1., 2. a) Milyen változások következnek be, amint közeledik az időskor? b) Hogyan találtak megelégedést időskorban a bibliai időkben élt istenfélő emberek?

SOK változás történik, ahogy haladunk az időskor felé. A fizikai gyengeség kiszívja belőlünk az életerőt. Csak a tükörbe pillantunk, és máris látjuk, hogy új ráncaink vannak, meg a hajunk is egyre őszül – sőt talán még kopaszodunk is. Némi emlékezetkihagyásban szenvedhetünk. Új kapcsolatok alakulnak ki, amikor a gyermekek megházasodnak, és megint újak, amikor az unokák is megérkeznek. Egyes személyek életritmusát a nyugdíjazás változtatja meg.

² Az évek előrehaladása valóban próbateljes lehet (Prédikátor 12:3–10). Mégis, figyeld meg Istennek a bibliai időkben élt szolgáit. Igaz, végül meghaltak, de bölcsességre és értelemre tettek szert, amely nagy megelégedést eredményezett nekik időskorukban (1Mózes 25:8; 35:29; Jób 12:12; 42:17). Hogyan tudták elérni, hogy boldogan haladjanak az időskor felé? Ez mindenképpen annak volt köszönhető, hogy összhangban éltek azokkal az alapelvekkel, amelyeket napjainkban a Bibliában találunk feljegyezve (Zsoltárok 119:105; 2Timótheus 3:16, 17).

3. Milyen tanácsot adott Pál az idősebb férfiaknak és nőknek?

³ Pál apostol Titushoz írt levelében józan tanácsot adott azoknak, akik az időskor felé haladnak. Ezt írta: „a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek. Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek  legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók” (Titus 2:2, 3). Ha megfogadod ezeket a szavakat, az segíthet szembenézned azokkal a nehézségekkel, amelyek együttjárnak az öregedéssel.

4., 5. Hogyan érint sok szülőt az, amikor gyermekeik elköltöznek otthonról, és hogyan alkalmazkodnak egyesek az új helyzethez?

⁴ A változó szerepek alkalmazkodást igényelnek. Mennyire igaz ez akkor, amikor a felnőtt gyermekek elhagyják a szülői házat, és megházasodnak! Sok szülő számára ez az első intő jel arra, hogy idősödnek. Bár boldogok, hogy gyermekük felnőtté vált, a szülők gyakran azon aggódnak, vajon mindent megtettek-e, hogy felkészítsék a gyermekeket a független életre. És talán hiányoznak is nekik a házban.

⁵ Érthető, hogy a szülőket továbbra is érdekli gyermekeik jóléte, még azután is, hogy a gyermekek elköltöztek otthonról. „Bárcsak gyakran hallanék felőlük! Akkor megnyugodnék, hogy jól vannak – az igazán boldoggá tenne” – mondta egy édesanya. Egy apa a következőt tárja fel: „Nagyon nehéz időszak volt, amikor lányunk elköltözött otthonról. Hatalmas űrt hagyott maga után a családunkban, mivel mindig mindent együtt csináltunk.” Hogyan birkóztak meg ezek a szülők azzal, hogy gyermekeik már nincsenek mellettük? Sok esetben úgy, hogy törődést mutattak mások iránt, és segítettek másoknak.

6. Mi segít megfelelő helyükön tartani a családi kapcsolatokat?

⁶ Amikor a gyermekek megházasodnak, megváltozik a szülők szerepe. Az 1Mózes 2:24 kijelenti: „elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” A főség és a megfelelő rend isteni alapelveinek elismerése segíteni fog a szülőknek, hogy  továbbra is helyesen ítéljék meg a dolgokat (1Korinthus 11:3; 14:33, 40).

7. Milyen kiváló hozzáállást fejlesztett ki egy apa, amikor lányai elköltöztek otthonról, és férjhez mentek?

⁷ Miután egy házaspár két lánya férjhez ment és elköltözött otthonról, a házaspár űrt érzett az életében. A férj először neheztelt vejeire. De amint elgondolkodott a főség alapelvén, rájött, hogy lányai esetében az ő férjük felelős most a saját családjukért. Ezért, amikor lányai tanácsot kértek, megkérdezte őket, hogy mit gondol a férjük, majd mindent megtett, hogy amennyire csak lehet, támogatást nyújtson. Vejei most barátként tekintenek rá, és örömmel fogadják tanácsát.

8., 9. Hogyan alkalmazkodtak egyes szülők ahhoz, hogy felnőtt gyermekeik függetlenekké váltak?

⁸ Mi a helyzet azokkal a fiatal házasokkal, akik, bár nem vétenek a Szentírás ellen, nem azt teszik, amit a szüleik gondolnak a legjobbnak? „Mindig segítünk nekik Jehova nézőpontjából tekinteni a dolgokat – magyarázza egy házaspár, amelynek házasságban élő gyermekei vannak –, de ha nem értünk egyet egy döntésükkel, akkor is elfogadjuk, és támogatjuk, bátorítjuk őket.”

⁹ Bizonyos ázsiai országokban egyes anyák különösen nehéznek találják elfogadni fiaik függetlenségét. Ha azonban tisztelik a keresztényi rendet és főséget, akkor úgy találják, hogy a minimálisra csökken a súrlódás menyeikkel. Egy keresztény asszony úgy találja, hogy „egyre növekvő hálaérzet forrásává” válik az, hogy a fiai elhagyták a szülői házat. Izgatottan figyeli, milyen ügyesen irányítják új családjukat. Ez pedig azt jelenti, hogy könnyebbé válik az a fizikai és lelki teher, amelyet férjével együtt kell hordaniuk, amint az időskor felé haladnak.

10., 11. Milyen szentírási tanács segít majd a középkorú embereknek elkerülni az életüknek ebben a szakaszában felmerülő csapdákat?

¹⁰ Az emberek különféleképpen reagálnak, amint középkorúakká válnak. Egyes férfiak másképp kezdenek öltözködni, hogy megpróbáljanak fiatalabbnak tűnni. Sok asszony azok miatt a változások miatt aggódik, amelyeket a menopauza eredményez. Szomorú, hogy egyes középkorú személyek neheztelésre és féltékenységre ingerlik házastársukat azáltal, hogy fiatalabb más nembeli személyekkel flörtölnek. Az istenfélő idősebb férfiak azonban „józanok”, és elfojtják a helytelen vágyakat (1Péter 4:7). Az érett asszonyok hasonlóképpen munkálkodnak azon, hogy megőrizzék házasságuk stabilitását, a férjük iránti szeretetből és abból a vágyból fakadóan, hogy megörvendeztessék Jehovát.

 ¹¹ Ihletés alatt Lemuel király feljegyezte a „derék asszony” dicséretét, aki „jóval” jutalmazza meg férjét, „nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban”. A keresztény férj nem mulasztja el értékelni azt, hogyan törekszik felesége megbirkózni minden érzelmi zaklatottsággal, amelyet középkorúként tapasztal. A férj szereti feleségét, és ez arra indítja, hogy ’dicsérje őt’ (Példabeszédek 31:10, 12, 28).

12. Hogyan közeledhetnek egymáshoz a házastársak az évek múlásával?

¹² A gyermeknevelés mozgalmas évei alatt mindketten talán boldogan tettétek félre személyes vágyaitokat, hogy kielégítsétek gyermekeitek szükségleteit. Miután gyermekeitek már elmentek, itt az idő, hogy újból házaséletetekre összpontosítsatok. „Amikor lányaim elköltöztek otthonról – mondja egy férj –, újból elkezdtem udvarolni a feleségemnek.” Egy másik férj a következőt fűzi hozzá: „Figyelünk egymás egészségére, és emlékeztetjük egymást arra, hogy szükség van a testmozgásra.” Azért, hogy ne érezzék magukat magányosnak, a férj és a felesége vendégszeretetet mutatnak a gyülekezet más tagjai iránt. Igen, áldásos, ha érdeklődést mutatunk mások iránt. Továbbá, ez megörvendezteti Jehovát (Filippi 2:4; Zsidók 13:2, 16).

13. Milyen szerepet játszik a nyíltság és az őszinteség, amint a házaspár együtt halad az időskor felé?

¹³ Ne engedd, hogy kommunikációs szakadék alakuljon ki közted és házastársad között. Nyíltan beszélgessetek egymással (Példabeszédek 17:27). „Egyre mélyebben megértjük egymást, azáltal hogy törődünk egymással, és figyelmesek vagyunk egymás iránt” – jegyzi meg egy férj. Felesége e szavakkal ért vele egyet: „Ahogy öregszünk, kezdjük élvezni, ha megiszunk együtt egy teát, ha beszélgetünk, és ha együttműködünk egymással.” Nyíltságod és őszinteséged segíthet megerősíteni hitvesi kötelékedet, olyan rugalmassá téve azt, amely elhárítja majd Sátán, a házasságromboló támadásait.

14. Nyilvánvalóan milyen szerepet játszott Timótheus kereszténnyé való felnevelésében a nagymamája?

¹⁴ Az unokák az idős ember „ékessége” (Példabeszédek 17:6). Az unokákkal fenntartott kapcsolat igazán örömteli lehet – erőt adó és felfrissítő. A Biblia elismerően beszél Loisról, arról a nagymamáról, aki Eunika nevű lányával együtt megosztotta hitnézeteit kicsi unokájával, Timótheussal. Ez a gyermek azzal a tudattal nőtt fel, hogy édesanyja és nagymamája egyaránt értékeli a bibliai igazságot (2Timótheus 1:5; 3:14, 15).

15. Az unokákkal kapcsolatban milyen értékes módon működhetnek közre a nagyszülők, de mit kell kerülniük?

¹⁵ Ez tényleg egy különleges terület, amelyen a nagyszülők igen értékesen közreműködhetnek. Nagyszülők, megosztottátok már a Jehova szándékairól szóló ismeretet gyermekeitekkel. Most hasonlóképpen tehettek még egy másik nemzedékkel is! Sok kisgyermek izgatottan hallgatja, amint nagyszülei bibliai történeteket mesélnek neki. Természetesen nem veszitek át az apának azt a felelősségét, hogy a gyermekeibe vésse a bibliai igazságokat (5Mózes 6:7). Inkább kiegészíted. Bárcsak úgy imádkoznál, ahogyan a zsoltáríró tette: „Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet” (Zsoltárok 71:18; 78:5, 6).

16. Hogyan kerülhetik el a nagyszülők, hogy okot adjanak a feszültség kialakulására a családban?

¹⁶ Sajnálatos, hogy egyes nagyszülők annyira elkényeztetik a kicsiket, hogy feszültség alakul ki a nagyszülők és felnőtt gyermekeik között. Őszinte kedvességed azonban esetleg megkönnyítheti az unokáidnak, hogy megbízzanak benned, amikor nem éreznek hajlandóságot feltárni a dolgokat a szüleiknek. Néha a kamaszok abban reménykednek, hogy engedékeny nagyszüleik melléjük  állnak a szüleikkel szemben. Mi van ilyenkor? Gyakorolj bölcsességet, és buzdítsd unokáidat, hogy legyenek nyíltak szüleikkel szemben. Elmagyarázhatod, hogy ez megörvendezteti Jehovát (Efézus 6:1–3). Ha szükséges, felajánlhatod, hogy előre beszélsz a szüleikkel, megkönnyítve ezáltal a fiatalok közeledését. Nyíltan oszd meg unokáiddal mindazt, amit az évek folyamán tanultál. Őszinteséged és nyíltságod javukra válhat.

17. A zsoltáríró milyen célkitűzését kell követniük az idősödő keresztényeknek?

¹⁷ Ahogy telnek az évek, úgy találod majd, hogy képtelen vagy mindent megtenni, amit régebben szoktál, vagy mindent, amit szeretnél. Hogyan békélhet meg valaki az öregedés folyamatával? Elmédben talán 30 évesnek érzed magad, de ha egy pillantást vetsz a tükörbe, az egészen más valóságról árulkodik. Ne csüggedj. A zsoltáríró így könyörgött Jehovának: „Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!” Határozd el, hogy követed a zsoltáríró célkitűzését. Ő ezt mondta: „szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet” (Zsoltárok 71:9, 14).

18. Hogyan használhatja fel értékesen nyugdíjazása utáni helyzetét egy érett keresztény?

¹⁸ Sokan előre felkészülnek, hogy nyugdíjba vonulásuk után növeljék Jehovának szóló dicséretüket. „Előre megterveztem, mit fogok tenni, amikor a lányom otthagyja az iskolát – magyarázza egy apa, aki immár nyugdíjas. – Elhatároztam, hogy elkezdem a teljes idejű prédikálószolgálatot, és eladtam az üzletemet, hogy szabad legyek Jehova még teljesebb szolgálatára. Imádkoztam Istenhez irányításért.” Ha a nyugdíjkorhoz közeledsz, vigaszt meríthetsz Nagy Teremtőnk kijelentéséből: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak!” (Ésaiás 46:4, Úf).

19. Milyen tanácsot kapnak azok, akik az időskor felé haladnak?

 ¹⁹ Alkalmazkodni a nyugdíjazás miatt előállt helyzethez talán nem könnyű. Pál apostol azt tanácsolta az idős férfiaknak, hogy szokásaikban „mértékletesek” legyenek. Ez megköveteli, hogy féken tartsa magát az ember, visszautasítva azt a hajlamot, hogy kényelmes életet keressen. Talán még nagyobb szükség van a napi munkamenetre és az önfegyelemre a nyugdíjazás után, mint előtte. Legyél tehát elfoglalt, ’buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy munkád nem hiábavaló az Úrban’ (1Korinthus 15:58). Szélesítsd ki tevékenységi körödet, hogy segíts másoknak (2Korinthus 6:13). Sok keresztény teszi ezt azáltal, hogy buzgón prédikálja a jó hírt időskorából fakadó korlátaihoz mérten. Ahogy idősödsz, legyél egészséges „a hitben, szeretetben, tűrésben” (Titus 2:2).

20., 21. a) A jelenlegi világrendszerben mi választja el végül egymástól a házastársakat? b) Milyen kiváló példát mutat Anna a gyászoló házastársaknak?

²⁰ Szomorú, de az az igazság, hogy a jelenlegi világrendszerben a házaspárokat végül elválasztja a halál. A gyászoló keresztény házastársak tudják, hogy szerettük most alszik, és biztosak abban, hogy újból látni fogják őket (János 11:11, 25). De a veszteség akkor is fájdalmas. Hogyan képes az életben maradt fél megbirkózni vele? *

²¹ Segíteni fog, ha elmédben tartod, mit tett egy bizonyos bibliai személy. Anna mindössze hétévi házasság után özvegy lett, és amikor róla olvasunk, 84 éves  volt. Biztosak lehetünk, hogy bánkódott férje elvesztésekor. Hogyan vigasztalódott meg? Éjjel-nappal szent szolgálatot végzett Jehova Istennek a templomban (Lukács 2:36–38). Anna élete, amely imateljes szolgálattal telt, kétségtelenül nagymértékben ellensúlyozta azt a bánatot és magányosságot, amelyet özvegyként érzett.

22. Hogyan birkóztak meg egyes özvegyasszonyok és özvegyemberek a magányossággal?

²² „A legnagyobb nehézséget számomra az jelentette, hogy nem volt kivel beszélgetnem – magyarázza egy 72 éves asszony, aki tíz éve özvegy. – Férjem jó hallgató volt. Beszélgettünk a gyülekezetről és a keresztény szolgálatban való részvételünkről.” Egy másik özvegy ezt mondja: „Bár az idő begyógyítja a sebeket, arra a megállapításra jutottam, hogy pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy az, amire az ember felhasználja az időt, segít begyógyítani a sebeket. Jobb helyzetben vagy, hogy segíts másoknak.” Egy 67 éves özvegyember egyetért ezzel, és ezt a következő szavakkal fejezi ki: „Csodálatos módja a megvigasztalódásnak, ha magadból adsz, hogy megvigasztalj másokat.”

23., 24. Milyen nagyszerű vigaszt nyújt a Biblia az időseknek, különösen azoknak, akik megözvegyültek?

²³ Bár a halál elragadja a szeretett házastársat, Jehova örökké hűséges, örökké megbízható marad. „Egyet kérek az Úrtól – énekelte a régi időkben Dávid király –, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában” (Zsoltárok 27:4).

²⁴ „Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld” – sürgetett Pál apostol (1Timótheus 5:3). Az ezt követő tanács jelzi, hogy az arra érdemes özvegyeknek, akiknek nincsenek közeli rokonai, a gyülekezet adhatja a szükséges anyagi támogatást. Mindamellett az  útmutatás, hogy „tiszteld”, magában hordozza azt is, hogy értékeljük őket. Milyen vigaszt meríthetnek az istenfélő özvegyasszonyok és özvegyemberek annak tudatából, hogy Jehova értékeli és továbbra is életben tartja őket! (Jakab 1:27).

25. Milyen cél marad még mindig az idősek előtt?

²⁵ „A véneknek dísze az ősz haj” – jelenti ki Isten ihletett Szava. „Ékes korona” ez, ha „az igazságnak útában találtatik” (Példabeszédek 16:31; 20:29). Így hát akár házasságban élsz, akár megint egyedül álló vagy, továbbra is Jehova szolgálatát helyezd az első helyre az életedben. Ezáltal jó nevet szerzel Istennél már most, valamint örök életre tekinthetsz előre egy olyan világban, ahol az időskor fájdalmai nem lesznek többé (Zsoltárok 37:3–5; Ésaiás 65:20).