19. fejezet

A szamáriai asszony tanítása

JÚDEÁBÓL útban Galilea felé, Jézus és tanítványai Szamárián mennek keresztül. Az utazástól elfáradva dél körül megállnak pihenni egy kútnál Sikár város közelében. Ezt a kutat még évszázadokkal ezelőtt Jákób ásta, és még ma is megvan a mai Nablus város közelében.

Amíg Jézus itt megpihen, tanítványai bemennek a városba, hogy némi élelmet vegyenek. Amikor egy szamáriai asszony jön a kúthoz vizet meríteni, Jézus megkéri: „Adj innom!”

A zsidóknak és a szamáriaiaknak közismerten nincs kapcsolatuk egymással egy mélyen gyökerező előítélet miatt. Az asszony meglepetésében ezt kérdezi: „Hogy van az, hogy te zsidó létedre inni kérsz tőlem, amikor én szamáriai asszony vagyok?”

„Ha te ismernéd azt — mondja Jézus —, aki azt mondja neked: ’Adj innom!’, te kértél volna tőle, és ő élő vizet adott volna neked.”

„Uram — feleli az asszony —, vedred sincs a vízmerítéshez, a kút pedig mély. Honnan volna hát neked élő vized? Vajon nagyobb vagy-e atyánknál, Jákóbnál, aki a kutat adta nekünk, és aki maga is abból ivott fiaival és az állatai is?”

„Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik — jegyzi meg Jézus. — Aki azonban abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, egyáltalán nem szomjazik meg többé, mert az a víz, amelyet én adok neki, örökké tartó életet nyújtó víz forrásaként buzog fel benne.”

„Uram, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam és ne kelljen többé idejárnom vizet meríteni!” — mondja az asszony.

Jézus most felszólítja: „Eredj el, hívd el a férjedet és jöjj ide.”

„Nincs férjem” — válaszolja az asszony.

Jézus megerősíti az asszony feleletét: „Jól mondtad: ’Nincs férjed’. Mert öt férjed volt, és a férfi, aki most veled van, nem a férjed.”

„Uram, látom már, hogy próféta vagy” — mondja csodálkozásában az asszony. Az asszony szellemi dolgok iránti érdeklődését tükrözi az a megjegyzése is, hogy a szamáriaiak „ezen a hegyen [a Gerizimen, amely a közelben áll] végeztek imádatot, ti pedig [a zsidók] azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol az embereknek imádatot kell végezniük”.

Jézus ezután rámutat arra, hogy nem az imádat helye a lényeges. „Eljön az óra — mondja —, amikor az igaz imádók szellemmel és igazsággal imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Isten Szellem, és azoknak, akik őt imádják, szellemmel és igazsággal kell imádniuk őt.”

Az asszonyra nagy hatással vannak Jézus szavai. „Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak hívnak — mondja az asszony. — Amikor eljön, mindent nyíltan elmond nekünk.”

„Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondja erre Jézus. Gondold csak el! Ez a nő, aki déltájt jön a kútra vizet meríteni, talán azért, hogy ne találkozzék a város asszonyaival, akik megvetik őt életmódjáért, Jézus részéről csodálatos kiváltságban részesül. Jézus kertelés nélkül feltárja neki azt, amit ő nyíltan senki másnak nem vallott be. Mi ennek a következménye?

Sok szamáriai hisz

Amikor a tanítványok visszatérnek Sikárból élelemmel megrakodva, Jézust még mindig a Jákób kútjánál találják, ahol hagyták, és ahol éppen beszélgetést folytat a szamáriai asszonnyal. A tanítványok odaérkezésekor az asszony búcsút vesz Jézustól, otthagyja vizeskorsóját és a városba igyekszik.

A Jézustól hallott szavak annyira felkeltik az érdeklődését, hogy így szól a város embereihez: „Jertek, lássatok egy embert, aki elmondta mindazt, amit tettem.” Aztán amikor ily módon felkeltette a kíváncsiságukat, ezt kérdezi: „Vajon nem ő a Krisztus?” A kérdés célba talál — a férfiak elmennek, hogy saját szemükkel lássák.

Tanítványai eközben unszolják Jézust, hogy egyen a városból magukkal hozott élelemből. De ő így válaszol: „Van nekem eledelem, amelyről ti nem tudtok.”

„Vajon valaki enni hozott neki?” — kérdezik egymástól a tanítványai. Jézus magyarázatul ezt feleli: „Az én eledelem az, hogy annak az akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő munkáját bevégezzem. Nem ti mondjátok, hogy még négy hónap és eljön az aratás?” Ám Jézus a szellemi aratásra tereli a szót, és ezt mondja: „Emeljétek fel a szemeteket és nézzétek, hogy már fehérek az aratásra! Az arató már megkapja a bérét, és gyümölcsöt gyűjt az örökké tartó életre, hogy a magvető és az arató együtt örvendezhessen.”

Talán Jézus már látta a szamáriai asszonnyal való találkozásának a nagy hatását, azt, hogy sokan hisznek bizonyságtételének. Az asszony tanúskodott a városban lakóknak, mondván: „Elmondta mindazt, amit tettem.” Ezért amikor a sikáriak a kúthoz jönnek, arra kérik Jézust, maradjon náluk és beszéljen nekik még többet. Jézus elfogadja meghívásukat, és náluk marad két napig.

Ahogy a szamáriaiak Jézust hallgatják, még mások is sokan hisznek benne. Ezt mondják az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk; mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez az ember valóban a világ megváltója.” A szamáriai asszony minden bizonnyal nagyszerű példát mutatott arra, hogyan tanúskodhatunk Krisztusról azáltal, hogy érdeklődést keltünk, így ez a hallgatókat további kutatásra ösztönzi!

Ne felejtsük el, hogy már csak négy hónap van hátra az aratásig — nyilvánvalóan az árpaaratásig, amely Palesztinában tavasszal van. Valószínű tehát, hogy most november vagy december lehet. Ez azt jelenti, hogy i. sz. 30 pászkája óta Jézus és tanítványai körülbelül nyolc hónapot töltöttek el Júdeában tanítva és alámerítve embereket. Most visszatérnek otthonukba, Galilea területére. De mi vár rájuk ott? János 4:3–43

▪ Miért lepődik meg a szamáriai asszony azon, hogy Jézus megszólította?

▪ Mit tanít Jézus az élő vízről és az imádat helyéről?

▪ Hogyan tárja fel előtte Jézus a kilétét, és miért volt oly meglepő az a vallomás?

▪ Miről tanúskodik a szamáriai asszony, és milyen eredménnyel?

▪ Milyen kapcsolat van Jézus eledele és az aratás között?

▪ Hogyan határozhatjuk meg Jézus júdeai szolgálatának idejét i. sz. 30 pászkája után?