110. fejezet

A templomnál végzett szolgálat befejeződött

JÉZUS utoljára jelenik meg a templomban. Tulajdonképpen befejezi földi szolgálatát, kivéve néhány eseményt — törvényszéki tárgyalását és kivégzését —, amelyre három nappal később kerül sor. Most folytatja az írástudók és a farizeusok fenyítését.

Még három alkalommal kiált fel: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók!” Először azért mond rájuk jajt, mert megtisztítják ’a pohárnak és tálnak külsejét, belül azonban tele vannak fosztogatással és mértéktelenséggel’. Ezért így inti őket: „Tisztítsd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy a külseje is tiszta lehessen.”

Ezután jajt mond az írástudókra és a farizeusokra belső romlottságuk és rothadtságuk miatt, amit megpróbálnak külső ájtatossággal elpalástolni. „Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz — mondja —, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak halott emberek csontjaival és mindenféle tisztátalansággal.”

Végül pedig abban nyilvánul meg a képmutatásuk, hogy sírokat építenek a prófétáknak és feldíszítik azokat, hogy az emberek figyelmét a maguk jó cselekedeteire irányítsák. Pedig — ahogy Jézus feltárja —, ők ’azoknak a fiai, akik megölték a prófétákat’. Valóban, bárki, aki le meri leplezni a képmutatásukat bizony veszélyben van!

Folytatva beszédét, Jézus a legerőteljesebb leleplező szavait mondja el: „Kígyók, viperák fajzata — mondja Jézus —, hogyan menekülhetnétek meg a Gyehenna ítéletétől?” Gyehenna az a völgyszakadék, amely Jeruzsálem szemétlerakóhelyéül szolgál. Jézus tehát azt mondja, hogy az írástudók és a farizeusok, gonosz viselkedésük miatt, örökké tartó pusztulást szenvednek majd.

Azokra nézve, akiket kiküld mint az ő képviselőit, Jézus ezt mondja: „Azok közül némelyeket megöltök és megfeszítetek, másokat közülük megostoroztok zsinagógáitokban és városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igazságos vér, amely kiömlött a földön az igazságos Ábel vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig [akit a Krónika második könyve Jojadának nevez], akit a szentély és az oltár között megöltetek. Bizony mondom nektek, mindezek reá következnek erre a nemzedékre.”

Mivel Zakariás megfenyítette Izrael vezetőit, azok „összeesküvést szőttek ellene, és a király parancsára megkövezték őt Jehova házának udvarában”. De — ahogy Jézus megjövendöli — Izrael megfizet majd minden kiontott igazságos vérért. Meg is fizetett 37 évvel később, i. sz. 70-ben, amikor a római seregek elpusztították Jeruzsálemet és több mint egymillió zsidó elpusztult.

Amikor Jézus erre a rettenetes állapotra gondol, lehangolódik: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! — jelenti ki még egyszer — Mily gyakran akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk egybegyűjti csibéit a szárnyai alá! De ti nem akartátok. Íme, elhagyottá lesz nektek a ti házatok!”

Jézus ezután hozzáteszi: „Mostantól kezdve nem láttok engem mindaddig, amíg azt mondjátok: ’Áldott, aki Jehova nevében jő!’ ” Az a nap Krisztus jelenlétekor következik el, amikor eljön égi Királyságába, és az emberek hitszemükkel meglátják őt.

Jézus most olyan helyre megy, ahonnan megfigyelheti a templomperselyeket és a tömeget, amint pénzt dobnak azokba. A gazdagok több pénzérmét dobnak bele. De azután egy szegény özvegyasszony érkezik és két csekély értékű, kis pénzdarabot dob a perselybe.

Jézus odahívja a tanítványait és ezt mondja nekik: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegyasszony többet dobott bele, mint az összes többi, aki pénzt dobott a perselyekbe.” Bizonyosan csodálkoztak, hogyan lehetséges ez. Ezért Jézus megmagyarázza: „Azok mindannyian a feleslegükből adakoztak, ő azonban az ő szegénységéből adta mindazt, amije volt, az egész vagyonát.” Miután ezeket mondta, Jézus utoljára távozott el a templomból.

A tanítványok, megcsodálva a templom méreteit és szépségét, felkiáltanak: „Tanító, nézd micsoda kövek és micsoda épületek!” Valóban, a beszámolók szerint a kövek több mint 11 méter hosszúak, több mint 5 méter szélesek, valamint több mint 3 méter magasak voltak!

„Látjátok ezeket a nagy épületeket? — válaszol Jézus. — Nem marad itt kő kövön, hogy le ne romboltatnék.”

Miután ezeket mondják, Jézus és a tanítványai átmennek a Kidron völgyén és felkapaszkodnak az Olajfák hegyére. Innen le lehet látni a fenséges templomra. Máté 23:25—24:3; Márk 12:41—13:3; Lukács 21:1–6; 2Krónika 24:20–22.

▪ Mit tesz Jézus a templomban tett utolsó látogatásakor?

▪ Hogyan nyilvánul meg az írástudók és a farizeusok képmutatása?

▪ Mit jelent „a Gyehenna ítélete”?

▪ Miért mondja Jézus, hogy az özvegyasszony többet adakozott, mint a gazdagok?