75. fejezet

A boldogság forrása

GALILEAI szolgálata alatt Jézus csodákat tett, és most Júdeában is megismétli ezeket. Például, kiűz egy démont egy férfiből, aki a démon miatt nem tudott beszélni. A tömeg elcsodálkozik, de bírálói ugyanazt a kifogást hozzák fel ellene, mint a galileabeliek. „Belzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat” — állítják. Mások több bizonyítékot kérnek Jézustól személyes kilétére vonatkozólag, és megpróbálják megkísérteni azzal, hogy égi jelt kérnek tőle.

Jézus, ismervén gondolataikat, ugyanazt válaszolja a júdeai bírálóinak, mint amelyet Galileában adott. Megjegyzi, hogy minden olyan királyság, amely meghasonlik önmagával, elbukik. „Ezért — kérdezi —, ha Sátán is meghasonlik önmagával, hogyan állhat fenn a királysága? — Kimutatva bírálói veszélyes álláspontját ezt mondja: — Ha viszont Isten ujja által űzöm ki a démonokat, az Isten királysága valóban elérkezett hozzátok.”

Azok, akik látják Jézus csodáit, ugyanúgy reagálnak erre, mint évszázadokkal korábban azok, akik Mózes csodáját látták. Ezt kiáltották: „Isten ujja ez!” „Isten ujja” volt az is, amely a Tízparancsolatot a két kőtáblára véste. És „Isten ujja” — szent szelleme vagy működő ereje — képesíti Jézust a démonok kiűzésére és a betegek meggyógyítására. Isten Királysága tehát elérkezett ezekhez a bírálókhoz, mivel Jézus, a Királyság kijelölt Királya, közöttük volt.

Jézus ezután szemléltetésben mondja el, hogy a démonok kiűzésére irányuló képessége annak a bizonyítéka, hogy ő erősebb Sátánnál, ugyanúgy, mint amikor egy erősebb férfi eljön és lefegyverzi a palotáját őrző fegyveres őrt. Megismétli a Galileában a tisztátalan szellemről mondott példázatát. A szellem elhagyja a férfit, de amikor az nem tölti be jó dolgokkal az űrt, visszatér hét más szellemmel együtt, és a férfi utóbbi állapota rosszabb az elsőnél.

E tanításokat hallgatva egy asszony nagy megindultságában felkiált a sokaságból: „Boldog az a méh, amely hordozott téged, és az emlők, amelyek szoptattak!” Mivel minden zsidó nő szíve vágya, hogy egy prófétának, de különösen a Messiásnak az anyja legyen, érthető ennek az asszonynak a kijelentése. Szemmel láthatóan arra gondolt, milyen boldog lehet Mária, hogy Jézusnak lehet az anyja.

Jézus azonban gyorsan helyreigazítja az asszonyt, és az igazi boldogság forrásáról beszél: „Nem — feleli —, inkább azok boldogok, akik hallják az Isten szavát és megtartják azt.” Jézus sohasem tett célzást arra, hogy anyját, Máriát különleges tiszteletben kellene részesíteni. Ehelyett arra mutatott rá, hogy az igazi boldogság forrása az, ha valaki Isten hűséges szolgájának bizonyul, nem pedig, ha valamiféle testi kötelékkel vagy képességekkel rendelkezik.

Miként Galileában, Jézus itt Júdeában is megdorgálja az embereket, amiért égi jelt kérnek tőle. Azt válaszolja nekik, hogy nem kapnak más jelt a Jónás jelén kívül. Jónás kétféleképpen is jel volt: egyrészt azzal, hogy három napig a hal gyomrában volt; másrészt azzal, hogy bátran prédikált, és ezzel megtérésre indította a ninivebelieket. „De íme, nagyobb van itt Jónásnál” — mondja Jézus. Hasonlóképpen Séba királynőjét is csodálat töltötte el Salamon bölcsességét látva. „De íme — mondja ismét Jézus —, nagyobb van itt Salamonnál.”

Jézus ezután megmagyarázza, hogy amikor valaki lámpát gyújt, nem teszi azt mélyedésbe vagy kosár alá, hanem a lámpatartóba, hogy az emberek láthassák a fényt. Talán arra céloz, hogy a konok emberek előtt tett csodái és tanításai hasonlók a lámpafény elrejtéséhez. E szemlélők szeme nem egyszerű, vagyis nem éles, így csodái nem érték el a kívánt célt.

Jézus éppen az imént űzött ki egy démont, egy némát pedig szólásra bírt. Ez arra indította az egyszerű, éles szemű embereket, hogy elismeréssel szóljanak e nagyszerű tettről és hirdessék a jó hírt! Ám e bírálói nem ezt tették. Ezért Jézus így fejezi be beszédét: „Légy tehát éber. Talán a világosság, amely benned van, sötétség. Ezért ha a te egész tested világos és nincsen benne egy sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás a fénysugaraival megvilágít téged.” Lukács 11:14–36; 2Mózes 8:18, 19; 31:18; Máté 12:22, 28.

▪ Milyen reakciót vált ki az, hogy Jézus meggyógyít egy embert?

▪ Mi „Isten ujja”, és hogyan érkezett el Isten Királysága Jézus hallgatóihoz?

▪ Mi az igazi boldogság forrása?

▪ Hogyan lehet valakinek egyszerű szeme?