94. fejezet

Az ima és az alázat szükségessége

KORÁBBAN, amikor Jézus Júdeában volt, elmondott egy példázatot az imában való állhatatosság fontosságáról. Most, utolsó jeruzsálemi útja alkalmával, újra kihangsúlyozza, hogy nem szabad felhagyni az imádkozással. Jézus feltehetően még mindig Szamáriában vagy Galileában tartózkodik, amikor a következő példázatot mondja el tanítványainak:

„Egy bizonyos városban élt egy bizonyos bíró, akiben nem volt istenfélelem és embert sem tisztelt. De volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá és azt mondta: ’Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.’ Nos, egy ideig a bíró nem volt hajlandó rá, de azután ezt mondta magában: ’Bár nem félem az Istent és embert sem tisztelek, mégis, mivel ez az özvegyasszony folyton zaklat engem, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide és ne zaklasson engem vég nélkül.”

Jézus azután a történet alkalmazásáról szólva kijelenti: „Halljátok, mit mondott az igazságtalan bíró! Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá, még ha hosszútűrő is érettük?”

Jézus nem arra akar ezzel célozni, hogy Jehova Isten bármilyen módon is hasonlítana az igazságtalan bíróhoz. Inkább arra, hogy ha még egy igazságtalan bíró is hajlandó reagálni az állhatatos könyörgésekre, nem lehet kétséges, hogy Isten, aki egyúttal igazságos és jó is, válaszolni fog, ha népe nem hagy fel az imával. Ezért Jézus így folytatja: „Mondom nektek, [Isten] igazságot szolgáltat nekik hamarosan.”

Az egyszerű és szegény embereknek sokszor nem szolgáltatnak igazságot, ellenben a befolyásos és gazdag emberek gyakran előnyben részesülnek. Isten azonban nemcsak arról fog gondoskodni, hogy a gonoszok elnyerjék méltó büntetésüket, hanem azt is biztosítani fogja, hogy szolgái méltányos bánásmódban részesüljenek azáltal, hogy örökké tartó életet ajándékoz nekik. De hány ember hiszi szilárdan azt, hogy Isten hamarosan érvényt szerez az igazságosságnak?

Jézus, különösen arra utalva, hogy milyen ereje van az imának, ezt kérdezi: „Amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?” Bár a kérdést megválaszolatlanul hagyja, annyi kikövetkeztethető, hogy az ilyen hit nem lesz általános, amikor Krisztus eljön Királyság-hatalmában.

Jézus hallgatói között némelyek nagyon magabiztosak a hitükben. Bíznak magukban, hogy ők is igazságosak, és lenéznek másokat. Még Jézus tanítványai között is vannak néhányan, akik ehhez a csoporthoz tartoznak. Ezért az ilyenekhez intézi a következő példázatot:

„Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik egy farizeus, a másik egy adószedő. A farizeus megállt és így imádkozott magában: ’Ó, Isten, köszönöm neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok minden szerzeményemből.’ ”

A farizeusok igazságuk nyilvános fitogtatásáról ismertek, hogy ezzel hatást gyakoroljanak másokra. Önként vállalt böjtnapjaik vannak minden hétfőn és csütörtökön, és kínos lelkiismeretességgel fizetik a tizedet, még a mező apró fűszernövényei után is. Néhány hónappal korábban megnyilvánult az egyszerű emberek iránti megvetésük a sátorok ünnepén, amikor ezt mondták: „Ez a sokaság, amely nem ismeri a Törvényt [vagyis a Törvénynek a farizeusok által történő magyarázatát], átkozott.”

Példázatát folytatva, Jézus egy ilyen „átkozott” személyről beszél: „Az adószedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: ’Ó, Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.’ ” Mivel az adószedő alázatosan elismerte hibáit, Jézus ezt mondja: „Mondom nektek: Ez az ember igazságosabbnak bizonyulva ment haza, mint amaz; mert mindenki, aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Jézus ezzel még egyszer kiemeli, mennyire fontos az alázatosság. Mivel Jézus tanítványai olyan társadalomban nőttek fel, ahol az önigaz farizeusok ennyire befolyásosak, ahol csak a pozíció és a rang számít, nem meglepő, hogy még rájuk is hatással van. De micsoda szép leckét ad itt Jézus az alázatosságból! Lukács 18:1–14; János 7:49.

▪ Miért teljesíti végül is az özvegyasszony kérését az igazságtalan bíró, és mire tanít Jézus példázata?

▪ Milyen hitet keres Jézus, amikor megérkezik?

▪ Kiknek szánja Jézus a farizeusról és az adószedőről szóló példázatát?

▪ A farizeusok milyen magatartását kell kerülni?