90. fejezet

A feltámadás reménysége

JÉZUS végül is megérkezik a Bethánia nevű falu külterületére, amely mintegy 3 kilométerre fekszik Jeruzsálemtől. Mindössze néhány nap telt el Lázár halála és temetése óta. Nővérei, Mária és Márta még mindig gyászolnak, és sokan térnek be hozzájuk, hogy megvigasztalják őket.

Még tart a gyász, amikor valaki értesíti Mártát, hogy Jézus útban van hozzájuk. Így hát amikor elindul, hogy mielőbb találkozzon Jézussal, úgy tűnik, hogy még nővérének sem szól. Jézushoz érve Márta elismétli azt, amit ő és nővére bizonyára már többször is elmondtak az eltelt négy nap alatt: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

Márta azonban reménységének hangot adva arra céloz, hogy Jézus esetleg tudna tenni valamit testvére érdekében. „Tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked Isten” — mondja.

„Fel fog kelni a testvéred” — ígéri Jézus.

Márta úgy érti, hogy Jézus egy eljövendő feltámadásra gondol, amelyre Ábrahám és Isten más szolgái is előre tekintettek. Így válaszol: „Tudom, hogy felkel majd a feltámadásban az utolsó napon.”

Jézus azonban egy közeli megszabadulás reményére utal, amikor így szól: „Én vagyok a feltámadás és az élet. — Emlékezteti Mártát, hogy Isten hatalmat adott neki a halál felett, és ezt mondja: — Aki hitet gyakorol énbennem, ha meghal is, élni fog; és mindenki, aki él és hitet gyakorol énbennem, egyáltalán nem fog meghalni.”

Jézus nem azt akarja Mártának mondani, hogy az akkor élő hűségesek sohasem halnak meg. Nem, inkább azt akarja vele megértetni, hogy aki hitet gyakorol benne, örökké tartó életet nyerhet. Ezt az életet a legtöbben akkor nyerik el, miután feltámadnak majd az utolsó napon. Másokra azonban, akik hűségesek és túlélik a földön a dolgok e rendszere végét, Jézus szavai szó szerint is vonatkoznak. Soha nem halnak meg! E figyelemre méltó kijelentés után Jézus megkérdezi Mártát: „Hiszed-e ezt?”

„Igen, Uram — válaszolja —, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljön a világba.”

Márta akkor visszasiet, hogy szóljon nővérének: „Jelen van a Tanító és hív téged.” Mária rögtön kimegy a házból. Amikor mások észreveszik távozását, követik, feltételezve, hogy az emléksírhoz megy.

Mária, amikor Jézushoz ér, lábaihoz borul és sírva fakad. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” — mondja. Jézust mélyen megindítja Mária és az őt követő tömeg sírásának látványa. „Hová fektettétek őt?” — kérdezi.

„Uram, jöjj és lásd” — felelik.

Jézus maga is könnyekre fakad, melyet így indokolnak a zsidók: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”

Egyesek még emlékeznek arra, hogy Jézus a sátorok ünnepén néhány hónappal ezelőtt meggyógyított egy vakon született fiatalembert, és ezt kérdezik: „Ez az ember, aki megnyitotta a vaknak szemeit, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?” János 5:21; 6:40; 9:1–7; 11:17–37.

▪ Mikor érkezik meg végül is Jézus Bethániába, és mi a helyzet ott?

▪ Milyen alapon hisz Márta a feltámadásban?

▪ Hogyan hat Jézusra Lázár halála?