Az atyaság kérdése
69. fejezet
Az atyaság kérdése
A SÁTOROK ünnepe alatt Jézus vitája a zsidó vezetőkkel egyre hevesebb. „Én tudom, hogy Ábrahám leszármazottai vagytok — ismeri el Jézus —, de ti meg akartok engem ölni, mert a szavam nem fog rajtatok. Én azt mondom nektek, amit az Atyámnál láttam; ti viszont azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”
Bár Jézus nem azonosítja atyjukat, egyértelművé teszi, hogy az atyjuk különbözik az övétől. A zsidó vezetők, nem tudva, kire gondol Jézus, ezt válaszolják: „A mi atyánk Ábrahám.” Úgy érzik, nekik is ugyanolyan hitük van, mint Ábrahámnak, aki Isten barátja volt.
Jézus azonban megdöbbenti őket válaszával: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, cselekedjétek Ábrahám dolgait.” Valóban, egy igazi fiú utánozza az apját. „De ti meg akartok engem ölni — mondja Jézus —, azt az embert, aki az Istentől hallott igazságot hirdeti nektek. Ábrahám nem ezt tette. — Majd ismét ezt mondja: — Ti azt teszitek, amit az atyátok.”
Még mindig nem fogják fel, kiről beszél Jézus. Fenntartják, hogy Ábrahám törvényes fiai, mondván: „Mi nem paráznaságból születtünk. — Ezért azt állítván magukról, hogy ők Ábrahámhoz hasonlóan igaz imádók, ezt a kijelentést teszik: — Nekünk egy Atyánk van, az Isten.”
De valóban Isten az ő Atyjuk? „Ha az Isten volna az atyátok — válaszolja Jézus —, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem és vagyok itt. Nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem fogjátok fel, miről beszélek?”
Jézus megpróbál rávilágítani ezeknek a vallásvezetőknek arra, milyen következményei lesznek annak, ha elvetik őt. De most ezt mondja: „Ti az Ördögtől vagytok, aki az atyátok.” Milyen atya az Ördög? Jézus emberölőként azonosítja, és még ezt mondja: „Hazug ő és a hazugság atyja. — Jézus így fejezi be: — Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől vagytok.”
A zsidók, felháborodva Jézus elítélő szavain, ezt válaszolják: „Nem jól mondjuk, hogy szamaritánus vagy és démon van benned?” A „szamaritánus” szót a megvetés és szégyen kifejezéseként használják, mivel a szamaritánusok gyűlölt emberek a zsidók szemében.
Jézus, figyelmen kívül hagyva szamaritánus voltára tett megvető becsmérlést így válaszol: „Bennem nincs démon, hanem tisztelem Atyámat, de ti nem tiszteltek engem.” Jézus a továbbiakban ezt a megdöbbentő ígéretet teszi: „Ha valaki megtartja az én szavamat, soha nem lát halált.” Jézus itt természetesen nem arra gondol, hogy az ő követői szó szerinti értelemben nem látnak soha halált. Inkább arra gondol, hogy soha nem látnak örök pusztulást, vagyis „második halált”, amelyből nincs feltámadás.
A zsidók azonban szó szerint veszik Jézus szavait. Ezért ezt mondják: „Most már tudjuk, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak; te pedig azt mondod: ’Ha valaki megtartja az én szavamat, soha nem ízleli meg a halált.’ Te nagyobb vagy talán atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Kinek állítod magadat?”
Ebben az egész beszélgetésben nyilvánvalóvá válik, hogy Jézus arra a tényre mutat rá, hogy ő a megígért Messiás. Ahelyett azonban, hogy közvetlenül válaszolna a személyére vonatkozó kérdésükre, Jézus ezt mondja: „Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem ér. Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek; pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem őt. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug volnék.”
A továbbiakban Jézus megint csak a hűséges Ábrahámra hivatkozik, e szavakkal: „Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat; meglátta és örvendezett.” Igen, Ábrahám hitszemeivel előre tekintett a megígért Messiás eljövetelére. A zsidók hitetlenkedve ezt felelik: „Még ötven éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?”
„Bizony, bizony mondom nektek — válaszolja Jézus —, mielőtt Ábrahám létezett volna, én már voltam.” Jézus természetesen ember előtti hatalmas égi szellemi személykénti létére utal.
A zsidók felbőszülve Jézus azon állításán, hogy már Ábrahám előtt létezett, köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Ő azonban elrejtőzik és sértetlenül távozik a templomból. János 8:37–59; Jelenések 3:14; 21:8.
▪ Hogyan mutat rá Jézus arra, hogy neki és ellenségeinek különböző atyjuk van?
▪ Mi a jelentősége annak, hogy a zsidók szamaritánusnak nevezik Jézust?
▪ Milyen értelemben gondolja Jézus, hogy követői soha nem látnak halált?