20. fejezet

Egy megszámlálhatatlan nagy sokaság

1. A 144 000 elpecsételésének leírása után, milyen csoportot lát még János?

MIUTÁN János leírta a 144 000 elpecsételését, folytatja a beszámolóját a teljes Írás egyik legizgalmasabb kinyilatkoztatásáról. Bizonyára örömtől repeső szívvel számol be erről: „Ezek után láttam, és íme, egy nagy sokaság, melyet senki nem volt képes megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér köntösbe öltözve, és a kezükben pálmaágak voltak” (Jelenések 7:9). Igen, a négy szél visszatartása lehetővé teszi egy másik csoport megmentését is a szellemi Izrael 144 000 tagján kívül: egy soknyelvű, nemzetközi nagy sokaságét (Jelenések 7:1).

2. Hogyan értelmezték világi szövegmagyarázók a nagy sokaságot, és hogyan tekintették ezt a csoportot a múltban még a Bibliakutatók is?

² Világi szövegmagyarázók úgy értelmezték a nagy sokaságot, hogy annak tagjai a keresztényiséghez megtért test szerinti nem zsidók vagy égi elhívású keresztény vértanúk. Még a Bibliakutatók is úgy tekintették őket a múltban, mint egy másodrendű égi osztály  tagjait, ahogyan azt A korszakok terve (Bibliai tanulmányok, I. kötet, angol: 1886, magyar: 1925) megjegyezte: „Ezek elvesztik a trónus és az isteni természet jutalmát, de végül mégis megszületnek, de csak mint alacsonyabb rendű lelki lények, és nem isteni természetűek. Bár ők valódi felszenteltek, mégis erőt vett rajtuk a világi szellem oly mértékben, hogy nem ajánlják fel életüket áldozatnak.” Még 1930-ban is a következő gondolatot fogalmazták meg a Világosság (Light) című könyv I. kötetében: „A nagy sokaságot alkotó egyének nem fogadják el azt a meghívást, hogy az Úr buzgó tanúi legyenek.” Úgy mutatták be őket mint egy önelégült csoport tagjait, akik ismerik az igazságot, de vajmi keveset tesznek annak prédikálása terén. Egy másodlagos osztály tagjaiként kell az égbe jutniuk, és nem uralkodnak együtt Krisztussal.

3. a) Milyen reménységet tártak fel azoknak a helyes szívállapotú személyeknek, akik később buzgón végezték a prédikálómunkát? b) Hogyan magyarázta meg Az Őrtorony 1923-ban a juhokról és kecskékről szóló példázatot?

³ A felkent keresztényeknek azonban voltak olyan társaik is, akik később nagyon buzgók lettek a prédikálómunkában. Ők nem éreztek vágyat arra, hogy az égbe menjenek. Reménységük inkább azzal a nyilvános előadással volt összhangban, amelyet Jehova népe 1918 és 1922 között tartott meg, s melynek eredeti címe: „A világ véget ért – A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!” Az Őrtorony 1923. novemberi száma így magyarázta Jézusnak a juhokról és kecskékről szóló példázatát (Máté 25:31–46): „A juhok képviselik a nemzetek összes embereit, akik nem szellemtől fogantattak, de a jó irány felé hajlanak, akik szellemileg elismerik Jézus Krisztust mint Urat, és akik jobb időket remélnek az ő uralma alatt.”

4. Hogyan lett ragyogóbb a földi osztállyal kapcsolatos világosság 1931-ben, 1932-ben és 1934-ben?

⁴ Néhány évvel később, 1931-ben az Igazolás (Vindication) című könyv I. kötete magyarázatot közölt az Ezékiel könyve 9. fejezetéről. A magyarázat a Jézus példázatában szereplő juhokkal azonosította azokat, akik jelet kapnak a homlokukra, hogy túléljék a világ végét. Az Igazolás című könyv III. kötete, amely 1932-ben jelent meg, beszélt az egyenes szívű, nem izraelita férfiról, Jonadábról, aki felszállt Izrael felkent királyának, Jéhunak a szekerére, és elkísérte, hogy lássa, milyen buzgalommal irtja ki a hamis imádókat (2Királyok 10:15–17). A könyv ezt írta: „Jonadáb az embereknek azt a mai földi osztályát ábrázolta vagy árnyékolta elő, amely ma – abban az időben, amikor [a Jehova ítéleteit bejelentő] Jéhu munkája folyamatban van – jóakaratot tanúsít, nem ért egyet Sátán szervezetével, az igazságosság mellett foglal állást, és amelynek tagjait az Úr megóvja és átvezeti Armageddon nyomorúságos idején, és örök életet ad nekik a földön. Ezek alkotják a »juhok« osztályát.” Az Őrtorony 1934-ben megmagyarázta, hogy ezeknek a földi reménységű keresztényeknek is át kell adniuk magukat Jehovának, és meg kell keresztelkedniük. Egyre fényesebben ragyogott a világosság ezzel a földi osztállyal kapcsolatban (Példabeszédek 4:18).

5. a) Kikkel azonosították a nagy sokaságot 1935-ben? b) Mi történt, amikor 1935-ben J. F. Rutherford megkérte a kongresszus résztvevőit, hogy álljanak fel azok, akik abban reménykednek, hogy örökké élnek majd a földön?

⁵ A Jelenések 7:9–17 megértése hamarosan teljes fényében kezdett kiáradni (Zsoltárok 97:11). Az Őrtorony folyóirat többször is hangot adott annak a reménynek, hogy az a kongresszus, amelyet 1935. május 30. és június 3. között kívántak megtartani Washington D. C.-ben (Egyesült Államok), „igazi enyhülést és hasznot” jelent majd a Jonadáb által szemléltetett személyeknek. És valóban annak is bizonyult! Egy izgalmas előadásban, amelynek „A nagy sokaság” volt a címe, J. F. Rutherford, a világméretű prédikálómunka akkori vezetője, a körülbelül 20 000 főnyi kongresszusi hallgatóság előtt bibliai bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a modern kori más juhok azonosak a Jelenések 7:9-ben említett nagy  sokasággal. Beszéde csúcspontján az előadó ezt kérte a hallgatóságtól: „Kérjük, álljanak fel mindazok, akik azt remélik, hogy örökké élnek majd a földön!” Amint a hallgatóság nagy része felállt, az előadó kijelentette: „Íme, a nagy sokaság!” Először néma csend lett, majd fergeteges taps tört ki. Mennyire örült a János osztály és a Jonadáb által szemléltetett csoport is! Másnap 840 új Tanú keresztelkedett meg, akiknek túlnyomó része a nagy sokasághoz tartozónak vallotta magát.

Megerősítik a nagy sokaság kilétét

6. a) Miért érthetjük meg világosan, hogy a nagy sokaság annak a modern kori, önátadott keresztény csoportnak a tagjaiból áll, akik azt remélik, hogy örökké élnek majd a földön? b) Mit jelképeznek a nagy sokaság fehér köntösei?

⁶ Miért állíthatjuk határozottan, hogy a nagy sokaság ennek a modern kori, önátadott keresztény csoportnak a tagjaiból áll, akik abban reménykednek, hogy örökké élnek majd Isten földjén? Előzőleg János azt az égi csoportot látta látomásban, amelyet ’megvettek Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből’ (Jelenések 5:9, 10). A nagy sokaságnak azonos az eredete, de más a rendeltetése. Az Isten Izraelétől eltérően számuk nincs előre meghatározva. Senki sem képes előre megmondani, hányan lesznek. Köntöseik fehérre vannak mosva a Bárány vérében, ami azt jelképezi, hogy igazságos állapotban vannak Jehova előtt a Jézus áldozatába vetett hitük alapján (Jelenések 7:14). Pálmaágakat lengetnek és Királyukként köszöntik a Messiást.

7–8. a) Bizonyára milyen eseményekre emlékeztette János apostolt a pálmaágak lengetése? b) Mi a jelentősége annak, hogy a nagy sokaság tagjai pálmaágakat lengetnek?

⁷ Tovább figyelve a látomást, János valószínűleg gondolatban visszatér a több mint 60 évvel korábbi időhöz, ahhoz az utolsó héthez, amelyet Jézus a földön töltött. I. sz. 33. niszán 9-én az egybegyűlt sokaság örömmel fogadta a Jeruzsálembe bevonuló Jézust: „pálmaágakat fogott, és kiment eléje. És így kezdtek kiáltozni: »Mentsd meg, kérünk! Áldott, aki Jehova nevében jön, igen, Izrael királya!«” (János 12:12, 13). Ehhez hasonlóan az, hogy a nagy sokaság pálmaágakat lenget és kiáltozik, azt mutatja, hogy túláradó örömmel fogadja Jézust, Jehova kinevezett Királyát.

⁸ A pálmaágak lengetése és az ujjongó kiáltások bizonyára az ókori lombsátorünnepre is emlékeztették Jánost. Ezzel az ünneppel kapcsolatban Jehova megparancsolta: „Az első napon vegyetek magatoknak gyümölcsöt szép fákról, pálmaleveleket, gallyas fák és völgyben növő nyárfák ágait, és örvendezzetek Jehova, a ti Istenetek előtt hét napon át.” A pálmaág az örvendezés jelképe volt. Az ideiglenes lombsátrak pedig arra emlékeztették az embereket, hogy Jehova kiszabadította népét Egyiptomból, hogy azután sátrakban lakjanak a pusztában. „A jövevény, az apátlan fiú és az özvegy” is részt vett ezen az ünnepen. Egész Izraelnek ’csak örülnie’ kellett (3Mózes 23:40; 5Mózes 16:13–15).

9. Milyen örömkiáltáshoz csatlakozik a nagy sokaság?

⁹ Helyénvaló tehát, hogy a nagy sokaság, noha nem tartozik a szellemi Izraelhez, pálmaágakat lengessen, hiszen a tagjai örömteli és hálás szívvel tulajdonítják a győzelmet és a megmentést Istennek és a Báránynak, ahogy ezt János megfigyeli: „És szüntelenül ezt kiáltják harsány hangon: »A megmentést a mi Istenünknek köszönhetjük, aki a trónon ül, és a Báránynak!«” (Jelenések 7:10). Jóllehet a nagy sokaság tagjai mindenféle etnikai csoportból valók, mégis ezt az egy „harsány” kiáltást hallatják. Hogyan képesek ezt megvalósítani annak ellenére, hogy sok nemzethez és nyelvhez tartoznak?

10. Hogyan hallathatnak „harsány” kiáltást egységesen a nagy sokaság tagjai annak ellenére, hogy sok nemzethez és nyelvhez tartoznak?

¹⁰ Napjainkban ez a nagy sokaság része az egyetlen igazán egységes, soknemzetiségű szervezetnek a földön. Nincsenek más-más irányadó mértékeik a különféle országokban, hanem bárhol élnek is, a Biblia igazságos alapelveit alkalmazzák következetesen.  Nem folynak bele nacionalista, forradalmi mozgalmakba, mert „kardjaikat ekevasakká kovácsolják” (Ézsaiás 2:4). Nem szakadnak szét szektákra vagy felekezetekre, hogy zűrzavaros vagy egymásnak ellentmondó üzeneteket hangoztassanak, miként a kereszténységben teszik; és nem bízzák hivatásos lelkészekre azt, hogy azok dicsőítsék helyettük Istent. Nem kiáltják, hogy a szent szellemnek tulajdonítják a megmentést, hiszen nem egy háromszemélyű istent szolgálnak. Egységesen hívják segítségül Jehova nevét több mint 230 országban szerte a földön, miközben az igazság tiszta nyelvét szólják (Sofóniás 3:9). Helyénvaló módon nyilvánosan elismerik, hogy a megmentésük Jehovától, a megmentés Istenétől jön Jézus Krisztus által, aki a megmentés Főközvetítője (Zsoltárok 3:8; Héberek 2:10).

11. Hogyan segíti a nagy sokaság tagjait a modern technika, hogy még harsányabban harsogjon a hangjuk?

¹¹ A modern technika hozzásegítette az egységes nagy sokaságot ahhoz, hogy még harsányabban harsogjon a hangjuk. Egyetlen más vallási csoport sem tartja szükségesnek, hogy több mint 400 nyelven adjon ki bibliai segédeszközöket, mivel egyetlen más csoport sem foglalkozik azzal, hogy elérje a föld összes népét egy egységes üzenettel. Ebből a célból a nagy sokaság tagjai egy további segédeszközt fejlesztettek ki Jehova Tanúi felkent Vezető Testületének irányításával: a soknyelvű elektronikus fényszedőrendszert (MEPS). E könyv nyomtatásának idején a MEPS különféle változatait használják több mint 125 helyen világszerte, és ez lehetővé teszi, hogy a félhavonta kiadott folyóirat, Az Őrtorony egyszerre 130-nál is több nyelven jelenjen meg. Ezenkívül Jehova népe egy időben ad ki több nyelven könyveket, mint például ezt a könyvet is. Jehova Tanúi tehát – akiknek többsége a nagy sokasághoz tartozik – évente több százmillió kiadványt terjesztenek el az ismertebb nyelveken. Így még sok-sok, minden törzsből és nyelvből származó embernek teszik lehetővé, hogy tanulmányozzák Isten Szavát, és hogy csatlakozzanak a nagy sokaság harsány hangjához (Ézsaiás 42:10, 12).

Az égben vagy a földön?

12–13. Milyen értelemben áll a nagy sokaság „a trón előtt és a Bárány előtt”?

¹² Honnan tudjuk, hogy „a trón előtt . . . álltak” kifejezés nem azt jelenti, hogy a nagy sokaság az égben van? Emellett számos egyértelmű bizonyíték szól. Például az itt „előtt” szóval fordított görög kifejezés (e·nóʹpion) szó szerint azt jelenti, hogy ’a színe előtt’, és gyakran használják ezt olyan emberekkel kapcsolatban, akik Jehova „előtt”, illetve a „színe előtt” vannak (1Timóteusz 5:21; 2Timóteusz 2:14; Róma 14:22; Galácia 1:20). Egy alkalommal, amikor az izraeliták a pusztában voltak, Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd Izrael fiai egész közösségének: »Járuljatok Jehova elé, mert meghallotta zúgolódásotokat!«” (2Mózes 16:9). Az izraelitáknak nem kellett az égbe menniük ahhoz, hogy Jehova elé álljanak. (Vesd össze: 3Mózes 24:8.) Ott a pusztában Jehova tekintete előtt voltak, és a figyelme rájuk irányult.

¹³ Továbbá ezt olvassuk: „Amikor az Emberfia megérkezik dicsőségében . . . eléje gyűjtik az összes nemzetet”. Amikor ez a prófécia beteljesedik, nem lesz az égben az egész emberiség. Azok, akik „elmennek az örök levágatásra”, nyilván nem lesznek az égben (Máté 25:31–33, 41, 46). Ehelyett az emberiség itt a földön van Jézus tekintete előtt, ő pedig a figyelmét a megítélésükre fordítja. Ehhez hasonlóan a nagy sokaság abban az értelemben áll „a trón előtt és a Bárány előtt”, hogy Jehova és az ő Királya, Krisztus Jézus tekintete előtt van, és kedvező ítéletben részesül.

14. a) A leírás szerint kik állnak „a trón körül” és az égi „Sion-hegyen”? b) Miért nem alkotnak a nagy sokaság tagjai papi osztályt, annak ellenére, hogy Istennek szolgálnak a „templomában”?

¹⁴ A leírás szerint a 24 vén és a 144 000 felkent csoportja Jehova ’trónja körül’ és az égi „Sion-hegyen” áll (Jelenések 4:4; 14:1). A nagy sokaság nem papi osztály, és nem kerül ebbe  a felmagasztalt helyzetbe. Igaz, a Jelenések 7:15 később úgy írja le őket, mint akik Istent szolgálják a „templomában”. Ez a templom azonban nem a belső szentélyre, a szentek szentjére utal. Inkább Isten szellemi templomának a földi udvaráról van itt szó. A görög na·oszʹ szó, amelyet itt ’templomnak’ fordítanak, gyakran arra a tágabb értelemben vett teljes építményre utal, amelyet Jehova imádatára emeltek. Ez napjainkban egy szellemi építmény, amely mind az eget, mind a földet magában foglalja. (Vesd össze: Máté 26:61; 27:5, 39, 40; Márk 15:29, 30; János 2:19–21.)

Egyetemes dicsőítő kiáltás

15–16. a) Mi történik az égben a nagy sokaság megjelenésekor? b) Mit vált ki Jehova szellemteremtményeiből szándékának minden új kinyilatkoztatása? c) Hogyan csatlakozhatunk a dicsőítő énekhez a földön?

¹⁵ A nagy sokaság dicsőíti Jehovát, de mások is zengik dicséretét. János így számol be erről: „Az angyalok pedig mind ott álltak a trón, a vének és a négy élő teremtmény körül, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, és ezt mondták: »Ámen! Az áldás, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünké legyen örökkön-örökké! Ámen«” (Jelenések 7:11, 12).

¹⁶ Amikor Jehova megteremtette a földet, szent angyalai mind „együtt ujjongtak . . . , és Isten minden fia lelkendezve kiáltott” (Jób 38:7). Jehova szándékának minden új kinyilatkoztatása hasonló dicsőítő kiáltásokat vált ki az angyalokból. Amikor a 24 vén – az égi dicsőségben lévő 144 000 – hangosan kiált, elismerve a Bárányt, Isten összes többi égi teremtménye is csatlakozik a 24 vénhez, hogy dicsőítsék Jézust és Jehova Istent (Jelenések 5:9–14). Ezek a teremtmények már túláradó örömmel figyelték meg Jehova szándékának azt a beteljesedését, hogy a szellembirodalomban egy dicsőséges helyre támaszt fel hűséges felkent embereket. Most Jehova összes hű égi teremtménye dallamos dicsőítő énekbe kezd, ahogy a nagy sokaság megjelenik. Valóban, az az időszak, amelyben élünk, az Úr napja, Jehova valamennyi szolgája számára izgalmas (Jelenések 1:10). Milyen nagy kiváltság itt a földön, hogy részt vehetünk a dicsőítő énekben azáltal, hogy Jehova Királysága mellett tanúskodunk.

Megjelenik a nagy sokaság

17. a) Milyen kérdést tesz fel a 24 vén egyike, és mit sejtet az, hogy a vén tudta a választ? b) Mikor lett megválaszolva a vén kérdése?

¹⁷ János apostol idejétől kezdve, és még az Úr napján is egy ideig, a felkent keresztények előtt talány volt a nagy sokaság kiléte. Helyénvaló tehát, hogy az égben lévő felkenteket szemléltető 24 vén egyike ezzel a találó kérdéssel keltse fel János figyelmét: „Erre a vének egyike így szólt hozzám: »Kik ezek, akik fehér köntösbe vannak öltözve, és honnan jöttek?« Én pedig azonnal ezt mondtam neki: »Te tudod, uram«” (Jelenések 7:13, 14a). Igen, a vén tudta a választ, és meg is mondta Jánosnak. Ez azt sejteti, hogy azok, akik a 24 vén csoportjához tartoznak és már feltámadtak, talán részt vesznek ma az isteni igazságok közlésében. Ami a János osztály földön lévő tagjait illeti, felismerték a nagy sokaság kilétét, éspedig oly módon,  hogy gondosan megfigyelték, mit visz véghez Jehova közöttük. Gyorsan felfogták az isteni világosság felvillanását, amely a Jehova által meghatározott időpontban, 1935-ben fénnyel ragyogtatta be a teokratikus égboltot.

18–19. a) Milyen reménységet hangsúlyozott a János osztály az 1920-as és az 1930-as években, de kik válaszoltak egyre nagyobb számban az üzenetre? b) Mire mutatott rá a 144 000-rel kapcsolatban az, hogy 1935-ben azonosították a nagy sokaságot? c) Mit tárnak fel az emlékünnepi számadatok?

¹⁸ Az 1920-as években, valamint az 1930-as évek elején a János osztály az égi reménységet hangsúlyozta a kiadványokban és a prédikálómunkában egyaránt. Nyilvánvaló volt, hogy még teljessé kellett lennie a 144 000 létszámának. De egyre nagyobb számban jelentek meg olyanok, akik megszívlelték az üzenetet és buzgalmat mutattak a tanúskodómunkában, ugyanakkor a földi paradicsomban megvalósuló örök élet vonzotta őket. Nem az volt a vágyuk, hogy az égbe kerüljenek. Nem ez volt az elhívásuk. Nem a kicsiny nyájhoz, hanem a más juhokhoz tartoztak (Lukács 12:32; János 10:16). 1935-ben a más juhok nagy sokaságaként azonosították őket; ez arra mutatott, hogy a 144 000 kiválasztása csaknem befejeződött.

¹⁹ Vajon a számadatok is alátámasztják ezt a következtetést? Igen. Világviszonylatban 1938-ban 59 047 Jehova Tanúja vett részt a szolgálatban. Ezek közül 36 732-en vették magukhoz Jézus halálának évenkénti emlékünnepén az emlékjegyeket, kinyilvánítva ezzel, hogy égi elhívásuk van. Az azóta eltelt évek alatt az emlékjegyeket magukhoz vevők száma egyre csökkent, főleg azért, mert Jehova némely hű Tanúja befejezte a földi pályafutását. 2005-ben mindössze 8524-en vették magukhoz az emlékjegyeket – vagyis 0,05 százaléka annak a 16 390 116 személynek, akik világszerte jelen voltak az ünnepen.

20. a) Milyen megjegyzést tett J. F. Rutherford a második világháború alatt a nagy sokasággal kapcsolatban? b) Milyen tények mutatják ma, hogy a nagy sokaság valóban nagy?

²⁰ Amikor kitört a második világháború, Sátán elkeseredett erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy leállítsa a nagy sokaság begyűjtését. Számos országban korlátozták Jehova munkáját. Azokban a sötét napokban, röviddel az 1942 januárjában bekövetkezett halála előtt, hallották, amint J. F. Rutherford ezt mondta: „Nos . . . úgy tűnik, hogy a nagy sokaság végeredményben nem is lesz olyan nagy.” De az isteni áldás másként irányította a dolgokat! A szolgálatban részt vevő Tanúk száma 1946-ra világviszonylatban 176 456-ra nőtt, és túlnyomó többségük a nagy sokasághoz tartozott. 2005-ben 6 390 022 Tanú szolgálta hűségesen Jehovát 235 országban. Ez valóban NAGY SOKASÁG! A számuk pedig egyre csak nő.

21. a) Hogyan van teljes összhangban János látomásával az, hogy Isten népét begyűjtik az Úr napján? b) Hogyan kezdett beteljesedni néhány fontos prófécia?

²¹ Tehát az, hogy Isten népét begyűjtik az Úr napján, teljesen összhangban van János látomásával: először a 144 000 maradékának a begyűjtése megy végbe, azután a nagy sokaságé. Ahogyan Ézsaiás megjövendölte, most, „a napok befejező részében” az emberek minden nemzetből özönlenek Jehova tiszta imádatához. És természetesen mi ujjongva adunk hálát azért, hogy Jehova „új egeket és új földet” teremt (Ézsaiás 2:2–4; 65:17, 18). Isten „ismét egyesít mindent a Krisztusban, az egekben levőket és a földön levőket” (Efézus 1:10). ’Az egekben levők’ az égi Királyság felkent örökösei, akiket az évszázadok során választottak ki Jézus ideje óta. És most a más juhok nagy sokasága jelenik meg, mint a ’földön levők’ első tagjai. Ha összhangban szolgálsz ezzel az elrendezéssel, az örök boldogságot jelenthet neked.

A nagy sokaságra váró áldások

22. Milyen további felvilágosítást kap János a nagy sokaságról?

²² János az Isten által felhasznált közlési csatornán keresztül további felvilágosítást kap a nagy sokaságról: „Ő [a vén] pedig így  szólt hozzám: »Ezek azok, akik kijönnek a nagy nyomorúságból, és megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt; és éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki templomában; és Az, aki a trónon ül, ki fogja terjeszteni sátorát fölöttük . . .«” (Jelenések 7:14b, 15).

23. Mi az a nagy nyomorúság, amelyből a nagy sokaság ’kijön’?

²³ Egy korábbi alkalommal Jézus elmondta, hogy a Királyság-dicsőségben való jelenléte akkor éri el tetőfokát, amikor „nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig; nem, és nem is lesz többé” (Máté 24:21, 22). E prófécia beteljesedéseként az angyalok eleresztik a föld négy szelét, hogy elpusztítsák Sátán világrendszerét. Először Nagy Babilon, a hamis vallás világbirodalma tűnik el, majd a nyomorúság csúcspontján Jézus megszabadítja a 144 000 még földön lévő maradékát a megszámlálhatatlan nagy sokasággal együtt (Jelenések 7:1; 18:2).

24. Hogyan válnak a nagy sokaság tagjai alkalmassá arra, hogy életben maradjanak?

²⁴ Hogyan válnak a nagy sokaság tagjai alkalmassá arra, hogy életben maradjanak? A vén azt mondja Jánosnak, hogy ezek „megmosták köntösüket, és megfehérítették a Bárány vérében”. Más szavakkal, hitet gyakorolnak Jézusban, a Megváltójukban, átadják magukat Jehovának, önátadásukat vízben történő megkeresztelkedéssel szemléltetik, és helyes magaviseletükkel ’megőrzik a jó lelkiismeretüket’ (1Péter 3:16, 21; Máté 20:28). Ezért tiszták és igazságosak Jehova szemében. És megtartják magukat „szennyfolt nélkül . . . a világtól” (Jakab 1:27).

25. a) Hogyan végez a nagy sokaság Jehovának ’éjjel-nappal szent szolgálatot a templomában’? b) Hogyan ’terjeszti ki sátorát’ Jehova a nagy sokaság fölött?

²⁵ Továbbá Jehova buzgó Tanúivá válnak: „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek neki templomában”. Te is ehhez az önátadott nagy sokasághoz tartozol? Ha igen, neked is az a kiváltságod, hogy szünet nélkül szolgálhatod Jehovát nagy szellemi templomának földi udvarában. A felkentek irányításával a nagy sokaság ma lényegesen nagyobb részt vállal a tanúskodómunkában. Világi felelősségeik ellenére sok százezren végeznek közülük teljes idejű szolgálatot mint úttörők. De akár az úttörők csoportjához tartozol, akár nem, a nagy sokaság egyik önátadott tagjaként örülhetsz, hogy a hited és a tetteid alapján Isten igazságosnak nyilvánít mint barátját, és vendégül fogad a sátrában (Zsoltárok 15:1–5; Jakab 2:21–26). Jehova ily módon ’kiterjeszti sátorát’ azok fölött, akik szeretik őt, és jó vendéglátó módjára védelmet nyújt nekik (Példabeszédek 18:10).

26. Milyen további áldásoknak örvend majd a nagy sokaság?

²⁶ A vén így folytatja: „Nem fognak éhezni többé, nem is szomjaznak többé, a nap sem tűz rájuk, sem semmilyen perzselő hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén van, terelgetni fogja őket, és elvezeti őket az élet forrásvizeihez. És az Isten letöröl minden könnyet a szemükről” (Jelenések 7:16, 17). Igen, Jehova igazán vendégszerető! De mi a mélyebb értelmük ezeknek a szavaknak?

27. a) Mit prófétált Ézsaiás, ami hasonló ahhoz, amit a vén mondott? b) Mi mutatja, hogy Ézsaiás próféciája Pál napjaiban kezdett beteljesedni a keresztény gyülekezeten?

²⁷ Vizsgáljunk meg egy hasonló próféciát: „Ezt mondja Jehova: »A jóakarat idején válaszoltam neked, és a megmentés napján megsegítettelek . . . Nem fognak megéhezni, sem megszomjazni; nem tűz rájuk perzselő hőség vagy nap. Mert Ő, aki szánalommal van irántuk, vezeti majd és a vízforrásokhoz viszi őket . . .«” (Ézsaiás 49:8, 10; lásd még: Zsoltárok 121:5, 6). Pál apostol idézte a prófécia egy részét és a ’megmentés napjára’ alkalmazta, mely i. sz. 33 pünkösdjén kezdődött. Ezt írta: „Mert ő [Jehova] ezt mondja: »Elfogadható időben meghallgattalak, és a megmentés napján megsegítettelek.« Íme! Most van a kiváltképp elfogadható idő. Íme! Most van a megmentés napja” (2Korintusz 6:2).

28–29. a) Hogyan teljesedtek be Ézsaiás szavai az első században? b) Hogyan teljesednek be a Jelenések 7:16 szavai a nagy sokasággal kapcsolatban? c) Mi lesz az eredménye annak, hogy a nagy sokaságot elvezetik „az élet forrásvizeihez”? d) Miért egyedülálló a nagy sokaság az emberiségen belül?

 ²⁸ Hogyan teljesedett be akkoriban az az ígéret, miszerint nem éheznek, nem szomjaznak és nem szenvednek a perzselő hőségtől? Nos, az első századi keresztények néha igenis szenvedtek a szó szerinti éhségtől és szomjúságtól (2Korintusz 11:23–27). De szellemi vonatkozásban bőségben voltak; gazdagon el voltak látva. Tehát szellemi téren nem éheztek és nem szomjaztak. Azonkívül Jehova nem éreztette velük haragja hevét, amikor az fellángolt, hogy elpusztítsa a zsidó rendszert i. sz. 70-ben. A Jelenések 7:16 szavai hasonlóan teljesednek ma szellemi értelemben a nagy sokaság tagjaival kapcsolatban. A felkent keresztényekkel együtt ők is bőséges szellemi gondoskodásban részesülnek (Ézsaiás 65:13; Náhum 1:6, 7).

²⁹ Ha a nagy sokaság tagja vagy, helyes szívállapotod arra késztet, hogy ’örömmel kiálts’ függetlenül attól, hogy mit kell elviselned a nélkülözést és a nyomást illetően Sátán rendszerének utolsó éveiben (Ézsaiás 65:14). Ilyen értelemben Jehova már most ’le tud törölni minden könnyet a szemedről’. Isten elmarasztaló ítéletének tűző ’napja’ nem fenyeget többé, és amikor eleresztik a pusztítás négy szelét, túlélheted Jehova nemtetszésének ’perzselő hőségét’. Amikor véget ér ez a pusztítás, a Bárány elvezet „az élet forrásvizeihez” – melyek újjáélesztenek –, hogy teljesen a javadra fordítsd azokat. A forrásvizek Jehova gondoskodásait szemléltetik, melyeket azért nyújt, hogy elnyerhesd az örök életet. A Bárány vérébe vetett hited abban nyer igazolást, hogy fokozatosan eljutsz az emberi tökéletességre. Az emberiségen belül a nagy sokaság részeként páratlan kiváltságod lesz, ugyanúgy, mint azoknak a millióknak, akiknek meg sem kell halniuk! Tehát Isten a szó legteljesebb értelmében letöröl minden könnyet a szemedről (Jelenések 21:4).

Tegyük biztossá az elhívásunkat

30. Milyen nagyszerű kilátás nyílik meg előttünk János látomásában, és ki „állhat meg”?

³⁰ Milyen nagyszerű kilátást nyitnak meg előttünk ezek a szavak! Jehova a trónján ül, és összes szolgája, az égiek és a földiek egyesülnek, hogy dicsérjék őt. Földi szolgái megértik, milyen páratlan kiváltság, hogy részt  vehetnek ebben az egyre hangosabb dicsőítő kórusban. Jehova és Krisztus Jézus hamarosan végrehajtja ítéletét, és ez a kiáltás hallatszik majd: „eljött a haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?” (Jelenések 6:17). És a válasz? Az emberiségnek csak egy töredéke, beleértve a 144 000 elpecsételt közül azokat, akik talán még fizikai testben lesznek, és a más juhok nagy sokaságának tagjait, akik szintén ’megállnak’, vagyis velük együtt életben maradnak (Jeremiás 35:19; 1Korintusz 16:13.)

31. Milyen hatással legyen János látomásának a beteljesedése a keresztényekre, a felkentekre és a nagy sokaság tagjaira egyaránt?

³¹ Ezt figyelembe véve a János osztály felkent keresztény tagjai megfeszített erővel törekszenek „a cél felé . . . a díjért, amely az Isten felfelé való elhívása Krisztus Jézus által” (Filippi 3:14). Teljesen tisztában vannak azzal, hogy napjaink eseményei különleges kitartást követelnek tőlük (Jelenések 13:10). Miután hosszú éveken át lojálisan szolgálták Jehovát, ragaszkodnak a hitükhöz, örvendezve, hogy a nevük „fel van írva az egekben” (Lukács 10:20; Jelenések 3:5). A nagy sokaság tagjai is tudják, hogy csak „aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben” (Máté 24:13). Igaz, a nagy sokaság mint csoport arra van megjelölve, hogy kijöjjön a nagy nyomorúságból, de tagjainak egyénenként kell küzdeniük azért, hogy tiszták és tevékenyek maradjanak.

32. Milyen sürgető helyzetre világít rá az, hogy csupán két csoport fog ’megállni’ Jehova haragjának napján?

³² Semmi bizonyíték nincs arra, hogy e két csoporton kívül bárki is ’megáll’ Jehova haragjának napján. Mit jelent ez azoknak a millióknak, akik ugyan minden évben tanúsítanak bizonyos fokú tiszteletet Jézus áldozata iránt azáltal, hogy jelen vannak a halála emlékünnepén, de még nem gyakorolnak hitet az áldozatában olyan mértékben, hogy Jehova önátadott, megkeresztelt szolgái legyenek, és tevékenyen végezzék a szolgálatát? Ezenkívül mi lesz azokkal, akik valamikor tevékenyek voltak, de engedték, hogy a szívük ’elnehezedjen az élet aggodalmaitól’? Bárcsak az ilyenek mindannyian felébrednének és ébren maradnának, hogy ’sikerüljön megmenekülniük mindattól, aminek meg kell történnie, és megállniuk az Emberfia’, Jézus Krisztus előtt. Az idő rövid! (Lukács 21:34–36).

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 119. oldalon]

A megfejtés Isten dolga

A János osztály sok évtizeden át kutatta a nagy sokaság kilétét, de nem talált kielégítő magyarázatot. Miért nem? A választ a hűséges József szavaiban találjuk, aki ezt mondta: „Vajon a megfejtés nem Isten dolga?” (1Mózes 40:8). Mikor és hogyan magyarázza meg Isten a próféciái beteljesedését? Általában akkor, amikor esedékessé válik a beteljesedésük vagy beteljesedőben vannak, így kutató szolgái világosan megérthetik azok üzenetét. Ezt a megértést „a mi oktatásunkra [kapjuk], hogy kitartásunk által és az Írásokból származó vigasztalás által reménységünk legyen” (Róma 15:4).

[Kiemelt rész a 124. oldalon]

A nagy sokaság tagjai . . .

▪ minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből jönnek ki,

▪ Jehova trónja előtt állnak,

▪ fehérre mosták köntösüket a Bárány vérében,

▪ a megmentést Jehovának és Jézusnak tulajdonítják,

▪ kijönnek a nagy nyomorúságból,

▪ Jehovát szolgálják éjjel-nappal a templomában,

▪ Jehova szerető védelmében és gondoskodásában részesülnek,

▪ eljutnak az élet forrásvizeihez Jézus vezetésével.

 [Egész oldalas kép a 121. oldalon]

[Kép a 127. oldalon]

A nagy sokaság Istennek és a Báránynak köszönheti a megmentést

[Kép a 128. oldalon]

A Bárány elvezeti a nagy sokaságot az élet forrásvizeihez