76. fejezet

Étkezés egy farizeussal

AMIKOR Jézus válaszol bírálóinak, akik afelől kérdezték, honnan van a képessége egy néma meggyógyítására, az egyik farizeus meghívja magához vendégségbe. A farizeusoknál az a szokás, hogy étkezés előtt szertartásszerűen megmossák a kezüket egészen a könyökig. Ezt tették étkezés előtt és után, sőt még közben is. Jóllehet ez a hagyomány nem sértette Isten írott törvényét, mégis több volt, mint amit Isten megkívánt a ceremóniális tisztaságot illetően.

Amikor Jézus nem törődik ezzel a hagyománnyal, vendéglátója meglepődik. Bár szóban nem adja jelét meglepetésének, Jézus észreveszi és ezt mondja: „Ti, farizeusok, a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de a belsőtök telve van rablásvággyal és gonoszsággal. Esztelenek! Az, aki megalkotta a külsőt, nem ő alkotta a belsőt is?”

Jézus így leleplezi a farizeusok képmutatását, akik ugyan szertartásszerűen megmossák kezüket, de szívüket nem tisztítják meg a gonoszságtól. Ezt tanácsolja nekik: „Ezért hát adjátok oda könyöradományként a benn levő dolgokat, és íme, akkor tiszta lesz minden veletek kapcsolatban.” A szív szeretete indítsa őket adakozásra, ne pedig az a vágy, hogy látszat igazságosságukkal nagy hatást tegyenek másokra.

„Jaj nektek, farizeusok — folytatja Jézus —, mert tizedet adtok a mentából és a kaporból és minden más veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét! Ezeket kellene cselekednetek és amazokat sem elhanyagolni.” Isten Izrael számára adott Törvénye megköveteli a tized fizetését a mező minden terményéből. A menta és a kapor apró növény vagy fűszer, amely ételízesítésre szolgál. A farizeusok ugyan gondosan megfizetik az ilyen jelentéktelen fűszerfélékből a tizedet, Jézus mégis helyteleníti őket, mert figyelmen kívül hagyják a sokkal lényegesebb követelményeket: a szeretet kimutatását, a jóság gyakorlását és a szerénység kinyilvánítását.

Bírálva őket Jézus ezt mondja: „Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a zsinagógákban az első helyeket és a köszönéseket a piacokon! Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a nehezen felismerhető emléksírok, amelyek mellett elmennek az emberek anélkül, hogy tudnák.” Tisztátalanságuk nem nyilvánvaló. A farizeusok vallása külső máz, amelynek nincs belső értéke! Képmutatáson alapszik.

Egy törvénytudó, aki Isten Törvényében jártas, hallván ezt a bírálatot, így fakad ki magából: „Tanító, amikor ezt mondod, bennünket is sértegetsz?”

Mivel Jézus ezeket a Törvényben jártas törvénytudókat is felelősnek tartja, ezt mondja: „Jaj nektek is, törvénytudók, mert nehezen elviselhető terhekkel terhelitek meg az embereket, de magatok egyetlen ujjal sem nyúltok a terhekhez! Jaj nektek, mert emléksírokat építtettek a prófétáknak, ősatyáitok pedig megölték őket!”

A Jézus által említett terhek a szájhagyományok, de ezek a törvénytudók egy cseppet sem akarják megkönnyíteni a rendelkezéseket a nép számára. Jézus leleplezése szerint még a próféták meggyilkolásába is beleegyeznek, ezért így figyelmezteti őket: „Számon kérik ettől a nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ alapítása óta, Ábel vérétől kezdve Zakariás véréig, akit az oltár és a ház között öltetek meg. Igen, mondom nektek, számon kérik ettől a nemzedéktől.”

A megváltandó emberiség világa Ádám és Éva gyermekeinek megszületésével kezdődött; Ábel tehát „a világ megalapítása idején” élt. Zakariás aljas célból történt meggyilkolását követően, egy szíriai sereg kifosztotta Júdát. De Jézus saját nemzedékének egy még rosszabb kifosztását jelenti be, mivel ők sokkal gonoszabbak. Ez a pusztítás 38 évvel később, i. sz. 70-ben be is következik.

Kárhoztatását folytatva Jézus ezt mondja: „Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát; magatok nem mentek be, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni.” A Törvényben jártas írástudók kötelesek lennének megmagyarázni Isten Szavát a népnek, megvilágítva annak értelmét. De elmulasztják ezt megtenni, és még a lehetőséget is elveszik az emberek elől, hogy megértsék.

A farizeusok és a törvénytudók felbőszülnek Jézus leleplező szavain. Amikor elhagyja a farizeus házát, durván szembeszegülnek vele és kérdésekkel kezdik ostromolni. Megpróbálják csapdába ejteni, hogy olyasmit mondassanak vele, amelyért letartóztathatják. Lukács 11:37–54; 5Mózes 14:22; Mikeás 6:8; 2Krónika 24:20–25.

▪ Miért ítéli el Jézus a farizeusokat és a törvénytudókat?

▪ Milyen terheket raknak a törvénytudók a nép vállára?

▪ Mikor volt „a világ megalapítása”?