41. fejezet

A támadás középpontjában

RÖVIDDEL Simon házában való vendégeskedése után Jézus elkezdi második prédikáló körútját Galileában. Előző körútján e területen első tanítványai voltak a kísérői Péter, András, Jakab és János. Most mind a 12 apostol és bizonyos asszonyok is elkísérik őt. Ezek: Mária Magdolna, Zsuzsanna és Johanna, akinek férje Heródes király egyik tisztje.

Ahogy Jézus szolgálata egyre intenzívebb lesz, úgy válik tevékenysége vita tárgyává. Egy démontól megszállt vak és néma férfit hoznak Jézus elé. Amikor Jézus meggyógyítja ezt az embert, aki megszabadul a démonok hatalmából, és beszélni és látni is tud, a sokaság egyszerűen el van ragadtatva. Kezdik mondogatni: „Hát nem ő a Dávid Fia?”

Olyan óriási tömeg verődik össze annál a háznál, ahol Jézus tartózkodik, hogy ő és tanítványai még egy ételt sem tudnak megenni. Azokon kívül, akik úgy gondolják, hogy Jézus a megígért „Dávid Fia”, írástudók és farizeusok is vannak, akik azért jöttek Jeruzsálemből, hogy a rossz hírét keltsék. Amikor Jézus rokonai hallanak a Jézus körül támadt izgalomról, eljönnek, hogy megragadják őt. Vajon miért?

Nos, még Jézus saját testvérei sem hiszik, hogy ő Isten Fia. Az általa okozott nagy zsivaj és felháborodás egyáltalán nem jellemző arra a Jézusra, akit názáreti nevelkedése során ismertek meg. Ezért arra gondolnak, hogy szellemileg valami komoly baj lehet Jézusnál. ’Biztos elment az esze!’ — következtetnek. Ezért meg akarják fogni és magukkal vinni.

A démonizált férfi meggyógyítása azonban nyilvánvaló bizonyíték. Az írástudók és a farizeusok tudják, hogy ennek valódiságát nem tagadhatják le. Azért, hogy rossz hírbe keverjék Jézust, ezt mondják az embereknek: „Nem űzheti ki ez a démonokat másként, csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének segítségével.”

Jézus, ismervén gondolataikat, magához szólítja az írástudókat és a farizeusokat és ezt mondja nekik: „Minden királyság, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen önmagával meghasonlott város vagy ház sem állhat meg. Ugyanúgy, ha Sátán Sátánt űz ki, önmagával hasonlik meg, hogyan állhat meg az ő királysága?”

Micsoda elsöprő logika! Mivel a farizeusok azt állítják, hogy közülük is tudnak egyesek démonokat űzni, Jézus ezt is megkérdezi: „Azonkívül, ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok ki által űzik ki azokat?” Más szavakkal: a Jézus ellen emelt vádjuk éppúgy vonatkozna rájuk is, mint rá. Jézus azután így figyelmeztet: „De ha az Isten szelleme által űzöm ki a démonokat, valóban eljött hozzátok az Isten királysága.”

Annak szemléltetéseképpen, hogy a démonok kiűzése a Sátán feletti hatalmának a bizonyítéka, Jézus ezt mondja: „Hogyan volna képes bárki is behatolni egy erős ember házába és elrabolni annak ingóságait, ha előbb meg nem kötözi az erős embert? Azután kifoszthatja annak házát. Aki nincs az én oldalamon, az ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az szétszór.” A farizeusok egyértelműen Jézus ellen vannak, bebizonyítva ezzel, hogy Sátán ügynökei. Szétoszlatják mellőle az izraelitákat.

Következésképpen Jézus ezért arra figyelmezteti ezeket a sátáni ellenfeleket, hogy „a szent szellem elleni káromlás nem lesz megbocsátva”. Ezt mondja: „Ha valaki az Emberfia ellen szól, megbocsátják neki, de ha valaki a szent szellem ellen szól, nem bocsátják meg neki, sem a dolgok eme rendszerében, sem az eljövendőben.” Azok az írástudók és farizeusok azzal követték el ezt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy gonosz módon Sátánnak tulajdonították azt, ami egyértelműen Isten szent szelleme természetfölötti működésének köszönhető. Máté 12:22–32; Márk 3:19–30; János 7:5.

▪ Mennyiben különbözik Jézus második galileai körútja az elsőtől?

▪ Miért kísérelik meg elfogni Jézust a rokonai?

▪ Hogyan próbálják meg a farizeusok lerontani Jézus csodáinak a hitelét, és hogyan cáfolja meg őket Jézus?

▪ Miben vétkesek ezek a farizeusok, és miért?