71. fejezet

A farizeusok konok hitetlensége

A MEGGYÓGYULT vak koldus szülei félnek, amikor a farizeusok elé hívják őket. Tudják, hogy egy döntés értelmében azokat, akik hisznek Jézusban, kirekesztik a zsinagógából. Az ilyen közösségből való kivettetés óriási nehézséget okoz, különösen a szegény családok esetében. Ezért óvatosak a szülők.

„A ti fiatok ez, és azt mondjátok, hogy vakon született? — kérdezik a farizeusok. — Hogyan lehetséges, hogy most lát?”

„Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon született — erősítik meg a szülők. — De hogy most hogyan lát, és hogy ki nyitotta meg a szemeit, azt nem tudjuk.” Fiuk minden bizonnyal elmondta, mi történt, de a szülők óvatosságból ezt mondják: „Tőle kérdezzétek meg. Már nagykorú. Bizonyára tud a maga nevében beszélni.”

Ezért a farizeusok újra hivatják a férfit. Ez alkalommal megpróbálnak ráijeszteni, mondván, hogy sok terhelő bizonyíték gyűlt össze Jézus ellen. „Dicsőítsd az Istent! — követelik. — Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.”

A valamikor vak férfi nem cáfolja meg vádjukat, csak megjegyzi: „Hogy bűnös-e, azt nem tudom.” De hozzáteszi: „Egyet tudok, bár vak voltam, most látok.”

A farizeusok abban az igyekezetükben, hogy hibát találjanak vallomásában, újra kérdezik: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

„Megmondtam már nektek — panaszkodik a férfi —, és ti mégsem hallgattatok meg. Miért akarjátok ismét hallani? — Ironikusan ezt kérdezi: — Talán ti is az ő tanítványai akartok lenni?”

Ez a felelet felingerli a farizeusokat. „Te vagy az ő tanítványa — vádolják —, mi Mózes tanítványai vagyunk! Mi tudjuk, hogy Isten szólott Mózeshez, de erről az emberről azt sem tudjuk, hogy honnan való.”

Az egyszerű koldus meglepetten ezt válaszolja: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, pedig megnyitotta a szemeimet.” Milyen következtetést kellene ebből levonniuk? A koldus rámutat az elfogadott tételre: „Mi tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, de ha valaki féli az Istent és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Régtől fogva nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon születettnek a szemét.” A következtetésnek hát nyilvánvalónak kellene lennie: „Ha ez az ember nem volna Istentől, semmit se tudott volna tenni.”

A farizeusok nem válaszolnak semmit erre az őszinte, világos logikára. Nem tudnak szembenézni az igazsággal, így szidalmazni kezdik a férfit: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz bennünket?” Erre kidobják a férfit azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy kirekesszék a zsinagógából.

Amikor Jézus megtudja, mit tettek a farizeusok, megtalálván a férfit, ezt kérdezi tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”

Válaszában az egykori vak koldus ezt kérdezi: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

„Ő az, aki veled beszél” — feleli Jézus.

Ekkor a férfi azonnal térdre borul Jézus előtt, és ezt mondja: „Hiszek benne, Uram.”

Jézus akkor ezt mondja: „Mert ítéletre jöttem a világba, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Erre a farizeusok, akik őt hallgatják, ezt kérdezik: „Talán mi is vakok vagyunk?” Ha elismernék, hogy szellemileg vakok, lenne mentségük Jézus üldözésére. Jézus ezt mondja nekik: „Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök.” Ők azonban konokul kitartanak abban, hogy nem vakok, és nincs szükségük szellemi felvilágosításra. Jézus erre megjegyzi: „Most azt mondjátok: ’Látunk.’ Megmarad a bűnötök.” János 9:19–41.

▪ Miért félnek az egykori vak koldus szülei, amikor a farizeusok elé hívják őket, és hogyan tükröz óvatosságot a válaszuk?

▪ Hogyan próbálják a farizeusok megfélemlíteni az egykor vak férfit?

▪ A férfi milyen logikus érvelése bőszíti fel a farizeusokat?

▪ Miért nincs mentségük a farizeusoknak Jézus üldözésére?