelentenek mindannyiunknak. Hallgassuk hát figyelmesen Jézus szavait!

[Lábjegyzetek]

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 32. oldalon]

A próba és az ítélet ideje

Jézus megkeresztelkedett, és mint Király-jelölt felkenetett a Jordánnál i. sz. 29 októbere körül. Három és fél évvel később, i. sz. 33-ban kiűzte a jeruzsálemi templomból azokat, akik rablók barlangjává tették. Ennek párhuzama jelenik meg abban a három és fél éves időszakban, amely Jézus egekben történt trónra emelésétől, vagyis 1914 októberétől az állítólagos keresztények Jézus általi megszemléléséig tartott, mivel az ítélet Isten házán kezdődött (Máté 21:12, 13; 1Péter 4:17). Jehova népének a Királyság-tevékenysége 1918 elején nagy ellenállásba ütközött. Ez az egész földön mindenütt a próba ideje volt, és kirostáltattak azok, akik félelmet mutattak. A kereszténység papsága 1918 májusában a Watch Tower Society tisztviselőinek a bebörtönzésére uszított, de kilenc hónap elteltével szabadon engedték őket. Később ejtették az ellenük szóló hamis vádakat. Isten népének szervezete, miután átesett a próbán és megtisztult, 1919-től kezdve buzgón haladt előre és hirdette, hogy az emberiség reménysége Jehova Királysága, melynek élén Krisztus Jézus áll (Malakiás 3:1–3).

Amikor Jézus 1918-ban elkezdte a megszemlélést, a kereszténység papsága minden bizonnyal kedvezőtlen ítéletben részesült. Amellett, hogy üldözést szítottak Isten népe ellen, még súlyos vérbűnnel is terhelték magukat azáltal, hogy támogatták az első világháborúban az egymással küzdő nemzeteket (Jelenések 18:21, 24). Ezek az egyházi személyek később az emberek által létrehozott Népszövetségbe vetették reményüket. 1919-re a kereszténység, a hamis vallás egész világbirodalmával együtt teljesen elvesztette Isten kegyét.

[Térkép a 28. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

EFÉZUS

SZMIRNA

PERGAMON

TIATIRA

SZÁRDISZ

FILADELFIA

LAODICEA

[Képek a 31. oldalon]

A kereszténység felekezetei súlyos vérbűnnel terhelték magukat azáltal, hogy üldözték és megölték azokat, akik fordították vagy olvasták a Szentírást, vagy egyszerűen csak volt Bibliájuk