Megfelelő befejezés és az időbeosztásod
36. tanulmány
Megfelelő befejezés és az időbeosztásod
1—3. Hogyan érheted el, hogy a befejezés kapcsolatban legyen az előadásod témájával?
1 A hallgatóid gyakran arra emlékeznek vissza leghamarabb, amit utoljára mondasz. Ezért az előadásod befejező része gondos felkészülést igényel. A befejezésnek azokra a fő pontokra kell irányítania a fénycsóvát, amelyeket a hallgatóknak szerinted az emlékezetükben kell tartaniuk. Ezenkívül a témát véglegesen az elméjükbe kell vésnie. Mind az előadásod felépítésének, mind az előadásmódodnak cselekvésre kell indítani a hallgatókat. Ezért buzdítunk arra, hogy szentelj figyelmet a „Megfelelő, hatásos befejezés” képesítésnek, amikor a Beszédtanács cédulán ideérsz.
2 Az előadás témájára közvetlenül vonatkozó befejezés. A 27. tanulmányban néhány gondolat van arról, hogy kapcsoljuk egybe a befejezést az előadás témájával. Ezért ajánljuk, hogy ismét nézd át ezt a tanulmányt. A befejezésednek nem kell sok szóval újból megismételnie a témát, bár egyes tanulók — főleg az újak — ezt talán segítségnek tekintik; de mindenesetre a témára kell terelnie a figyelmet. Azután a téma alapján mutasd meg, hogy mit tehetnek a hallgatók!
3 Ha a befejezés nincs közvetlen kapcsolatban a témával, akkor nem teszi kerekké és nem kapcsolja egybe az anyagot. Még ha a fő pontok vázát tartalmazó közvetlen összefoglaló befejezést alkalmazod is, akkor is kétségtelenül hozzá akarsz fűzni egy-két befejező mondatot, amelyek a központi gondolatot, vagyis az előadás témáját fejezik ki.
4—9. Miért szükséges, hogy a befejezés megmutassa a hallgatóknak, mit kell tenniük?
4 A befejezés megmutatja a hallgatóknak, mit kell tenniük. Mivel a beszéddel rendszerint az a célod, hogy valamilyen cselekvésmódra buzdíts, vagy hogy egy bizonyos szempontot megértess a hallgatókkal, ezért az előadás befejező gondolatainak minden bizonnyal a hallgatók elméjébe kell vésnie ezeket a pontokat. A befejezés fő célja tehát az, hogy megmutasd a hallgatóknak, mit kell tenniük, és buzdítsd őket, hogy azt tegyék is meg.
5 A befejezésnek ezért nemcsak az előadásod célját kell tisztáznia, hanem komolynak és meggyőzőnek is kell lennie, telve serkentő erővel. Gyakran láthatjuk, hogy a rövid mondatok nagyobb erőt adnak a befejezésnek, és ezért előnyösek. De tekintet nélkül a mondatszerkesztésre, a befejezésnek ésszerű okokat kell felsorakoztatnia bizonyos eljárásra vonatkozólag, és rá kell mutatnia azokra az előnyökre, amelyek ebből az eljárásmódból fakadnak.
6 A befejezésnek logikusan azt kell követnie, amit az előadásban már kijelentettünk. A záró szavaknak tehát arra kell indítaniuk a hallgatókat, hogy aszerint cselekedjenek, amit az előadás fő részében már kijelentettél. A befejezésed tisztázza és kihangsúlyozza, hogy mit kell tenniük, úgyhogy hallgatóid a beszédedben foglalt dolgok alapján és különösen a befejezésed erőteljességének hatására fognak cselekedni.
7 A házankénti szolgálatban a befejezés gyakran gyenge. Ez akkor történik meg, ha a lakástulajdonosnak nem mutatjuk meg világosan, hogy milyen eljárást várunk tőle az egyik kiadvány átvételét, az újralátogatásba való beleegyezést vagy valami ehhez hasonlót illetően.
8 Az iskolában kapott feladatok befejezései is gyengék lesznek, ha csupán az anyag összefoglalásából állnak, és nem indítják a hallgatókat cselekvésre. A befejezésnek rá kell mutatnia az anyag valamilyen alkalmazására, vagy másképpen kell megmutatnia a hallgatóknak az anyag különleges értékét.
9 Egyes szónokok nagyon hasznosnak tartják, hogy egy bibliai előadást rövid összefoglalással fejezzenek be. Az összefoglalás alapjául a kulcsfontosságú bibliaszövegeket és az előadás témáját használják fel. Az előadás néhány írásszöveggel alátámasztott ilyen kivonatával, amelyet úgy adsz elő, mint az ajtónál, nemcsak világossá teszed az előadás fő témáját, hanem valami olyat adsz a hallgatóknak, amit magukkal vihetnek és felhasználhatnak az előadás fő gondolatainak a felidézésénél. Elsősorban ez a befejezés célja és ez a módszer nemcsak alkalmas, hanem nagyon hatásos is ennek a célnak a megvalósításában.
10—14. Mondj véleményt a befejezés hosszúságáról!
10 Megfelelő hosszúságú befejezés. A befejezés hosszát nem órával kell mérni, bár gyakran ez történik. A befejezés akkor megfelelő hosszúságú, ha hatásos és elérte a célját. Hosszának helyességét tehát az elért eredmények szerint kell meghatározni. Ezt fogja tenni a tanácsadód is, amikor a Beszédtanács cédulán a „Megfelelő hosszúságú befejezés” képesítésen fogsz dolgozni.
11 Az anyag fő részének hossza és a befejezés közötti kapcsolat kedvéért figyeld meg a Prédikátor egész könyvének rövid befejezését, amely a Prédikátor 12:13, 14-ben [12:15, 16, Károli] található, és hasonlítsd össze Jézus Hegyi beszédével és annak a Máté 7:24–27-ben található befejezésével! Itt két különböző fajta és két különböző hosszúságú befejezést látunk, de mind a kettő eléri célját.
12 Az előadás befejezésének nem szabad a hallgatót váratlanul érni. Nemcsak az előadott szavaknak kell világosan rámutatniuk az előadás végére, hanem a hanghordozásnak is a befejezés érzetét kell keltenie. Amit mondasz és ahogyan mondod, abból meg kell tudnia a hallgatóságnak, hogy befejezed beszédedet. A befejezés ne legyen fölöslegesen elnyújtott. Ha a befejezés alatt nem vagy képes összefoglalni az egész előadást és amellett fenntartani az érdeklődést, a befejezésedet át kell dolgoznod, mivel még mindig túl hosszú.
13 Ha kezdő előadó vagy, gyakran az a legelőnyösebb, ha befejezésedet rövidebbre szabod, mint amilyennek érzésed szerint lennie kellene. Tedd egyszerűvé, közvetlenné és meggyőzővé! Ne engedd, hogy a végtelenbe nyúljon!
14 Ha egy előadássorozat egyik előadását tartod, vagy ha szolgálati összejövetelen beszélsz, az előadásod befejezését a következő előadás bevezetésével kell egybekapcsolni, és befejezésed rövidebb lehet. Mindazonáltal minden egyes résznek befejezéssel kell rendelkeznie, amely tetőpontra juttatja a beszéd célját. Ha befejezésed megvalósítja ezt, akkor megfelelő hosszúságú.
*********
15—18. Mi történik, ha nem szentelünk gondos figyelmet az időbeosztásnak?
15 Időbeosztás. Nemcsak a befejezés hossza fontos, hanem az előadás minden részének az időbeosztása is figyelmet érdemel. Ezért a Beszédtanács cédulán külön rovat van fenntartva az „Időbeosztás” részére.
16 Az előadás helyes időbeosztásának a fontosságát nem szabad lebecsülni. Ha kellőképpen elkészíted az előadást, figyelembe veszed az időbeosztást is. Ha azonban az előadó — abban az igyekezetében, hogy minden anyagot belepréseljen az előadásba — túllépi az időt, a valóságban nem éri el célját, mivel a hallgatók nyugtalankodni kezdenek, az órájukat nézik és nem figyelnek igazán arra, amit mond. A befejezés, amelynek az alkalmazást és buzdítást kell tartalmaznia, ami nélkülözhetetlen az előadás céljának az eléréséhez, már üresen fog hangzani. Még ha előadja is, a hallgatók sok esetben nem merítenek belőle semmi hasznot, mivel a szónok túllépte az időt.
17 Ha az előadó túlmegy a kijelölt időn, nemcsak a hallgatók nyugtalanok, hanem maga az előadó is. Amikor látja, hogy ideje lejárt és még sok anyaga van, talán igyekezni fog az anyagot összesűríteni és ezzel megfosztja a hatásától. Ez gyakran a belső egyensúly elvesztéséhez vezet. Másrészt viszont, ha a szónok azt látja, hogy nincs elég anyaga a meghatározott idő kitöltésére, megtörténhet, hogy abban az igyekezetében, hogy megnyújtsa az anyagot, elveszíti az összefüggést és összevissza fog beszélni.
18 Az iskolafelvigyázó ugyan jelt ad a tanulónak, amikor az ideje lejárt, de mind a tanuló, mind a hallgatók számára csalódást jelent, ha az előadást félbe kell szakítani a befejezése előtt. Az előadónak megfelelő érdeklődést kell tanúsítania az anyaga iránt, legalább annyit, hogy azt egészen a befejezésig szeretné előadni. Ellenkező esetben a hallgatóknak az lesz az érzésük, hogy bizonytalanságban hagyták őket, ha nem hallják meg a befejezést. Aki rendszeresen átlépi az időt, ezzel azt mutatja, hogy nincs tekintettel másokra, vagy nem készül fel eléggé.
19—20. Miért különösen fontos az időbeosztás a szolgálati összejöveteleken vagy a kongresszusi programokon?
19 Ha a programban több előadó vesz részt, az idő helyes beosztása különösen fontos. Tegyük fel, a szolgálati összejövetel öt részből áll. Ha minden előadó csak egy perccel beszél tovább a megengedettnél, ez az összejövetelt már öt perccel meghosszabbítja. Pedig mindegyik csak egy kevéssel lépte túl az idejét. És az eredmény? Egyeseknek talán az összejövetel befejezése előtt kell elmenni, hogy elérjék az autóbuszt, mások pedig felingerlik hitetlen házastársukat, akik eljöttek eléjük és most várniuk kell. Az általános hatás tehát nem jó.
20 Akkor is nehézségek támadnak, ha egy előadássorozatban a szónokok egyike nem a meghatározott ideig beszél. Ha például egy testvér, akinek a kongresszusi programban félórás előadása van, az előadást húsz perc alatt befejezné, rést idézhetne elő a programban, ha történetesen a következő szónok nem volna felkészülve, hogy azonnal beszélni kezdjen.
21—24. Sorold fel röviden az időbeosztás egyes problémait és azok okait!
21 Az előadásnál az idő túllépésének egyik fő oka természetesen a túl sok anyag. Ezt már az előadás elkészítésénél helyre kell hozni. Ha azonban már megbirkóztál a Beszédtanács cédula korábbi pontjaival, akkor az időbeosztás számodra nem lesz probléma. Ha már megtanultad elkülöníteni fő pontjaidat és helyes vázlatot készíteni, meglátod, hogy abból természetes módon ered a helyes időbeosztás is. Az időbeosztással azért foglalkozunk a Beszédtanács cédula végén, mivel nagymértékben azoktól a beszédképesítésektől függ, amelyekről már előzőleg beszéltünk.
22 Az időbeosztásnál a szokásos probléma az idő túllépése. A jól felkészült előadó rendszerint sok felvilágosító anyaggal rendelkezik, de vigyáznia kell, hogy ne használjon többet, mint amennyit a kiszabott idő megenged.
23 Az új vagy tapasztalatlan előadók viszont hajlamosak a rövidítésre. Ezért igyekezniük kell megtanulni teljesen kihasználni a rendelkezésükre álló időt. Kezdetben talán kissé nehéznek fogják találni, hogy előadásukat pontosan a kívánt hosszúságúra készítsék el. De igyekezniük kell a lehető legszorosabban megközelíteni a megengedett határidőt. Még ha az előadás jelentékenyen rövidebb is lesz a kiszabott időnél, az időbeosztás nem tekinthető gyengének, ha a tanuló kerek és kielégítő előadást készített és mondott el.
24 Hogy az előadó időbeosztását jónak vagy gyengének kell-e tekinteni, azt legjobban aszerint a hatás szerint lehet eldönteni, amit az előadás a hallgatóságra gyakorol. Amikor az iskolafelvigyázó jelzi, hogy letelt az idő, a tanuló befejezheti a mondatot. Ha ezzel a mondattal hatásosan be tudja fejezni az előadását, úgyhogy a hallgatóknak az az érzésük, hogy teljes, kerek előadást hallottak, az időbeosztást nem kell gyengének tekinteni.
25—29. Hogyan biztosíthatjuk, hogy előadásunknak helyes időbeosztása legyen?
25 Hogyan érhetjük el a helyes időbeosztást? Ez lényegében felkészülés dolga. Nemcsak az anyagot fontos elkészíteni, amit majd előadunk, hanem arra is fel kell készülnünk, ahogy előadjuk. Ha elegendő felkészülést fordítunk az előadás módjára, az időbeosztás rendszerint helyes lesz.
26 Az előadásod vázlatából világosan tűnjön ki, hogy melyek az előadásod fő pontjai! Minden fő pont alatt lehet néhány alpont is, amelyekről beszélni akarsz. Egyesek ezek közül természetesen fontosabbak lesznek, mint a többiek. Vizsgáld meg, hogy melyek nélkülözhetetlenek az előadáshoz, és hogy szükség esetén melyeket hagyhatod ki! Ha az előadás folyamán megállapítod, hogy kifogytál az időből, egyszerűen csak a fő bizonyítékot adod elő és a másodlagosakat kihagyod.
27 Ezt a szántóföldi szolgálat állandóan megköveteli tőlünk. Amikor az emberekhez megyünk, és azok az ajtónál maradnak és meghallgatnak bennünket percekig fogunk velük beszélgetni. De fel vagyunk készülve ugyanazt sűrített formában is előadni, talán mindössze egy-két perc alatt, ha a szükség úgy kívánja. Hogyan tehetjük ezt? Az elménkben tartjuk a kulcsfontosságú pontot vagy pontokat, és az azok alátámasztására szolgáló legfontosabb anyagot. Az elménkben más, másodlagos fontosságú adatok is vannak, melyeket felhasználhatunk a beszélgetés meghosszabbításakor, de tudjuk, hogy amikor a helyzet megköveteli, meglehetünk nélkülük is. Ugyanezt az eljárásmódot alkalmazhatjuk az emelvényről mondott előadásnál is.
28 A szónoknak gyakran segít, ha az előadása margójára valamilyen jelet tesz, amely megmutatja, hogy mennyi anyagot kell átvennie az ideje feléig. Ha az előadása hosszabb, négy részre is oszthatja. Amikor azután áthalad a vázlatában ezen az időjelen, az órájára vetett pillantással megállapíthatja, hogy áll az idővel. Ha késik, itt az ideje, hogy elkezdje a másodlagos jelentőségű anyag kihagyását. Nem szabad az utolsó percig várnia és azután összesűrítenie a befejezést, lerontva annak hatását. Nagyon nyugtalanító hatású azonban az, ha a szónok állandóan az óráját nézi, vagy ha azt nem sokszor ugyan, de nagyon feltűnően teszi, esetleg azt mondja hallgatóinak, hogy az ideje a végéhez közeledik és ezért gyorsan végig kell futnia az anyagon. Ezt természetesen kell megoldania, a hallgatóság zavarása nélkül.
29 Ha helyes időbeosztást akarunk elérni, akkor a bevezetésnek megfelelő hosszúságúnak kell lennie, minden kulcsfontosságú pontot helyes arányban kell kifejezni, és elég időt kell hagyni a befejezésre. Erre ne csak akkor gondolj, amikor már látod, hogy az időd a végéhez közeledik! Ha kezdettől fogva vigyázol az időbeosztásra, az előadásod arányos felosztású lesz.
[Tanulmányozási kérdések]
