Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Újabb kísérletek Jézus megölésére

Újabb kísérletek Jézus megölésére

81. fejezet

Újabb kísérletek Jézus megölésére

MIVEL tél van, Jézus a Salamon oszlopcsarnokaként ismert védett területen sétál. Ez a templom mentén van. Itt körbefogják őt a zsidók és kérdezgetik: „Meddig akarod még lelkünket bizonytalanságban tartani? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nyíltan.”

„Én megmondtam — feleli Jézus —, ti mégsem hisztek.” Jézus nem mondta meg nekik közvetlenül, hogy ő a Krisztus, miként a szamaritánus asszonynak elmondta ezt a kútnál. Valójában azonban feltárta kilétét, amikor elmagyarázta nekik, hogy ő a fenti birodalomból származik és már létezett Ábrahám előtt.

Jézus azonban azt akarja, hogy az emberek önmaguktól jöjjenek rá, hogy ő a Krisztus azáltal, hogy egybevetik tetteit azzal, amit a Biblia a tevékenységéről megjövendölt. Éppen ezért tiltotta meg korábban tanítványainak, hogy elmondják róla, hogy ő a Krisztus. És ez az, amiért most ezt mondja az ellenséges érzületű zsidóknak: „Amiket az Atyám nevében teszek, azok tanúskodnak rólam. De ti nem hisztek.”

Miért nem hisznek? Talán nincs kellő bizonyíték amellett, hogy Jézus a Krisztus? Nem, ennek okát a következőkkel indokolja Jézus: „Egyikőtök sem az én juhaim közül való. Az én juhaim hallgatnak a hangomra és én is ismerem őket és ők követnek engem. És én örökké tartó életet adok nekik; és soha semmiképpen nem pusztulnak el, és senki sem fogja elragadni őket az én kezemből. Amit az Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja el őket az Atya kezéből.”

Jézus ezután leírja, milyen szoros kapcsolat áll fenn közte és Atyja között: „Én és az Atya egyek vagyunk.” Mivel Jézus a földön van, Atyja pedig az égben, nyilván nem azt érti szavain, hogy ő és az Atyja szó szerint vagy fizikai értelemben lennének egyek. Inkább úgy érti, hogy szándékban és akaratban egyek.

A zsidók, feldühödve Jézus szavain követ ragadnak, hogy megöljék őt, miként azt néhány hónappal korábban tették a sátorok ünnepén. Bátran szembenézve leendő gyilkosaival, Jézus ezt mondja: „Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az Atya részéről. Ezek közül melyikért akartok megkövezni engem?”

„Nem a jó cselekedeteidért kövezünk meg téged — felelik —, hanem káromlásért, és azért, mert ember létedre istenné teszed magadat.” Jézus sohasem állította magáról, hogy isten, miért mondják hát ezt a zsidók?

Nyilvánvalóan azért, mert Jézus olyan képességet tulajdonít magának, amely az ő felfogásuk szerint kizárólag Istené lehet. Például, az imént azt mondta a „juhokról”, hogy ’örök életet ad nekik’, melyre emberek nem képesek. A zsidók azonban figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Jézus elismeri: hatalma Atyjától ered.

Az, hogy kisebbnek tartja magát Istennél, kitűnik a következő kérdéséből is: „Nincs-e megírva a ti Törvényetekben [a Zsoltárok 82:6-ban]: ’Én mondtam, istenek vagytok’? Ha ő ’isteneknek’ mondta azokat, akikhez az Isten szava szólt . . . ti azt mondjátok nekem, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba: ’Káromlást szólsz’, mivel azt mondtam, az Isten Fia vagyok?”

Mivel az Írások még az igazságtalan emberi bírákat is ’isteneknek’ nevezik, miért kifogásolhatják ezek a zsidók azt, hogy Jézus azt mondja: „Én az Isten Fia vagyok”? Jézus hozzáfűzi: „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem. De ha azokat cselekszem, még ha nem is hisztek nekem, higgyetek a cselekedeteimnek, hogy felismerjétek és megtudjátok, hogy az Atya egységben van velem és én is az Atyával.”

Amikor Jézus ezt mondja, a zsidók megpróbálják megragadni őt. De elmenekül, mint korábban a sátorok ünnepén tette. Elmegy Jeruzsálemből, és átkel a Jordán folyón, ahol János közel négy évvel korábban kezdett alámeríteni. Ez a hely nyilvánvalóan nincs messze a Galileai-tenger déli partjától, ami körülbelül két napi járóföldre van Jeruzsálemtől.

Sokan felkeresik itt Jézust és kezdik mondani: „János ugyan nem tett egyetlen jelet sem, de amit János őróla mondott, az mind igaz volt.” Így sokan hisznek itt Jézusban. János 10:22–42; 4:26; 8:23, 58; Máté 16:20.

▪ Milyen módon akarja Jézus, hogy az emberek felismerjék őt mint Krisztust?

▪ Milyen értelemben egy Jézus és az Atyja?

▪ Nyilvánvalóan miért mondják a zsidók, hogy Jézus istenné teszi magát?

▪ Hogyan mutatja ki Jézus a Zsoltárok könyvéből vett idézettel, hogy ő nem állítja magáról, hogy Istennel lenne egyenlő?