Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A tanítványi felelősség

A tanítványi felelősség

84. fejezet

A tanítványi felelősség

MIUTÁN Jézus elhagyja az előkelő farizeus házát, aki nyilvánvalóan a Szanhedrin tagja, folytatja útját Jeruzsálem felé. Nagy tömeg kíséri őt. De mi az indítékuk? Valójában mit foglal magában Krisztus igazi követőjének lenni?

Amint tovább utaznak, Jézus a tömeghez fordul és talán meg is botránkoztatja őket, amikor ezt mondja: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.”

Mit ért Jézus e szavakon? Jézus nem azt mondja itt, hogy követőinek szó szerint gyűlölniük kell rokonaikat. Inkább abban az értelemben kell gyűlölniük őket, hogy kevésbé kell szeretniük őket, mint őt. Jézus ősatyjáról, Jákóbról azt olvassuk, hogy „meggyűlölte” Leát és szerette Rákhelt, ami úgy értendő, hogy Leát kevésbé szerette, mint húgát, Rákhelt.

Vegyük azt is figyelembe, hogy Jézus szerint egy tanítványnak „még a saját lelkét” vagy életét is gyűlölnie kell. Ezen Jézus megint csak azt érti, hogy az igazi tanítványnak még a saját életénél is jobban kell szeretnie őt. Jézus ezzel hangsúlyozza ki, hogy az ő tanítványává lenni súlyos felelősséget jelent. Ez nem olyan valami, amire gondos mérlegelés nélkül lehet vállalkozni.

Aki Jézus tanítványa akar lenni, annak nehézséget és üldözést kell elszenvednie, ahogyan ez kitűnik a további szavaiból: „Aki nem hordja a saját kínoszlopát és nem jön énutánam, nem lehet a tanítványom.” Az igazi tanítványnak tehát ugyanazt a megvetéssel párosuló terhet kell vállalnia, amit Jézus elviselt, sőt, ha szükséges, még a halált is Isten ellenségei kezétől, amelyben Jézusnak hamarosan része lesz.

Krisztus tanítványának lenni tehát olyan dolog, amit gondosan kell mérlegelnie az őt követő sokaságnak. Jézus egy példázattal hangsúlyozza ki ezt: „Például, ki az közületek — mondja Jézus —, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket és meglássa, rendelkezik-e elegendővel annak befejezéséhez? Különben előfordulhat, hogy lerakja annak alapját, de nem képes befejezni azt, és mindaz, aki látja, csúfolni kezdi őt, és azt mondja: ’Ez az ember elkezdett építeni, de képtelen volt befejezni.’ ”

Jézus azt szemlélteti az őt követő sokaság előtt, hogy mielőtt a tanítványai lennének, azelőtt szilárdan el kell határozniuk magukban, hogy mindent megtesznek, ami ezzel együtt jár, miként az az ember, aki tornyot akar építeni, biztos akar lenni abban még az építkezés megkezdése előtt, hogy lesz elegendő pénze a befejezésre. Egy másik példázatot alkalmazva, Jézus így folytatja:

„Vagy melyik király vonul ki, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, és nem ül le előbb, hogy tanácsot tartson, vajon képes lesz-e szembeszállni tízezer katonával azzal, aki húszezerrel jön ellene? Ha nem képes rá, követséget küld oda, amikor az még messze van, és békét kér tőle.”

Jézus ezekkel a szavakkal emeli ki példázatának lényegét: „Így biztosak lehettek, hogy közületek senki sem lehet a tanítványom, ha nem vesz búcsút minden vagyonától.” Ezt kell tennie a Jézust követő sokaságnak, és igen, mindenkinek, aki Krisztus felől tanul. Késznek kell lenniük feláldozni mindenüket — egész vagyonukat, még az életüket is —, ha tanítványai szeretnének lenni. Te kész vagy ezt megtenni?

„Minden bizonnyal jó a só” — folytatja Jézus. Hegyi beszédében azt mondta tanítványairól: „Ti vagytok a föld sója”, vagyis ők megőrző hatást gyakorolnak az emberekre, mint ahogyan a betű szerinti só is tartósító hatású. „De ha a só elveszti az erejét, mivel tudják azt megízesíteni? Sem a termőföldre, sem trágyának nem alkalmas — zárja beszédét Jézus. — Egyszerűen kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Jézus megmutatja, hogy akik már egy ideje az ő tanítványai, azokban sem szabad meggyengülni a kitartásra való szándéknak. Ha így tesznek, hasznontalanná, a világ számára gúny tárgyává, Isten szemében pedig alkalmatlanná válnak, mivel szégyent hoznak rá. Ezért, mint az ízét vesztett, elszennyeződött só, ők is kivettetnek, igen, elpusztulnak. Lukács 14:25–35; 1Mózes 29:30–33; Máté 5:13.

▪ Mit jelent „meggyűlölni” a rokonainkat és önmagunkat?

▪ Milyen két példázatot mond Jézus, és mi az értelmük?

▪ Mi a lényege Jézus befejező magyarázatának a sóról?