’Fordíts gondot a felolvasásra!’
6. tanulmány
’Fordíts gondot a felolvasásra!’
1., 2. Mikor van alkalmunk felolvasásra?
1 Pál apostol így buzdította Timótheust: „Továbbra is fordíts gondot a nyilvános felolvasásra!” Azután arra utasította őt, hogy tanítsa erre, valamint a szolgálathoz szükséges más képesítésekre keresztény társait (1Tim 4:13). Ez az ihletett tanács Isten minden mai szolgájára is vonatkozik, ezért meg kell szívlelnünk.
2 A teokratikus szolgát gyakran szólítják fel nyilvános felolvasásra. Az Őrtorony-tanulmányozáson és a gyülekezeti könyvtanulmányozáson írásszövegeket és bekezdéseket kell felolvasni. A szolgálati összejövetelen és a Teokratikus Szolgálati Iskolán, valamint a szántóföldi szolgálat alkalmával bibliaszövegeket olvas fel. Ezért minden egyes szolga saját javát, valamint hallgatói javát szolgálja, ha jó felolvasóvá válik.
3. Miért fontos a felkészülés?
3 Felolvasásnak azt nevezzük, amikor mások javára fennhangon olvasunk. De vajon fognak-e a hallgatók valódi és teljes hasznot meríteni az olyan felolvasásból, amelynél a felolvasó akadozik és rossz szócsoportosítást alkalmaz vagy helytelenül hangsúlyoz, ami elferdíti a gondolatot? Oda fognak-e figyelni, ha lelkesedés nélkül, monoton hangon olvas? Ahhoz, hogy jól olvassunk egy csoport előtt, felkészülés szükséges. Ha megbízatást kapunk, sohasem helyes úgy elmennünk az összejövetelre, hogy ne olvassuk előre végig az anyagot, még ha csupán a gyülekezeti könyvtanulmányozáson történő felolvasásról van is szó. Máskülönben a hallgatóság nem nyer annyit a felolvasásból, mint amennyit kellene, és rossz kiejtést tanul meg a felolvasótól. Igen, minden szolga számára fontos, hogy gondot fordítson a felolvasásra (Hab 2:2).
4., 5. Milyen tulajdonságokra van szükség ahhoz, hogy a felolvasás ösztönözze a hallgatókat és könnyen érthető legyen?
4 Szükséges tulajdonságok. Amikor olvasol, lelkesedéssel olvass! Töltsd meg melegséggel felolvasásodat, tükrözd a szavak által leírt érzéseket! Ezzel elkerülöd, hogy felolvasásod hideg és élettelen legyen. Ügyelj arra, hogy ne halkítsd le hangodat annyira, hogy a hallgatóság fontos részeket elveszítsen! Elég erősnek kell lennie hangodnak ahhoz, hogy a szoba vagy előadói terem minden részén hallható legyen. Senkinek se kelljen erőlködnie ahhoz, hogy meghalljon egy-egy szót.
5 Minden szót világosan ejts ki! Ne harapd el a szavak végét, és ne vonj össze több szót úgy, hogy érthetetlenné váljanak! Az sem volna azonban helyes, ha annyira szélsőségesen pontos lennél, hogy előadásmódod elvonná a figyelmet a tartalomról. Felolvasáskor a helyes kiejtés azt jelenti, hogy a hallgató előtt sohasem kétséges az, milyen szót olvastál. A szavak meg nem értése gyakran abból ered, hogy a felolvasó a hangját nem a hallgatóság felé irányítja. Éppen ezért szokj hozzá ahhoz, hogy emeld fel a fejed, amikor olvasol. Nyisd ki a szád, hogy a hangok torzulás nélkül jöhessenek ki belőle!
6. Hogyan határozhatjuk meg a hangsúly jó elhelyezését, és hogyan járulnak hozzá a szünetek a hangsúlyozáshoz?
6 A helyes hangsúlyozás is fontos. Valójában kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsék, amit olvasol. Közismert dolog, hogy a hangsúly megváltoztatása teljesen megváltoztathatja a mondanivalót. Néha csupán egyetlen szót kell különleges nyomatékkal felolvasnunk, gyakran azonban egy szócsoportot vagy egy egész kifejezést kell hangsúlyoznunk. Hogy mire helyezzük a hangsúlyt, azt a mondanivaló határozza meg, mégpedig nem csupán a mondat többi része, hanem az egész gondolatmenet. A megfelelő helyen alkalmazott szünetek a hangsúlyozás egyik létfontosságú részét alkotják. A rövid szünetek arra szolgálnak, hogy értelmesen csoportosítsuk a szavakat, és a figyelmet a fő gondolatokra irányítsuk; a hosszú szünetek a gondolatmenet egyik fő részének a végét jelzik.
7. Mi segít abban, hogy a felolvasást társalgásszerűvé tegyük?
7 A hangmagasságban és gyorsaságban való változatosságot szintén figyelembe kell venned, ha arra törekszel, hogy jól olvass. Enélkül a felolvasás unalmassá és érdektelenné válik. De helyesen alkalmazva a kifejezés változatossága nagyban hozzájárul ahhoz, hogy felolvasásunk természetes és élénk beszélgetéshez hasonlítson.
8. Mikor helyes kéziratból mondani beszédet?
8 Kézirat felolvasása. Az egyik legfontosabb alkalom, midőn nyilvánosság előtt kell felolvasni, az előre leírt beszéd kéziratból történő előadása. Az ilyenfajta előadásnak megvan a maga helye. Például időnként a Társulat elrendelheti egy adott országban Isten népe minden ottani gyülekezetének, hogy ugyanazt az információt hallják ugyanabban az időben. Ezenkívül a kéziratból mondott beszédeknek helyük van olyan összejövetelek alkalmával is, ahol lehetőség nyílik arra, hogy kivonatokat közöljenek a beszédből a hírlapokban, vagy ahol a szóban forgó anyagot nagy pontossággal kell előadni.
9., 10. Milyen fő nehézséget kell legyőznünk, amikor kéziratból mondott beszédet adunk elő, és hogyan győzhetjük le ezt a nehézséget?
9 A kéziratból történő felolvasásnál igen nehéz elérni, hogy úgy hangozzék, mintha a szavakat és kifejezéseket beszélgetésszerűen fűznénk össze. Ennek egyik oka az, hogy a hangerőt jelentősen meg kell növelni. Másrészt az előadás kifejezésmódja rendszerint különbözik attól, amit általában használni szoktál, mivel a mondatok talán hosszabbak és bonyolultabbak. Lehet, hogy az előadás olyan választékos kifejezésű és ritmusú, amely nem szokásos a mindennapi beszédben. Talán úgy érzed, hogy jobban tudnád előadni, ha az anyagot a saját szavaiddal mondanád el. De a gyakorlat és tapasztalat képesít majd arra, hogy figyelemre méltó javulást érj el a kéziratból történő előadásmódban.
10 Az előzetes felkészülés a siker kulcsa. Idő kell ahhoz, hogy megismerkedj a kézirattal. Sokszor el kell olvasnod az anyagot, hogy a fő gondolatok világosan rögződjenek elmédben. Ha ismeretlen szavak fordulnak elő, keresd ki azokat egy jó szótárból és jegyezd fel kiejtésüket a kéziratban! Azután gyakorold a beszédet hangosan, hogy megismerkedj a szerző elődásmódjával! Néhány felolvasó úgy találta, hogy a tükör előtti gyakorlás segít a hallgatósággal való kapcsolat megjavításában, ami különösen fontos, ha kis előadóteremben mondunk beszédet.
11. Milyen jelöléseket hasznos alkalmaznunk a kéziratban?
11 Nagyon hasznos aláhúzni vagy megjelölni azokat a kulcsszavakat, amelyeket hangsúlyozni akarsz. Néhány felolvasó nagy segítségnek találja, ha a kifejezéseket kis függőleges vonallal választja el egymástól a kéziratban. Továbbá bonyolult vagy szokatlan szócsoportosításokat, melyeket együtt kell kimondani, össze lehet kötni hullámvonalakkal, melyek emlékeztetnek arra, hogy ne állj meg addig, amíg a kifejezés végére nem érkeztél. Ezzel elkerülöd a természetellenességet vagy értelmetlenséget. Gondot kell fordítani arra is, hogy megjelöljük a kéziratban azokat a helyeket, ahol ésszerű hosszabb szüneteket tartani. A szünetek várakozást teremtenek, hangsúlyt adnak és időt hagynak arra, hogy az anyagot megemésszék. Az is fontos, hogy felismerjük a beszéd tetőpontjait vagy kiemelkedő pontjait. Ezeket szintén meg lehet jelölni, ami arra képesít, hogy felépítsd beszédedet a tetőpontig, azután pedig megváltoztasd beszéded sebességét.
12—15. Miért különösen fontos az előzetes felkészülés a Biblia felolvasására?
12 Bibliaolvasás. A bibliaolvasás fiatalok és idősek számára egyaránt létfontosságú. Gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor szükség van a Biblia hangos olvasására. Időnként kaphatunk ilyen feladatot a Teokratikus Szolgálati Iskolán is. És mindnyájan felolvasunk írásszövegeket, mikor a szántóföldi szolgálat során emberekkel beszélünk. De vajon jól olvassuk-e fel azokat? Elég gyakorlottak vagyunk-e ahhoz, hogy ne akadozzunk, hogy azokat a részeket hangsúlyozzuk, amelyek bizonyításunkhoz illenek és hogy olvasásunk természetesnek, társalgásszerűnek hangozzék?
13 Előkészületre minden bizonnyal szükség van, amikor a Bibliából kell felolvasnunk. Tartsd szem előtt, hogy ez az Isten Szava, és az rendkívüli gyönyörűséggel és érzésekkel, valamint pontos és logikus okfejtéssel van tele. Arra kell törekednünk, hogy tartalmához méltó módon adjuk elő a hallgatók javára. Ha előre tudjuk, hogy a Bibliából kell felolvasnunk, készüljünk fel gondosan, hogy a szokatlan szavaknál, kifejezéseknél és kifejezésmódoknál elkerüljük az akadozást!
14 Gondolj arra az örvendetes alkalomra, amikor a visszatért fogoly izraeliták összegyülekeztek a jeruzsálemi Vízikapunál levő nyilvános térre, hogy elmélyült figyelmet szenteljenek Istenük szavának. Vajon azok a kijelölt léviták felkészületlenek, felületesek voltak előadásmódjukban? A beszámoló így válaszol: „Hangosan olvastak a könyvből, az Igaz Isten Szavából, részletezték azt és megmagyarázták annak értelmét; és továbbra is értelmet vittek az olvasásba” (Neh 8:8). Azok az olvasók mély tiszteletet éreztek a Legfelsőbb Lény iránt, akinek a szavait közvetítették társimádóik felé.
15 Akár saját magunknak, akár családi körben, akár a Királyság-teremben vagy valakinek az ajtajában olvasunk fel hangosan, mindig azzal a céllal tegyük azt, hogy hűségesen adjuk vissza az eredeti anyagot, minden érzésével és hitépítő erejével együtt. A felolvasásnak ezt az indítékát a következő szavakkal jegyezte fel János apostol: „Boldog, aki fennhangon olvassa és azok, akik hallják e prófétálás szavait, és azok, akik megtartják a benne megírt dolgokat, mert a meghatározott idő közel van” (Jel 1:3).
[Tanulmányozási kérdések]
