86. fejezet

Az elveszett fiú története

JÉZUS éppen most fejezi be az elveszett juhról és az elveszett drahmáról szóló példázatait, melyet a farizeusoknak mondott, s máris egy újabb példázat elmondásába kezd. Ez a példázat egy szerető apáról és a két fiával való bánásmódjáról szól, akiknek súlyos hibái vannak.

Először a kisebbik fiú fő jellemvonásait emeli ki a példázat. Kikéri apjától az örökségét, amelyet az habozás nélkül kiad. Ezután elhagyja otthonát és nagyon erkölcstelen életbe keveredik. De hallgasd végig, ahogy Jézus elmondja a történetet, és lásd meg, vajon azonosítani tudod-e a példázat szereplőit.

„Egy bizonyos embernek — kezdi Jézus — volt két fia. És a fiatalabb fiú azt mondta az apjának: ’Atyám, add ki nekem a vagyonom rám eső részét!’ Akkor [az atya] megosztotta köztük a vagyonát.” Mit tesz a kisebbik fiú a kapott örökséggel?

„Később — mondja Jézus —, nem sok nap után, a fiatalabb fiú összeszedett mindent és külföldre távozott, egy távoli országba, és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt.” Tény, hogy a vele élő prostituáltakra költi a pénzét. Utána ínséges idők jönnek, ahogyan ez kitűnik Jézus további szavaiból:

„Amikor mindenét elköltötte, nagy éhínség támadt abban az országban, úgyhogy nélkülöznie kellett. Ekkor elment és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, és az kiküldte őt a földjére disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen megtöltötte volna a gyomrát a szentjánoskenyér hüvelyével is, amit a disznóknak adtak eleségül, de senki sem adott neki belőle.”

Mennyire megalázó számára, hogy kénytelen elvállalni a disznólegeltetést, holott ezek az állatok a Törvény szerint tisztátalanoknak számítanak! De a legnagyobb szenvedést az éhség jelentette számára, hiszen ennek hatására szívesen megette volna a disznóknak szánt eleséget is. Rettenetes nyomorúságában — mondja Jézus — „észhez tért”.

A történetet folytatva Jézus így mesél: „Azt mondta [magában]: ’Az én atyámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok! Felkelek és útra kelek az én atyámhoz, és azt mondom neki: ’Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Többé már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy meg engem egyik béresednek.’ Így hát felkerekedett és elment az apjához.”

Van itt valami elgondolkodtató: Ha az atyja rátámadt volna és elkezdett volna vele kiabálni, amikor elhagyta a szülői házat, a fiú számára valószínűleg nem lett volna ennyire egyértelmű, mit tegyen. Ez esetben talán úgy döntött volna, hogy visszatér és megpróbál valahol másutt munkát keresni szülőföldjén, és nem akart volna az apja szeme elé kerülni. Ilyen gondolat azonban meg sem fordult az elméjében. Egyenesen haza vágyott!

Jézus példázatában az apa félreérthetetlenül a mi szerető, iragalmas égi Atyánkat, Jehova Istent szemlélteti. Talán te is felismered, hogy az elveszett vagy tékozló fiú a közismert bűnösöket szemlélteti. A farizeusok, akiknek Jézus éppen beszélt, előzetesen azért kritizálták Jézust, mert az ilyenekkel étkezett együtt. De kit szemléltet az idősebbik fiú?

Amikor megkerül az elveszett fiú

Milyen fogadtatásban részesül az elveszett vagy tékozló fiú Jézus példázatában, amikor hazajön atyja házába? Figyeljük meg Jézus elbeszélését:

„Bár még messze volt, de atyja már észrevette és megesett rajta a szíve, eléje sietett és a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.” Milyen irgalmas, melegszívű atyának van itt ábrázolva égi Atyánk, Jehova!

Az apa bizonyára hallott fia kicsapongó életéről. Mégis úgy fogadja otthonába, mint aki nem vár hosszas magyarázkodást. Jézusban is ilyen szeretettel fogadó szellem van, kezdeményezve a közeledést a bűnösök és az adószedők felé, akiket a tékozló fiú szemléltet a példázatban.

Igaz, Jézus példázatában a jó ítélőképességű apa kétségtelenül látja fia megtérésének jeleit: szomorú, levert ábrázatát, ahogyan visszatér. De az apa szerető kezdeményezése megkönnyíti fiának, hogy bevallja bűneit, ahogyan elmondja Jézus: „Akkor a fia így szólt hozzá: ’Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak nevezz. Tégy meg egyik béresednek.’ ”

A szavak még jóformán el sem hangzanak fia ajkáról, amikor az apa intézkedni kezd, utasítva a rabszolgáit: „Siessetek, hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá! Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábaira sarut! Azután hozzátok elő a hízlalt bikaborjút és vágjátok le: együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt és életre kelt; elveszett és megkerült.” Azután „vigadozni kezdtek”.

Eközben az apa „nagyobbik fia a mezőn volt”. Figyeld meg, fel tudod-e ismerni a történet további részéből, kit szemléltet ő. Jézus azt mondja az idősebbik fiúról: „Amikor hazajövet közeledett a házhoz zenét és táncot hallott. Ezért odahívott egy szolgát és megkérdezte tőle, mit jelent mindez. A szolga ezt mondta neki: ’Testvéred jött meg, és atyád levágatta a hízott bikaborjút, mivel jó egészségben kapta őt vissza.’ De ő megharagudott és nem akart bemenni. Akkor az atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő ezt válaszolta atyjának: ’Íme, hány esztendeje szolgálok neked és soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki szajhákkal tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott bikaborjút.’ ”

Az idősebb fiúhoz hasonlóan, kik bírálják a bűnösök iránt megnyilvánuló irgalmat és figyelmet? Nemde az írástudók és a farizeusok? Tekintettel arra, hogy éppen azért hangzott el ez a példázat, mivel bírálták Jézust, amiért szívesen fogadja magához a bűnösöket, világos, hogy őket szemlélteti az idősebb fiú.

Jézus az apa kérelmével fejezi be történetét, melyet az idősebb fiához intéz : „Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd; de vigadnunk és örülnünk kellene, mert ez a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megkerült.”

Jézus nyitottan hagyja azt a kérdést, hogy mit tesz végül is az idősebbik fiú. Tény, hogy később, Jézus halála és feltámadása után, a „papoknak egy nagy csoportja engedelmeskedett a hitnek”, és valószínűleg közöttük voltak az „idősebb fiú” osztályából azok is, akikhez Jézus itt a szavait intézi.

De most, napjainkban, kiket szemléltet a két fiú? Bizonyára azokat, akik eleget tudnak Jehova szándékairól ahhoz, hogy ennek alapján kapcsolatba kerülhessenek vele. Az idősebbik fiú a „kicsiny nyáj”, vagy „az elsőszülöttek gyülekezete, akik beírattak az égbe” néhány tagját szemlélteti. Ezek az idősebb fiúhoz hasonló magatartást vettek fel. Nem üdvözölték szívesen a földi osztályt, a „más juhokat”, akik miatt úgy érezték, megfosztattak a rivaldafénytől.

Másrészről a tékozló fiú azokat szemlélteti Isten népéből, akik eltávoznak a szülői házból, hogy e világ nyújtotta gyönyöröket élvezzék. Idővel azonban bűnbánóan visszatérnek és újra Isten tevékeny szolgái lesznek. Valóban milyen szerető és irgalmas az Atya azok iránt, akik felismerik, hogy szükségük van a megbocsátásra és visszatérnek hozzá! Lukács 15:11–32; 3Mózes 11:7, 8; Cselekedetek 6:7; Lukács 12:32; Zsidók 12:23; János 10:16.

▪ Kiknek mondja el Jézus ezt a példázatot vagy történetet, és miért?

▪ Ki a történet főszereplője, és mi történik vele?

▪ Kit szemléltet az atya és a kisebbik fiú?

▪ Hogyan utánozza Jézus a példázatbeli könyörületes atya példáját?

▪ Hogyan tekinti az idősebbik fiú öccsének örömteli fogadtatását, és hogyan hasonlít a farizeusok viselkedése az idősebbik fiúéhoz?

▪ Hogyan alkalmazható Jézus példázata a mi időnkben?