Tapintatosan, mégis szilárdan
14. tanulmány
Tapintatosan, mégis szilárdan
1. Miért kell ápolnunk a tapintatosságot?
1 Amikor Jézus kiküldte tanítványait prédikálni, tisztázta, hogy megfontoltan kell beszélniük és cselekedniük. Bár azt ígérte, hogy velük lesz, nem volt szabad úgy cselekedniük, hogy az szükségtelen nehézségekhez vezessen (Máté 10:16). A keresztényeknek még maguk között is megfontoltnak kell lenni beszédjükben és tetteikben, hogy ne sértsék meg gondatlanul egymást (Péld 12:7, 17). Ezért ápolnunk kell a tapintatosságot.
2. Mit jelent a tapintatosság?
2 A tapintatosságot a következőképpen határozzák meg: „Annak megértése, hogy mit helyes mondanunk vagy tennünk másokkal való kapcsolatunkban”, és az a „képesség, hogy másokkal úgy foglalkozzunk, hogy ne sértsük meg őket”. Tapintatosnak lenni azt jelenti, hogy elég nyájasak vagyunk beszédben és cselekedetben ahhoz, hogy megóvjunk másokat a sértődöttségtől. Nem szeretnénk okot adni beszédmodorunkkal és cselekvésmódunkkal a sértődésre. Ez azonban nem azt jelenti, hogy sohasem sértünk meg másokat azzal, amit mondunk vagy teszünk, mivel a Biblia üzenete önmagában is sértő egyesek számára (Róma 9:33; 2Kor 2:15, 16). Így tehát bár tapintatosak vagyunk modorunkban, de ugyanakkor szilárdak is vagyunk Isten igazságát illetően.
3. Magyarázd meg, hogyan alapja a tapintatosságnak a szellem gyümölcse!
3 Mindennapi életünkben nem nehéz tapintatosnak lennünk, ha Isten szellemének gyümölcseit nyilvánítjuk ki. A szellem gyümölcsein alapszik tulajdonképpen a tapintatosság (Gal 5:22, 23). Az az ember például, akit a szeretet indít, nem akar megsérteni másokat, hanem őszintén arra vágyik, hogy segítse őket. Aki kedvességet nyilvánít ki, az tetteiben szelíd. És aki önuralmat gyakorol és nyugodt marad próbateljes körülmények között, annak van a legtöbb esélye arra, hogy megnyerjen másokat a saját szemléletmódja számára. Egy izgága vagy forrófejű ember viszont valószínűleg nyersen beszél, és ezzel felkelti hallgatói ellenállását (Péld 15:18). Úgy kell beszélnünk és cselekednünk, hogy vonzzuk az ésszerű elméket, ne pedig taszítsuk őket.
4—8. a) Hogyan tudunk tapintatosságot tanúsítani házankénti szolgálatunkban? b) Követel-e megalkuvást a tapintatosság? Mit foglal magába?
4 Tapintatosság alkalmazása a szántóföldi szolgálatban. A házankénti szolgálatban azzal nyilváníthatsz ki tapintatosságot, ha beszélgetésedet olyan dolgokkal kezded, amelyek a házigazdát is érdeklik és ugyanakkor megmutatják, hogyan gondoskodik megoldásról Isten Királysága. Hivatkozz a házigazda igazságszeretetére, értelmére és a jobb dolgok utáni vágyára! Vallásos szemléletének kigúnyolása vagy elítélése csupán bezárná elméjét. Ezért ahelyett, hogy olyan dolgokról beszélnél, amelyek vitát kavarnak, hivatkozz azokra a dolgokra, amelyeket az emberek általában helyesnek fogadnak el! Ha szükség van néhány vitatott dolog közlésére, akkor először keress olyan pontokat, amelyekben egyetértesz a házigazdával, és hangsúlyozd ezt az egyetértést! Ha a házigazda elméjébe vésed a Királyság reményt keltő igazságait és áldásait, a többi dologban majd ő maga teszi meg a szükséges változtatásokat, amikor Isten ki nem érdemelt kedvességének értékelésére jut.
5 A tapintatos ember mindent elkövet, hogy a társalgásba való bekapcsolódásra és véleményének kinyilvánítására bátorítsa azt, akihez beszél. Pál igyekezett azoknak a szemszögéből vizsgálni a dolgokat, akiknek tanúskodott. Ezáltal tudott még erőteljesebb bizonyítékokat felhozni a Jóhír érdekében (1Kor 9:20–22). Nekünk ugyanezt kell tennünk. Ha rokonszenvvel tekintünk mások körülményeire, megpróbáljuk megérteni, hogy miért teszik, amit tesznek, miért hisznek és mondanak valamit, ez majd lehetővé teszi számunkra, hogy tapintatosan és meggyőzően foglalkozzunk velük. Lehet, hogy különböző életkörülmények, különböző tapasztalatok vagy különböző szaktekintélyekre való támaszkodás a felelős a gondolkodásmódjukért. Ha valamennyi fogalmat alkottál a másik fél gondolkodásmódjáról, akkor ezt figyelembe véve kedvező módon feltárhatod előtte a Jóhírt, ahelyett, hogy szükségtelenül megsértenéd őt, mivel valójában még nem ismered a gondolkodásmódját és gondolkodásmódjának okait.
6 Tartsd szem előtt, hogy a másik szemléletmódjába való beleélés nem jelenti az igazsággal való megalkuvást. A tapintat nem a tények elferdítése. Mindenkor szilárdan kell ragaszkodni ahhoz, ami helyes. Máskülönben arra ébredünk majd, hogy tapintatosság helyett megalkudtunk az igazsággal. Arra jövünk majd rá, hogy emberek félelme indított az igazságosság szeretete helyett. Mégis, bár a tapintatosság nem jelenti az igazságban való megalkuvást, de jelent időérzéket, azaz bizonyos információ továbbadása idejének a meghatározását. Néha tapintatosságra vall, ha egyszerűen mellőzzük, amit mondanak. Talán a legjobb, ha bizonyos dolgokat későbbre hagyunk, amikor az illető már kész lesz azok befogadására. Amint Jézus mondta tanítványainak: „Még sok mondanivalóm volna számotokra, de jelenleg még nem vagytok képesek elviselni azt” (Ján 16:12). Így tehát, bár talán nem értünk egyet azokkal, akikkel beszélgetünk, mégsem élezünk ki minden hamis elgondolást. Ha ezt tennénk, az csupán az illető elméjének bezárására és a további beszélgetés megakadályozására lenne jó.
7 Ha a beszélgetés folyamán a házigazda sok dolgot hoz fel a Bibliából, amelyeket ő helytelennek mond, nehéz rövid idő alatt tapintatosan megcáfolni minden ellenvetést. Gyakran a legjobb egyszerűen mellőzni a legtöbbjüket és csupán azokat megbeszélni, amelyek összefüggésben vannak a tárgyalt témával. Vagy talán a házigazda megpróbál belevonni világi dolgokról való vitatkozásokba. Tapintatosan kerüld ki ezt és adj bibliai választ az ilyen világi problémákra! Ezzel Jézus példáját utánozod (Máté 22:15–22).
8 Ha haragos házigazdával találkozol, légy tapintatos és mégis szilárd! Ne alkudj meg az igazságban csupán azért, hogy lecsendesítsd! Inkább igyekezz megérteni, hogy miért érez úgy, sőt esetleg kérdezd meg tőle, hogy miért ez a véleménye. Ha elmondja, akkor te viszont azt mondhatnád neki, hogy szeretnéd tájékoztatni őt arról, miért érez úgy. De függetlenül attól, hogy meddig vagy képes fenntartani a beszélgetést, a tapintatosság a legjobb eredményeket szüli. Gondolj a Példabeszédek 15:1 tanácsára: „A szelíd válasz elhárítja a haragot, de a fájdalmat okozó szó haragra ingerel.” Ha azonban néhány személy ésszerűtlennek mutatkozik, akkor a legjobb otthagyni őket (Máté 7:6).
9., 10. Szükség van-e tapintatosságra keresztény testvéreinkkel való kapcsolatunkban?
9 Tapintatosság a keresztény testvérekkel. Nemcsak azokkal való kapcsolatunkban kell ápolni a tapintatosságot, akik nem ismerik Jehovát. A tapintatosság akkor is követelmény, ha szellemi testvéreinkkel foglalkozunk. Néha olyan testvérek és testvérnők, akik nagyon tapintatosak a szántóföldi szolgálatban, elfelejtik a tapintatosság szükségességét a testvéri kapcsolataikban. A beszédben és tettekben való szelídség létfontosságú Jehova szervezetében a szeretet és egység szellemének építése, valamint a mindennapi jó kapcsolatok elérése végett. Pál ezt mondta: „Tegyünk mindenkivel jót . . ., de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben” (Gal 6:10).
10 Minket érdekelnek a testvéreink, különösen az ő szellemi érdekeik, mivel mindannyian Jehova szervezetében vagyunk (Fil 2:2, 4). A tapintatos személy azonban felismeri, hogy mialatt érdeklődést tanúsít testvérei iránt, nem szabad kíváncsiskodnia személyes ügyeiket illetően, esetleg olyan zavarba hozó kérdések feltevésével, amelyekhez semmi köze nincs. A tapintatosság segít elkerülnünk, hogy „más dolgába avatkozók” legyünk (1Pét 4:15).
11. Hogyan utalnak az Írások a tapintatosság szükségességére a felvigyázók részéről a gyülekezetben?
11 A tapintatosság különösen fontos a felvigyázók részéről, akik bizonyos problémákkal foglalkoznak a gyülekezetben. Amikor Pál apostol arra vonatkozóan adott Timótheusnak utasítást, hogy hogyan kezelje az önfejűeket a keresztény gyülekezetben, kihangsúlyozta a szelídség és kedvesség szükségességét, amikor a következőket mondta: ’Az Úr rabszolgájának pedig nem kell viszálykodnia, hanem legyen barátságos mindenkihez . . ., olyan, aki féken tudja tartani magát még a rosszban is, aki szelíden oktatja a kedvezőtlen beállítottságúakat, hátha . . . visszatérnek az Ördög kelepcéjéből’ (2Tim 2:24–26). Az apostol akkor is a „szelídség szellemét” tanácsolta, amikor olyan testvérhez közeledünk, aki hibás lépést tett, mielőtt tudatában lett volna annak (Gal 6:1). Amikor a felvigyázók ilyeneknek adnak tanácsot, legyenek tapintatosak, de ugyanakkor szilárdaknak kell lenniük az igazságosság alapelveit illetően.
12., 13. Miért fontos a tapintatosság saját otthonunkban?
12 Mások iránti tapintatosságunkat a családi körön belül is alkalmazni kell. Nincs okunk arra, hogy nyersek vagy rosszindulatúak legyünk családunk tagjaival szemben, csak azért, mert őket jól ismerjük. Ők is megérdemlik, hogy tapintatosan bánjunk velük. Őket is visszariasztják a nyers, gúnyos vagy sértő kifejezések. És ha a család többi tagja nem Jehovát szolgálja, vajon azt jelenti ez, hogy eltekinthetünk a tapintatosságtól, amikor velük beszélünk? Semmi esetre sem, mert a hitetlenek irányában tanúsított tapintatosság azt eredményezheti, hogy egy nap elfogadják az igaz imádatot (1Pét 3:1, 2).
13 A teokratikus tapintat alkalmazása sok jó gyümölcsöt terem, akár a nyilvánossággal kapcsolatban, akár szellemi testvéreinkkel és testvérnőinkkel, akár saját családunk tagjaival kapcsolatban alkalmazzuk. Kellemes hatással van a hallgatóra a tapintatosság, amint azt a Példabeszédek 16:24 mutatja: „A kellemes beszéd olyan, mint a lépes méz, édes a léleknek és gyógyír a csontoknak.” Így tehát feltétlenül ápold a tapintatosságot! Az az erős vágy indítson erre, hogy mindenkinek javára válj, akivel találkozol!
[Tanulmányozási kérdések]
