114. fejezet

Az emlékvacsora

MIUTÁN Jézus megmosta apostolainak lábát, a Zsoltárok 41:9. [41:10, Károli] verséből idéz és ezt mondja: „Aki a kenyeremet ette, az is felemelte sarkát ellenem. — Majd szellemben megrendülve megmagyarázza: — Valaki közületek elárul engem.”

Az apostolok elszomorodnak és egyenként megkérdezik Jézustól: „Én vagyok-e az, Uram?” Még Iskariót Júdás is a kérdezők között van. János, aki az asztalnál közvetlenül Jézus mellett foglal helyet, visszahajol Jézus keblére és megkérdezi: „Uram, ki az?”

„Aki a tizenkettő közül velem együtt mártja a kezét a közös tálba — válaszolja Jézus. — Igaz, az Emberfiának el kell menni, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb volna annak az embernek, ha meg sem született volna.” Ezután Sátán ismét bement Júdásba, kihasználva azt, hogy az megnyitotta szívét, amely gonosszá lett. Később, még azon az éjszakán, Jézus okkal nevezi Júdást „a pusztulás fiá”-nak.

Jézus most ezt mondja Júdásnak: „Amit tenni szándékozol, tedd meg minél hamarabb.” A többi apostol közül senki sem érti, mit akar Jézus mondani. Egyesek azt gondolják, hogy mivel Júdásnál van a pénzes doboz, Jézus azt mondja neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy menjen el és adjon valamit a szegényeknek.

Miután Júdás eltávozik, Jézus egy egészen új ünneplést vagy megemlékezést vezet be hű apostolaival. Vesz egy kenyeret, hálaimát mond, megtöri a kenyeret és nekik adja ezekkel a szavakkal: „Ve­gyé­tek, egyétek. — Meg is magyarázza: — Ez jelenti az én testemet, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

Amikor mindenki evett a kenyérből, Jézus vesz egy pohár bort, nyilván a pászkaünnepen használt negyedik poharat. Ismét hálaimát mond felette, az apostoloknak adja, hogy igyanak belőle, és kijelenti: „Ez a pohár jelenti az új szövetséget az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.”

Ez tehát valójában Jézus halálának az emlékünnepe. Minden évben Niszán 14-én kell megismételni, ahogy Jézus mondja, a róla való megemlékezésül. Az ünneplőket arra emlékezteti, amit Jézus és az ő égi Atyja tett, hogy az emberiség megmenekülhessen a halálos ítélettől. A zsidók részére, akik Krisztus követőivé lesznek, ez az ünnep lép a pászkaünnep helyébe.

Az újszövetség Jézus vére által lép hatályba, a régi törvényszövetség helyébe. Jézus Krisztus a közbenjáró a két fél között — egyrészről Jehova Isten, másrészről a 144 000 szellemtől nemzett keresztény között. A bűnök bocsánatán kívül a szövetség egy király-papokból álló égi nemzet megalakulását is lehetővé teszi. Máté 26:21–29; Márk 14:18–25; Lukács 22:19–23; János 13:18–30; 17:12; 1Korinthus 5:7.

▪ Milyen bibliai próféciát idéz Jézus az egyik társával kapcsolatban, és hogyan alkalmazza ezt?

▪ Miért szomorodnak el oly nagyon az apostolok, és mit kérdeznek meg mindannyian?

▪ Minek a megtételére szólítja fel Jézus Júdást, ámde hogyan értelmezi ezeket az utasításokat a többi apostol?

▪ Milyen ünnepet vezet be Jézus, miután Júdás eltávozott, és milyen célt szolgál ez az ünnep?

▪ Kik a szerződő felek az újszövetségben, és mit valósít meg ez a szövetség?