Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Vajon a te neved benne van az élet könyvében?

Vajon a te neved benne van az élet könyvében?

11. fejezet

Vajon a te neved benne van az élet könyvében?

SZÁRDISZ

1. Milyen szellemi állapotban van a szárdiszi gyülekezet, és hogyan kezdi Jézus az üzenetét?

SZÁRDISZ a mai Akhisartól (Tiatirától) körülbelül 50 kilométerre délre feküdt. Itt működött a következő gyülekezet, amely üzenetet kapott a megdicsőített Jézustól. Az i. e. hatodik században Szárdisz volt az ókori Lüdia királyságának büszke fővárosa, és a mérhetetlenül gazdag Krőzus király székhelye. Ám János napjaira nehéz idők köszöntöttek be, és a Krőzus uralkodására jellemző korábbi tündöklés mindössze történelmi emlékké vált. Ehhez hasonlóan szellemi értelemben az ott lévő keresztény gyülekezet is elszegényedett. Most első ízben fordul elő, hogy Jézus nem dicsérettel kezdi az üzenetét. Helyette ezt mondja: „A szárdiszi gyülekezet angyalának pedig írd meg: ezeket mondja az, akinél az Isten hét szelleme és a hét csillag van: »Ismerem tetteidet, tudom, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy . . .«” (Jelenések 3:1).

2. a) Milyen jelentősége van a szárdiszi keresztények számára annak, hogy Jézusnál van „az Isten hét szelleme”? b) Milyen hírneve van a szárdiszi gyülekezetnek, ámde mit mutatnak a tények?

2 Miért azonosítja úgy magát Jézus, mint akinél „az Isten hét szelleme” van? Azért, mert ez a hét szellem Jehova szent szellemét jelképezi, amint az teljességében áramlik. Később János úgy ír erről, mint ’hét szem’, arra utalva, hogy Isten szent szelleme olyan képességgel ruházza fel Jézust, amellyel mindent észre tud venni (Jelenések 5:6). Jézus tehát képes leleplezni és kezelni is bármilyen létező helyzetet (Máté 10:26; 1Korintusz 4:5). A szárdiszi gyülekezet olyan gyülekezet hírében áll, amely eleven és tevékeny, Jézus azonban látja, hogy szellemileg halott. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb tagja visszasüllyedt abba az apátiába, amelyben kereszténnyé válása előtt volt. (Vesd össze: Efézus 2:1–3; Héberek 5:11–14.)

3. a) Miért kell „a szárdiszi gyülekezet angyalának” különösképpen figyelembe vennie azt, hogy Jézusnál van „a hét csillag”? b) Milyen erőteljes tanácsot ad Jézus a szárdiszi gyülekezetnek?

3 Jézus arra is emlékezteti ’a szárdiszi gyülekezet angyalát’, hogy ő az, akinél „a hét csillag van”. A gyülekezet véneit a jobb kezében tartja, azaz hatalmában áll, hogy vezesse őket a pásztori munkájukban. A véneknek arra kellene irányítaniuk a szívüket, hogy ’megismerjék juhaik külsejét’ (Példabeszédek 27:23). Ezért jól tennék, ha figyelmesen meghallgatnák Jézus következő szavait: „Légy éber, és erősítsd meg a megmaradt dolgokat, melyek közel álltak a halálhoz, mivel tetteidet nem találtam teljesnek az én Istenem előtt. Ezért továbbra is gondolj arra, hogyan kaptad és hogyan hallottad, és továbbra is tartsd meg, és tanúsíts megbánást. Bizonyos, hogy ha fel nem ébredsz, úgy jövök el, mint a tolvaj, és egyáltalán nem fogod tudni, melyik órában leplek meg” (Jelenések 3:2, 3).

4. Hogyan segíthetnek Péter szavai a szárdiszi gyülekezetnek abban, hogy ’megerősítse a megmaradt dolgokat’?

4 A szárdiszi véneknek emlékezniük kell a kezdeti örömre, melyet az igazság megismerésekor éreztek, és az áldásokra, melyekben akkor részesültek. Most azonban halottak a szellemi tevékenységet illetően. A lámpásuk, a gyülekezet, csak pislákol, mivel tagjaiból hiányoznak a hit cselekedetei. Évekkel korábban Péter apostol írt az ázsiai gyülekezeteknek – köztük alighanem a szárdiszinak is –, hogy fejlesszenek ki értékelést a dicsőséges jó hír iránt, amelyet a keresztények elfogadtak, és amelyet „égből elküldött szent szellemmel” hirdettek nekik. Ezt a szellemet a János látomásában szereplő hét szellem ábrázolja. Péter arra is emlékeztette az ázsiai keresztényeket, hogy ők a ’választott nemzetséghez, királyi papsághoz, szent nemzethez, különleges tulajdonnak szánt néphez tartoznak, hogy mindenfelé hirdessék annak kitűnő tulajdonságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívta el őket’ (1Péter 1:12, 25; 2:9). Az ilyen szellemi igazságokról való elmélkedés segít a szárdiszi gyülekezetnek, hogy megbánást tanúsítson és ’megerősítse a megmaradt dolgokat’. (Vesd össze: 2Péter 3:9.)

5. a) Mi történt a szárdiszi keresztények értékelésével? b) Mi fog történni velük, ha nem szívlelik meg Jézus tanácsát?

5 Jelenleg a szárdisziak igazság iránti értékelése és szeretete olyan, mint a kialvóban lévő tűz. Már csak egy kevés parázs izzik. Jézus buzdítja őket, hogy szítsák a parazsat, élesszék fel a tüzet, bánják meg a bűneiket, amelyekbe a fásultságuk vitte őket, és váljanak ismét egy szellemileg eleven gyülekezetté. (Vesd össze: 2Timóteusz 1:6, 7.) Máskülönben, amikor Jézus váratlanul eljön, „mint a tolvaj”, hogy végrehajtsa az ítéletet, felkészületlenül találja majd a szárdiszi gyülekezetet (Máté 24:43, 44).

Úgy jön el, „mint a tolvaj”

6. Hogyan jött el Jézus úgy, „mint a tolvaj” 1918-ban, és milyen állapotban találta az állítólagos követőit?

6 Jézus figyelmeztetése, mely szerint úgy jön el, „mint a tolvaj”, a mi időnkre is érvényes, és sajátságos módon lehetett alkalmazni azokra a keresztényekre, akik megérték az Úr napját. Nem sokkal 1914 után beteljesedett Malakiás próféciája: „». . . hirtelen eljön az Ő templomához az igaz Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akiben gyönyörködtök. Íme, eljön« – ezt mondja a seregek Jehovája” (Malakiás 3:1; Jelenések 1:10). Jézus mint „a szövetség követe” eljött, hogy szemlét tartson, és megítélje azokat, akik a követőinek vallották magukat (1Péter 4:17). Akkoriban, 1918-ban a kereszténység beleveszett az első világháború vérontásaiba, és szellemi értelemben teljesen halott volt. Még azok az igaz keresztények is a szellemi bóbiskolás időszakán estek át, akik a háború előtt oly buzgón prédikáltak. Kiemelkedő tisztséget ellátó véneik közül néhányat börtönbe vetettek, a prédikálótevékenység pedig jóformán leállt. Amikor a rá következő évben Jehova szelleme felserkentette ezeket a keresztényeket, nem mindegyikük állt készen. Némelyek, a Jézus példázatában szereplő bolond szüzekhez hasonlóan, nem voltak szellemileg felkészülve arra a kiváltságra, hogy Jehovát szolgálják. Örvendetes azonban, hogy sokan, az értelmes szüzekhez hasonlóan, megfogadták Jézus figyelmeztetését: „Kitartóan virrasszatok hát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Máté 25:1–13).

7. Miért kell ma a keresztényeknek ébren maradniuk?

7 A keresztényeknek ébereknek kellett lenniük azután is, hogy az Úr napja elkezdődött. Nagy horderejű próféciájában Jézus erőteljes figyelmeztetést közölt a ’jellel’ kapcsolatban. Ez a „jel” arra az időszakra utal, „amikor mindezeknek a befejezésükhöz kell érniük”. Ezt mondta: „Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja . . . Állandóan figyeljetek, maradjatok ébren, mert nem tudjátok, mikor van a meghatározott idő. Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: kitartóan virrasszatok!” (Márk 13:4, 32, 33, 37). Igen, egészen addig az óráig mindannyiunknak ébren kell maradnunk – akár a felkentekhez, akár a nagy sokasághoz tartozunk –, és küzdenünk kell az ellen, hogy szellemi alvásba merüljünk. Amikor eljön Jehova napja, „mint a tolvaj éjjel”, bárcsak teljesen ébren találna minket, hogy kedvező ítéletben részesülhessünk (1Tesszalonika 5:2, 3; Lukács 21:34–36; Jelenések 7:9).

8. Hogyan ösztönzi napjainkban a János osztály Isten népét a szellemi életben maradásra?

8 Napjainkban a János osztály tudatában van annak, hogy milyen fontos Isten népét a szellemi életben maradásra ösztönöznie. Ezért világszerte különleges összejöveteleket rendeznek minden évben többször. Nemrégiben az évi kerületkongresszuson összesen 10 953 744-en vettek részt 2981 helyszínen, és 122 701 új hívő keresztelkedett meg. A János osztály több mint száz éve adja ki Az Őrtorony folyóiratot azzal a céllal, hogy hirdesse Jehova nevét és szándékát. Válaszul a két világháborúban elszenvedett ádáz üldözésre, Az Őrtorony megújult buzgalomra serkentette Jehova Tanúit olyan cikkek megjelentetésével, mint például: „Boldogok a félelem nélküliek” (1920), „Tettre hívás” (1925), és „Az üldözés kudarca” (1942, angol).

9. a) Milyen kérdést tegyen fel önmagának minden keresztény? b) Hogyan buzdít Az Őrtorony?

9 Miként Szárdiszban, úgy a mai gyülekezetekben is minden kereszténynek létfontosságú a folyamatos önvizsgálat. Mindannyian rendszeresen kérdezzük meg önmagunktól: Vajon a ’tetteink teljesek’ Istenünk előtt? Anélkül, hogy megítélnénk másokat, mi személy szerint ápoljuk-e az önfeláldozó szellemet és törekszünk-e arra, hogy teljes lelkű szolgálatot végezzünk Istennek? Ezzel kapcsolatban Az Őrtorony folyóirat buzdítást nyújt olyan témák kifejtésével, mint például: „Állandóan próbáljátok meg, mik vagytok ti magatok” és „Többé ne önmagunknak éljünk!” * Kutassuk át a legbensőbb énünket ilyen szentírási segítséggel, mialatt igyekszünk alázatosan és imateljesen járni, megőrizve a feddhetetlenségünket Jehova előtt (Zsoltárok 26:1–3; 139:23, 24).

„Néhány név”

10. Milyen bátorító vonást figyel meg Jézus a szárdiszi gyülekezetnél, és milyen hatással legyen ez ránk?

10 Jézus következő szavai, melyeket a szárdiszi gyülekezethez intéz, nagyon bátorítóak: „Mindamellett van nálad néhány név Szárdiszban, akik nem szennyezték be felsőruháikat, és fehérben járnak majd velem, mert méltók rá. Aki győz, azt ily módon fehér felsőruhákba öltöztetik, és semmiképpen nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek a nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt” (Jelenések 3:4, 5). Ugye felserkentenek bennünket ezek a szavak, és megerősítenek abban az elhatározásunkban, hogy hűségesek maradunk? A vének testülete részéről megnyilvánuló fásultság miatt a gyülekezet mint egész, mély szellemi alvásba merülhet. Ennek ellenére a gyülekezeten belül talán néhány személy bátran arra törekszik, hogy tisztának és szennyfolt nélkülinek őrizze meg keresztényi mivoltát, s ezáltal továbbra is jó hírnévnek örvendjen Jehova előtt (Példabeszédek 22:1).

11–12. a) Hogyan bizonyultak egyesek még a nagy hitehagyás idején is olyannak, mint a Szárdiszban lévő hűséges „néhány név”? b) Hogyan szabadultak meg a búzaszerű keresztények az Úr napján?

11 A ’felsőruha’ igazságos keresztényként azonosítja a viselőjét. (Vesd össze: Jelenések 16:15; 19:8.) Szívet melengető érzés lehet Jézusnak azt látnia, hogy a túlnyomó többség fásultsága ellenére van „néhány név”, azaz néhány felkent keresztény Szárdiszban, akiknek továbbra is sikerül megőrizniük keresztényi mivoltukat. Ehhez hasonlóan, amikor Nagy Babilon, vagyis a hamis vallás világbirodalma magába szívta az állítólagos keresztényeket a nagy hitehagyás hosszú évszázadain keresztül, mindig is akadtak páran, akik igyekeztek Jehova akaratát cselekedni, bár ez igen nehéz volt. Igazságosak voltak, és a búzához hasonlóan a burjánzó szektás gyom között rejtőztek (Jelenések 17:3–6; Máté 13:24–29).

12 Jézus megígérte, hogy ezekkel a búzaszerű keresztényekkel lesz „minden napon a világrendszer befejezéséig”. Tudja, hogy kik ők és milyen jó hírnevet szereztek maguknak (Máté 28:20; Prédikátor 7:1). Képzeld el annak a „néhány” hűségesnek az örömét, akik még életben voltak az Úr napjának kezdetén! Végre külön lettek választva a szellemileg halott kereszténységtől, és abba az igazságos gyülekezetbe gyűjtettek, amely inkább a szmirnai gyülekezethez hasonlított (Máté 13:40–43).

13. Milyen áldások várnak a felkent keresztényekre, akik ’nem szennyezik be felsőruháikat’?

13 Azok a szárdisziak, akik mindvégig hűségesek, és nem szennyezik be keresztényi mivoltukat, tapasztalják egy csodálatos reménység beteljesülését. Jézus messiási Királyságának 1914-ben történő felállítása után szellemi életre támadnak fel, és győztesekként fehér felsőruhákba öltöznek a makulátlan, beszennyezetlen igazságosságuk jelképeként. Mivel az életre vivő keskeny úton járnak, örök jutalomnak örvendenek (Máté 7:14; lásd még: Jelenések 6:9–11).

Mindörökre az élet könyvében!

14. Mi ’az élet könyve’, és kiknek a nevét jegyzik fel benne?

14 Mi ’az élet könyve’, és kiknek a neve marad benne? Az élet könyve vagy tekercse egy feljegyzés Jehova szolgáiról, akik az örök élet ajándékának várományosai (Malakiás 3:16). Itt a Jelenések könyvében konkrétan a felkent keresztények nevéről van szó, de azoknak a neve is be van jegyezve az élet könyvébe, akik a földi örök élet várományosai. Viszont ’ki is lehet törölni’ neveket ebből a könyvből (2Mózes 32:32, 33). Mindazonáltal a János osztály azon tagjai, akiknek a neve az élet könyvében marad a halálukig, halhatatlan égi életet kapnak (Jelenések 2:10). Ezek azok a nevek, melyeket Jézus kiváltképp elismer az Atyja és az Atyja angyalai előtt. Milyen nagyszerű jutalom!

15. Hogyan érhetik el a nagy sokaság tagjai, hogy a nevük kitörölhetetlenül az élet könyvében maradjon?

15 A nagy sokaság tagjai, akiknek a neve ugyancsak be van írva az élet könyvébe, túlélik majd a nagy nyomorúságot. Ha hitet gyakorolnak Jézus millenniumi uralma alatt és az azt követő döntő próba idején, akkor jutalmul örökké tartó életet kapnak a paradicsomi földön (Dániel 12:1; Jelenések 7:9, 14; 20:15; 21:4). A nevük akkor kitörölhetetlenül az élet könyvében marad. Most, hogy megismerted mindazt, amit a szent szellem itt feltárt, biztosan lelkesedéssel fogsz válaszolni Jézus megismételt buzdítására: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a szellem a gyülekezeteknek” (Jelenések 3:6).

[Lábjegyzetek]

^ 9. bek. Lásd: Az Őrtorony 2005. július 15-i és március 15-i számát.

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép az 57. oldalon]

Bárcsak benne maradna a neved az élet könyvében!