80. fejezet

A juhaklok és a pásztor

JÉZUS Jeruzsálemben van a templomszentelés vagy hanukka napján, amely a templom újra felszentelésének ünnepe. Körülbelül 200 évvel korábban, i. e. 168-ban, IV. Antiochus Epiphanes elfoglalta Jeruzsálemet és megszentségtelenítette a templomot és az oltárt. De három évvel később visszafoglalták Jeruzsálemet, és a templomot újra felszentelték. Ezek után évente megtartották az újbóli felszentelés ünnepét.

A templomszentelési ünnep Kiszlév 25-re esik, amely zsidó hónap a mi naptárunk szerint november második felének és december első felének felel meg. Alig több mint száz nap van már csak hátra i. sz. 33 nagyszabású pászka ünnepéig. Mivel ez a hideg időjárás évszaka, ezért János apostol „tél”-nek nevezi.

Jézus most egy példázatba kezd, amelyben három aklot és az ő Jó Pásztorkénti szerepét említi. Az első akol, amelyről beszél, a mózesi törvényszövetség alatti elrendezés. A Törvény védőfalként szolgált, amely elválasztotta a zsidókat azoknak az embereknek a romlott cselekedeteitől, akik nem voltak ebben az Istennel kötött különleges szövetségben. Jézus kijelenti: „Bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másutt hatol be, tolvaj az és rabló. Aki azonban az ajtón megy be, az a juhok pásztora.”

De jöttek mások, akik Messiásnak vagy Krisztusnak tartották magukat, de nem bizonyultak az igaz pásztornak, akiről Jézus a továbbiakban így szól: „Az ajtónálló neki kinyitja az ajtót, és a juhok meghallják az ő hangját, ő pedig név szerint szólítja a saját juhait és kivezeti őket . . . Idegent semmiképpen nem követnek, hanem elfutnak előle, mert nem ismerik az idegenek hangját.”

Az első akol „ajtónállója” Alámerítő János volt. Mint ajtónálló, János ’ajtót nyitott’ Jézusnak, hiszen felismertette kilétét a jelképes juhok előtt, akiket majd ő kivezet legeltetni. Ezek a juhok, akiket Jézus név szerint szólít és kivezet, valójában egy másik akolba kapnak bebocsátást, amiként magyarázza: „Bizony, bizony mondom nektek, én vagyok a juhok ajtaja”, amely az új juhakol ajtaja. Amikor Jézus bevezeti az újszövetség elrendezést tanítványaival és az égből kiárasztja rájuk a szent szellemet a következő pünkösdkor, ők ebbe az új akolba nyernek bebocsátást.

Tovább magyarázva szerepét Jézus ezt mondja: „Én vagyok az ajtó; aki rajtam keresztül lép be, megmenekül, és ki-bejár, és legelőt talál . . . Én azért jöttem, hogy életük legyen és az teljes legyen . . . Én vagyok a jó pásztor; és én ismerem a juhaimat, és a juhaim ismernek engem, éppúgy, ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát; és én a lelkemet adom a juhokért.”

Jézus nemrég így vigasztalta követőit: „Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja a királyságot.” Ez a kicsiny nyáj, amely ténylegesen 144 000-et számlál, ebbe az új vagy második akolba jön be. De Jézus a továbbiakban ilyen megjegyzést tesz: „Vannak nekem más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók; ezeket is elő kell hoznom, és ők hallgatnak a szavamra, és lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Mivel a „más juhok” „nem ebből az akolból valók”, ezért lennie kell egy másik akolnak is, egy harmadiknak. Ez utóbbi két akolba vagy karámba tartozó juhok más rendeltetésűek. Az egyik akolban levő „kicsiny nyáj” Krisztussal az égben fog uralkodni, a másik akolban levő „más juhok” pedig a paradicsomi földön fognak örökké élni. Annak ellenére, hogy két akolba tartoznak, a juhok között nincs féltékenykedés és nem is érzik magukat elkülönítetteknek, hiszen Jézus azt mondja, hogy ők ’egy nyájjá lesznek’ „egy pásztor” alatt.

A Jó Pásztor, Jézus Krisztus önként adja életét mindkét akolbeli juhokért. „Saját magamtól adom oda azt — mondja. — Hatalmamban áll azt odaadni és hatalmamban áll azt ismét elfogadni. Erre vonatkozóan a parancsot az Atyámtól kaptam.” Amikor Jézus ezt mondja, meghasonlás támad a zsidók között.

A sokaságból többen ezt mondják: „Démon van benne és őrült. Mit hallgattok rá?” De mások így felelnek: „Nem megszállott ember beszédei ezek.” Ezután, nyilvánvalóan arra az esetre utalva, amikor Jézus néhány hónappal azelőtt meggyógyított egy vakon született férfit, hozzáfűzik: „Vajon meg tudja-e nyitni egy démon a vakok szemeit?” János 10:1–22; 9:1–7; Lukács 12:32; Jelenések 14:1, 3; 21:3, 4; Zsoltárok 37:29.

▪ Mi a templomszentelési ünnep, és mikor tartják?

▪ Mi az első juhakol, és ki annak ajtónállója?

▪ Hogyan nyit az ajtónálló ajtót a Pásztornak, és hova nyernek bebocsátást azután a juhok?

▪ Kik alkotják a Jó Pásztor két aklát, és hány nyájjá lesznek?