Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Égből való igazi kenyér”

„Égből való igazi kenyér”

54. fejezet

„Égből való igazi kenyér”

ESEMÉNYDÚSAN telt az előző nap. Jézus csodálatos módon táplált több ezer embert, majd azután elkerülte, hogy az emberek királlyá tegyék. Aznap éjjel átsétált a viharos Galileai-tengeren; megmentette Pétert, aki süllyedni kezdett, amikor a vihartól felkorbácsolt tengeren járt, és lecsendesítette a hullámokat, hogy megmentse tanítványait a hajótöréstől.

Most azok az emberek, akiket Jézus csodálatos módon táplált, rátalálnak a Galileai-tengertől északkeletre, Kapernaum közelében, és ezt kérdik: „Mikor jöttél ide?” Jézus megdorgálja őket, mondván, hogy csak azért jöttek ide, mert egy újabb ingyen étkezésre számítanak. Munkára serkenti őket, nem olyan eledel után, amely tönkremegy, hanem olyan eledel után, amely megmarad az örökké tartó életre. Az emberek ezért megkérdezik: „Mit kell tennünk, hogy Isten munkáját végezzük?”

Jézus csupán a legértékesebb munkát nevezi meg. „Ez az Isten munkája — magyarázza —, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.”

Az emberek azonban nem gyakorolnak hitet Jézusban mindazon csoda ellenére sem, melyet véghezvitt. Hihetetlen módon még minden megtett csodája után is ezt kérdezik: „És te milyen jelet mutatsz, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Ősatyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: ’Égből való kenyeret adott nekik enni.’ ”

Jel utáni kérésükre válaszolva Jézus tisztázza előttük, ki e csodálatos gondoskodás Forrása, mondván: „Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adta nektek az igazi égből való kenyeret. Mert az Isten kenyere az égből jön le és életet ad a világnak.”

„Uram — mondják az emberek —, add nekünk ezt a kenyeret.”

„Én vagyok az élet kenyere — magyarázza Jézus. — Aki énhozzám jön, egyáltalán nem éhezik meg, és aki hitet gyakorol énbennem, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: Láttatok engem és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön. És aki énhozzám jön, azt én semmiképpem el nem űzöm magamtól, mert nem azért jöttem le az égből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem. Aki pedig elküldött engem, annak az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy aki látja a Fiút és hitet gyakorol benne, örök élete legyen.”

A zsidók ekkor zúgolódni kezdenek Jézus ellen, mert ezt mondta: „Én vagyok az égből lejött kenyér.” Nem látnak benne többet, mint emberi szülők fiát, és ugyanazt a kifogást hozzák fel ellene, mint a názáretiek, mondván: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: ’Az égből jöttem le’?”

„Ne zúgolódjatok egymás között — feleli Jézus. — Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a Prófétákban: ’És mindnyájukat Jehova tanítja majd!’ Aki az Atyától hallott és tanult, az hozzám jön. Nem mintha látta volna bármely ember az Atyát, kivéve azt, aki az Istentől van, csak az látta az Atyát. Bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örökké tartó élete van.”

Jézus a továbbiakban megismétli: „Én vagyok az élet kenyere. Ősatyáitok a mannát ették a pusztában, és mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből jött le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely az égből jött le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.” Igen, a Jézusba, az Isten által elküldött személybe vetett hit által örökké tartó életet nyerhetnek az emberek. Sem a manna, sem semmilyen más kenyér nem tudja biztosítani ezt!

Ez az égi kenyérről szóló fejtegetés nyilvánvalóan nem sokkal azután történt, hogy az emberek rátaláltak Jézusra Kapernaum közelében. Ez azonban folytatódott, és csúcspontját majd később éri el, amikor Jézus a kapernaumi zsinagógában tanít. János 6:25–51, 59; Zsoltárok 78:24; Ésaiás 54:13; Máté 13:55–57.

▪ Milyen események előzték meg Jézusnak az égi kenyérről szóló fejtegetését?

▪ Tekintettel arra, amit Jézus épp az imént tett, miért nem túl helyénvaló jelt kérni?

▪ Miért zúgolódnak a zsidók, amikor Jézus kijelenti, hogy ő az igazi égi kenyér?

▪ Hol történt ez az égi kenyérről szóló fejtegetés?