77. fejezet

Az örökség kérdése

AZ EMBEREK nyilvánvalóan tudják, hogy Jézus a farizeus házánál étkezik. Ezért ezrek gyülekeznek a ház előtt és várják, hogy Jézus megjelenjék. A farizeusokkal ellentétben, akik szemben állnak vele, arra várva, hogy valami rosszat mondjon, és ezáltal megfoghassák, az emberek nagy figyelemmel és értékeléssel hallgatják Jézust.

Először tanítványai felé fordulva ezt mondja Jézus: „Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, ami a képmutatás.” Az étkezés alatt többször is kimutatta, hogy a farizeusok egész vallásos rendszere csupa képmutatás. Bár a farizeusok igyekeznek a kegyesség álarca mögé rejteni gonoszságukat, végül is lelepleződnek. „Nincsen olyan rejtett dolog — mondja Jézus —, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódna.”

Jézus a továbbiakban megismétli buzdítását, amit a 12-nek adott, amikor elbocsátotta őket galileai prédikáló körútjukra. Ezt mondja: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de azután többet már nem tehetnek.” Mivel Isten még egy egyszerű verébről sem feledkezik meg, Jézus bátorítja követőit, hogy Isten nem fog róluk megfeledkezni. Kijelenti: „Amikor gyülekezetek elé visznek titeket, valamint hatóságok és kormánytisztviselők elé . . . a szent szellem megtanít benneteket még abban az órában arra, amit mondanotok kell.”

Ekkor megszólal egy férfi a tömegből: „Tanító, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg az örökségét velem..” A mózesi törvény értelmében az elsőszülött fiút két rész illette meg az örökségből. Ez esetben tehát nem lehetett semmi vitás dolog. A férfi azonban nyilvánvalóan többet akart, mint ami törvényesen járt volna neki.

Jézus helyesen elhárítja, hogy belebonyolódjék az ügybe. „Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá fölétek? — kérdezi. — Majd ezzel a fontos figyelmeztetéssel fordul a sokasághoz: — Tartsátok nyitva a szemeteket és óvakodjatok a mohóság minden formájától, mert ha valakinek bőségesen van is, az élete nem azoktól függ, amije van.” Igen, nem számít, mennyit szerezhet magának valaki, mivel az élet folyása szerint meghal és mindent maga után hagy. Ezt a tényt hangsúlyozva, és hogy érzékeltesse, milyen balgaság elmulasztani az Isten előtti jó hírnév megszerzését, Jézus egy példázatot alkalmaz. Íme, a magyarázata:

„Egy bizonyos gazdag ember földje bő termést hozott. Következésképen gondolkozni kezdett magában és ezt mondta: ’Mit tegyek most, hogy nincs hová betakarítanom a ter­mé­se­met?’ Ezért ezt mondta: ’Ezt fogom tenni: Raktáraimat lebontom és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm össze minden gabonámat és összes javaimat és azt mondom lelkemnek: Lelkem, sok javad van, sok évre eltéve; élj kényelmesen, egyél és igyál, és vigadozzál.’ Isten azonban ezt mondta neki: ’Esztelen, még ma éjjel számon kérik tőled lelkedet! Kié lesz akkor mindaz, amit fölhalmoztál?’ ”

Befejezésül Jézus megjegyzi: „Így jár az, aki kincset halmoz fel magának, de nem Isten szerint gazdag.” Jóllehet a tanítványok talán nem esnek a gazdagság esztelen felhalmozásának csapdájába, az élet mindennapi gondjai azonban őket is könnyen elterelhetik Jehova teljes szívű szolgálatától. Így Jézus felhasználja ezt az alkalmat, hogy megismételje a Hegyi beszédben másfél évvel korábban adott nagyszerű tanácsát. Tanítványai felé fordulva ezt mondja:

„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok tovább lelketek miatt, hogy mit fogtok enni, vagy a testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni . . . Figyeljétek meg jól, hogy a hollók se nem vetnek, se nem aratnak, és se csűrjük nincs, Isten mégis táplálja őket . . . Figyeljétek meg jól, hogyan nőnek a liliomok; nem fáradoznak, nem szőnek, mégis azt mondom nektek: Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint ezek közül egy . . .

Ezért többé ne azt keressétek, hogy mit ehetnétek és mit ihatnátok, és ne nyugtalankodjatok tovább, mert mindezek olyan dolgok, amelyekre a világ nemzetei törekszenek mohón, a ti Atyátok azonban tudja, hogy ezekre szükségetek van. Mindazonáltal, keressétek állandóan az ő királyságát, és ezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok.”

Különösen gazdasági nehézség idején megszívlelendők Jézus szavai. Az, aki túlzottan aggodalmaskodik anyagi szükségletei miatt, és ezért kezdi elhanyagolni a szellemi tevékenységeket, az valójában az Isten azon képességébe vetett hit hiányát árulja el, hogy Ő képes gondoskodni szolgáiról. Lukács 12:1–31; 5Mózes 21:17.

▪ Feltehetőleg miért kérdezősködik a férfi az örökség felől, és Jézus milyen figyelmeztetést ad?

▪ Milyen példázatot alkalmaz Jézus, és mi ennek a lényege?

▪ Milyen tanácsot ismétel meg Jézus, és az miért helyénvaló?