85. fejezet

Az elveszett megkeresése

JÉZUS kész megkeresni és megtalálni azokat, akik alázatosan Istent akarják szolgálni. Felkeres tehát mindenkit a Királyságról szóló üzenettel, még a notórius bűnözőket is. Most is ilyenek közelednek hozzá, hogy meghallgassák őt.

Ezt látva, a farizeusok és az írástudók bírálgatni kezdik Jézust, amiért olyan emberekkel van együtt, akik erre szerintük méltatlanok. Így zúgolódnak: „Ez az ember szívesen fogad bűnösöket és együtt eszik velük.” Mennyire méltóságon alulinak tartják ezt! A farizeusok és az írástudók úgy kezelik az egyszerű embereket, mint a lábuk elé kerülő piszkot. Rájuk vonatkoztatják a héber ‛am ha·’aʹrets, „pórnép” kifejezést, mintegy megvetésüket fejezve ki az ilyen személyek iránt.

Másrészt, Jézus mindenkivel emberi méltósággal, kedvesen és együttérzően bánik. Éppen ezért hallgatják szívesen őt sokan ezek közül az egyszerű emberek közül, beleértve azokat is, akiket bűnösként ismernek. De mi a helyzet a farizeusokkal, akik azért kritizálják Jézust, mert olyanok érdekében fáradozik, akiket ők érdemtelennek tartanak?

Jézus egy példázattal válaszol ellenvetésükre. Elmondja, hogy a farizeusok igazságosaknak tartják magukat a saját szemükben, és biztonságban érzik magukat Isten aklában, míg a megvetett ‛am ha·’aʹrets-eket eltévelyedetteknek és elveszetteknek tartják. Figyeljük csak meg, mit kérdez Jézus:

„Melyik ember az közületek, aki, ha száz juha van és elveszt egyet azok közül, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja? És amikor megtalálta, vállára veszi és örvendezik. És amikor hazamegy, összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: ’Örvendjetek velem, mert megtaláltam a juhomat, amely elveszett!’ ”

Jézus ezután ilyen magyarázó szavak kíséretében alkalmazza történetét: „Mondom nektek: Nagyobb öröm lesz az égben egy bűnös fölött, aki megbánja bűnét, mint kilencvenkilenc igazságos fölött, akiknek nincs szükségük megbánásra.”

A farizeusok igazságosaknak tartják magukat, és így nincs szükségük megtérésre. Amikor néhány évvel korábban egyesek azért bírálták Jézust, mert vámszedőkkel és bűnösökkel evett, ezt mondta nekik: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” Az álszent farizeusok, akik nem hajlandók beismerni megtérésük szükségességét, nem szereznek örömet az égben. Az igazán megbánást tanúsító bűnösök azonban igen.

Hogy kétszeresen is kiemelje, milyen nagy örömet jelent az elveszett bűnösök megtérése, Jézus egy másik példázatot alkalmaz. Ezt mondja: „Ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házat és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És amikor megtalálta, összehívja az asszonyokat, akik a barátnői és a szomszédait, mondván: ’Örvendjetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amely elveszett!’ ”

Jézus azután hasonló értelemben alkalmazza ezt. Ezt mondja: „Ezért azt mondom nektek: „Öröm támad az Isten angyalai között egy megtérő bűnös felett.”

Milyen figyelemre méltó Isten angyalainak szerető érdeklődése az elveszett bűnösök megtérése iránt! Különösen azért, mert ezeknek az egykor egyszerű, megvetett ‛am ha·’aʹrets-ek végül is Isten égi Királyságának tagjaivá lehetnek. Következésképpen, magasabb pozíciót töltenek be az égben, mint maguk az angyalok! Az angyalok azonban ahelyett, hogy féltékenységet vagy mellőzöttséget éreznének, inkább alázatosan értékelik, hogy ezek a bűnös emberek átéltek bizonyos helyzeteket az életben és ezekből diadalmasan kerültek ki, amelyek alkalmassá tették őket arra, hogy együttérző és irgalmas királyokként és papokként szolgáljanak az égben. Lukács 15:1–10; Máté 9:13; 1Korinthus 6:2, 3; Jelenések 20:6.

▪ Miért van Jézus ismert bűnösök társaságában, és milyen bírálatnak teszi ki ezzel magát a farizeusok részéről?

▪ Hogyan tekintik a farizeusok az egyszerű embereket?

▪ Milyen példázatokat mond el Jézus, és mit tanulhatunk ezekből?

▪ Miért figyelemre méltó az angyalok örvendezése?