Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Az utolsó napok jele

Az utolsó napok jele

111. fejezet

Az utolsó napok jele

KEDD délután van. Mialatt Jézus az Olajfák hegyén üldögél és letekint a templomra, Péter, András, Jakab és János bizalmasan felkeresi őt. Érdekli őket a templom sorsa, hisz Jézus nemrég megjövendölte, hogy nem marad belőle kő kövön.

Ám ahogy közelednek Jézushoz, nyilvánvalóan más is jár az eszükben. Néhány héttel korábban beszélt nekik a „jelenlétéről”, arról az időről, amikor „az Emberfiának meg kell nyilvánulnia”. És egy korábbi alkalommal beszélt nekik „a dolgok rendszerének befejezésé”-ről. Az apostolok ezért nagyon kíváncsiak voltak.

„Mondd meg nekünk — kérlelik —, mikor lesznek meg ezek [mindaz, ami Jeruzsálem és temploma pusztulásához vezet], és mi lesz a jele a jelenlétednek és a dolgok rendszere befejezésének?” Valójában három részből álló kérdést tesznek fel neki. Először Jeruzsálemnek és templomának végét szeretnék tudni, azután Jézus jelenlétét a Királyság-hatalomban, végül pedig a dolgok egész rendszerének a végét.

Hosszú válaszában Jézus a kérdés mindhárom részére választ ad. Megnevezi a jelt, amelyről fel lehet ismerni, mikor ér véget a dolgok zsidó rendszere; de ennél többet is mond. Megmondja a jelt, amelyről jövőbeni tanítványai felismerhetik, hogy az ő jelenlétének idejében élnek, és közel van a dolgok egész rendszerének a vége.

Ahogy múlnak az évek, az apostolok kezdik felismerni Jézus próféciájának a beteljesedését. Igen, minden dolog megtörténik, amelyről megjövendölte, hogy az ő napjaikban kezdenek megtörténni. Így azokat a keresztényeket, akik 37 évvel később, azaz i. sz. 70-ben még életben voltak, nem érte váratlanul a dolgok zsidó rendszerének és templomának pusztulása.

Krisztus jelenléte és a dolgok rendszerének befejezése azonban nem következett be i. sz. 70-ben. A Királyság-hatalomban való jelenlétére sokkal később kerül sor. De vajon mikor? Jézus próféciájának megvizsgálása fényt derít erre.

Jézus megjövendöli, hogy lesznek ’háborúk és háborúk hírei’. „Nemzet támad nemzet ellen” — mondja —, és lesznek éhínségek, földrengések és járványos betegségek. Tanítványait gyűlölni fogják és megölik. Hamis próféták támadnak és sok embert félrevezetnek. Növekszik a törvénytelenség, az emberek többségében kihűl a szeretet. Ugyanakkor Isten Királyságának a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek.

Bár Jézus próféciája bizonyos fokig már Jeruzsálem i. sz. 70-ben történt elpusztítása előtt is beteljesedett, nagyobb beteljesedése jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének idején következik be. Az 1914 óta bekövetkezett világesemények áttekintése feltárja, hogy Jézus rendkívüli próféciája ettől az évtől kezdett nagyban beteljesedni.

A Jézus által adott jel egy másik része: „a pusztulást okozó undorító dolog” megjelenése. Ez az undorító dolog i. sz. 66-ban, Róma „ostromló seregeinek” formájában jelent meg, amelyek körülzárták Jeruzsálemet és aláaknázták a templom falait. „Az undorító dolog” ott volt, ahol nem kellett volna lennie.

A jel nagyobb beteljesedésekor az undorító dolog a Népszövetség és jogutódja, az Egyesült Nemzetek Szervezete. Ezt a világbéke szervezetet a kereszténység úgy tekinti, mint Isten Királyságának pótlékát. Milyen undorító! Idővel azonban az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tömörült politikai erők a kereszténység (az ellenképi Jeruzsálem) ellen fordulnak, és kifosztják azt.

Jézus megjövendölte: „Nagy nyomorúság lesz, amilyen még nem volt a világ kezdete óta egészen mostanáig, és nem is lesz többé!” Jóllehet Jeruzsálem pusztulása i. sz. 70-ben valóban nagy nyomorúság volt, hisz több mint egy millió embert megöltek, mégsem volt nagyobb nyomorúság, mint a világméretű Vízözön Noé idejében. Ezért hát Jézus próféciájának ez a része nagyobb méretekben még ezután kell, hogy beteljesedjen.

Bizakodás az utolsó napok idején

Niszán hó 11-e, kedd vége felé, Jézus folytatja beszélgetését apostolaival Királyság-hatalomban való jelenléte és a dolgok rendszere végét jelentő jelről. Figyelmezteti őket, hogy ne kövessék a hamis krisztusokat. Megpróbálják ugyanis — mondja nekik — „félrevezetni, ha lehet még a választottakat is”. De, mint a messze távolba ellátó sasok, ezek a választottak is oda gyűlnek, ahol az igazi szellemi eledel megtalálható, vagyis az igazi Krisztushoz és az ő láthatatlan jelenlétéhez. Nem engedik magukat félrevezetni és a hamis krisztusokhoz egybegyűlni.

Hamis krisztusok csak látható módon jelenhetnek meg. Jézus jelenléte ellenben láthatatlan lesz. Félelmetes időben kerül erre sor az emberi történelem során, ahogyan Jézus megmondta: „A nap elsötétedik és a hold nem fog világítani.” Igen, ez lesz az emberiség létezésének legsötétebb korszaka. Olyan lesz, mintha a nap elsötétedne nappal és a hold nem világítana éjjel.

„Az egek erősségei megrendülnek” — folytatja Jézus. Itt arra utal, hogy a fizikai egek rossz előjelű külsőt öltenek fel. Az ég nem egyszerűen a madarak birodalma lesz, hanem tele lesznek harci repülőgépekkel, rakétákkal és űrszondákkal. A félelem és az erőszak felülmúl mindent, amit a korábbi emberi történelem során tapasztaltak.

Ennek következtében — mondja Jézus — tapasztalható lesz „a nemzetek gyötrődése, mivel nem találnak kivezető utat a tenger morajlása és háborgása miatt, mialatt az emberek elalélnak a félelemtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek”. Az emberi létezésnek ez a legsötétebb korszaka természetesen elvezet ahhoz az időhöz, amikor — ahogy Jézus mondta — „az Emberfiának jele feltűnik az égen, és akkor a föld minden törzse jajveszékelve veri magát”.

Ámde nem mindenki jajveszékel, amikor ’az Emberfia eljön hatalommal’, hogy elpusztítsa a dolgok eme gonosz rendszerét. A „választottak”, a 144 000, akik részt vesznek Krisztussal égi Királyságában, nem jajveszékelnek, sem a társaik, akiket Jézus korábban „más juhai”-nak nevezett. Bár az emberi történelem legsötétebb korszakában élnek, ők reagálnak Jézus bátorító szavaira: „Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a szabadulásotok.”

Jézus a következő szemléltetést adja, hogy az utolsó napok idején élő tanítványai megállapíthassák a vég közelségét: „Figyeljétek meg a fügefát és az összes többi fát: Amikor már kirügyeztek, ezt látva magatok tudjátok, hogy közel van a nyár. Ily módon ti is, amikor látjátok ezeket megtörténni, tudjátok, hogy közel van az Isten királysága. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.”

Amikor tehát a tanítványai látják beteljesedni a jel különféle vonását, tisztában lesznek azzal, hogy közel van a dolgok rendszerének vége, és Isten Királysága nemsokára eltöröl minden gonoszságot. Tény, hogy a vég azoknak az embereknek az életidejében következik be, akik látják mindannak a beteljesedését, amit Jézus megjövendölt! Figyelmeztetve azokat a tanítványokat, akik életben lesznek a félelmetes utolsó napokban, Jézus ezt mondja:

„Ügyeljetek magatokra, hogy szívetek soha ne legyen megterhelve túlzott evés és mértéktelen ivás vagy az élet aggodalmai miatt, és meglepetésszerűen, hirtelen rátok ne jöjjön az a nap, mint egy tőr. Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok tehát ébren, és mindenkor könyörögjetek, hogy sikerüljön elkerülnötök mindazokat a dolgokat, amelyeknek meg kell történniük, és megállhassatok az Emberfia előtt.”

Az értelmes és a balga szüzek

Jézus eleget tett apostolai azon kérésének, hogy mondja meg, mi lesz a jele Királyság-hatalomban való jelenlétének. Most a jel további jellegzetességeit adja tudtukra három példázatban vagy szemléltetésben.

Mindegyik szemléltetés beteljesedését megfigyelhetik azok, akik a jelenléte idején élnek. Jézus e szavakkal kezdi első példázatát: „Hasonló lesz az egek királysága tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük balga volt, öt pedig értelmes.”

A „hasonló lesz az egek királysága tíz szűzhöz” kifejezéssel Jézus nem azt akarta mondani, hogy az égi Királyság örökösei közül a fele ostoba, a fele pedig értelmes személy lesz! Nem, hanem azt értette ezen, hogy az egek Királyságával kapcsolatban ilyen vagy olyan jellemvonás is létezik, avagy azt, hogy a Királysággal kapcsolatos ügyek ilyen vagy olyan dologhoz hasonlóak.

A tíz szűz az összes keresztényt jelképezi, aki az égi Királyság várományosa, vagy annak vallja magát. A keresztény gyülekezetet i. sz. 33 pünkösdjén ígérték oda feleségül a feltámasztott, megdicsőített Vőlegénynek, Jézus Krisztusnak. A menyegzőnek azonban a jövőben, egy meghatározatlan időpontban kellett végbemennie az égben.

A szemléltetésben a tíz szűz azzal a céllal vonul ki, hogy üdvözölje a vőlegényt és csatlakozzék a menyegzői menethez. Amikor az megérkezik, ők fogják megvilágítani a menet útját a lámpásaikkal, ezzel mutatva ki tiszteletüket a vőlegény iránt, aki a részére elkészített otthonába viszi a menyasszonyt. Jézus azonban megmagyarázza: „A balgák ugyanis elvitték magukkal a lámpásukat, de nem vittek magukkal olajat. Az értelmesek viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. Mivel a vőlegény késett, mindannyian elálmosodtak és elaludtak.”

A vőlegény hosszúra nyúló késése arra mutat, hogy Krisztusnak mint uralkodó Királynak a jelenléte a távoli jövőre tehető. Ő végül eljön a trónjára 1914-ben. Az ezt megelőző hosszú éjszaka alatt minden szűz álomba szenderül. De emiatt nem ítélik el őket. A balga szüzeket azért ítélik el, mert nincs olaj a korsójukban. Jézus megmagyarázza, hogyan ébredtek fel a szüzek, mielőtt a vőlegény megérkezett volna: „Pontosan az éjszaka közepén, kiáltás hangzott fel: ’Itt a vőlegény! Gyertek ki elébe!’ Akkor az összes szűz felkelt és rendbe hozta lámpását. A balgák így szóltak az értelmesekhez: ’Adjatok nekünk az olajatokból, mert lámpásunk kialvóban van.’ Az értelmesek e szavakkal válaszoltak: ’Hátha nem lesz elég nekünk is, meg nektek is; menjetek inkább az árusokhoz és vásároljatok magatoknak.’ ”

Az olaj azt szemlélteti, ami az igaz keresztényeket továbbra is fénylővé teszi mint világítótesteket. Ez Isten ihletett Szava, amihez szorosan ragaszkodnak, a szent szellemmel együtt, amely segít megérteni ezt a Szót. A szellemi olaj képessé teszi az értelmes szüzeket arra, hogy világosságot árasszanak szét, amikor a vőlegény és a menyegzői menet fogadására mennek, hogy a menyegzői lakomára kísérjék őket. A balga szüzek osztálya tagjainak azonban önmagukban, a saját korsójukban nincs meg a szükséges szellemi olaj. Jézus ezért elmondja, mi történik:

„Míg azok [a balga szüzek] vásárolni voltak [olajat], megérkezett a vőlegény, és azok a szüzek, akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre, és az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is, és így szólt: ’Uram, uram, nyisd ki nekünk!’ Válaszul ezt mondta nekik: ’Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.’ ”

Miután Krisztus megérkezett égi Királyságába, a felkent igaz keresztények értelmes szüzek-osztálya felébredt azon kiváltsága tekintetében, hogy világosságot árasszon erre a sötétségbe borult világra, a visszatért Vőlegényt dicsőítve. Azok azonban, akiket a balga szüzek ábrázolnak, nem voltak felkészülve erre a dicsőítő fogadásra. Amikor tehát elérkezik az idő, Krisztus nem nyitja ki számukra az égi menyegző ajtaját. Otthagyja őket a külső sötétségben, a világ legsötétebb éjszakájában, hogy elpusztuljanak a többi törvénytelenül cselekvő egyénnel együtt. „Éberen őrködjetek tehát — fejezi be Jézus —, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok.”

Példázat a talentumokról

Jézus folytatja beszélgetését apostolaival az Olajfák hegyén egy újabb példázatot mondva el nekik, a három példázatból álló sorozatból a másodikat. Néhány nappal korábban, amikor Jerikóban tartózkodott, elmondta a mínákról szóló példázatát, hogy rámutasson: a Királyságra a távoli jövőben kerülhet sor. A most elmondott szemléltetés, bár sok vonásában hasonlít a korábbihoz, leírja annak beteljesítő tevékenységét Krisztusnak a Királyság-hatalomban való jelenléte idején. Azt szemlélteti, hogyan kell a tanítványainak munkálkodniuk, amíg itt vannak a földön, hogy növeljék az „ő javait”.

Jézus így kezdi: „Éppen úgy van ez [vagyis a Királysággal kapcsolatos körülmények], mint amikor egy ember, aki külföldre készül utazni, magához hívatja a rabszolgáit és rájuk bízza a javait.” Jézus az az ember, aki mielőtt külhonba utazna, az égbe, rábízza rabszolgáira — az égi Királyság várományosainak számító tanítványaira — a tulajdonát. Ezek a javak nem anyagi javakat jelentenek, hanem a megmunkált szántóföldet, amelybe azt a lehetőséget plántálta be, hogy még több tanítványt teremjen.

Jézus röviddel az égbemenetele előtt bízta rá javait az ő rabszolgáira. De hát milyen módon? Úgy, hogy kioktatta őket, hogyan dolgozhatnak tovább a megművelt szántóföldön azáltal, hogy prédikálják a Királyság üzenetét a föld legtávolabbi részéig. Ahogy Jézus mondta: „Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, még egy másiknak egyet, mindegyiknek a képessége szerint, azután pedig elutazott.”

A nyolc talentum — Krisztus tulajdona — tehát a rabszolgák képességei vagy szellemi lehetőségei szerint került kiosztásra. A rabszolgák a tanítványok osztályait ábrázolják. Az első században az az osztály, amely az öt talentumot kapta, nyilván az apostolokat is magába foglalta. Jézus azután elmondja, hogy azok a rabszolgák, akik az öt illetve a két talentumot kapták, mindketten megkétszerezték azokat a Királyság-prédikálásuk és a tanítványképzésük által. Az a rabszolga viszont, aki az egy talentumot kapta, a földbe rejtette azt.

„Hosszú idő múltán — folytatja Jézus — a rabszolgáknak az ura eljött és elszámoltatta őket.” Csak a XX. században, mintegy 1900 évvel később történt, hogy Krisztus visszatért, hogy elszámoltassa rabszolgáit, s ez valóban „hosszú idő” volt. Ezután Jézus megmagyarázza:

„Az, aki öt talentumot kapott, előállt és ezt mondta: ’Uram, öt talentumot bíztál rám; lásd, szereztem hozzá még öt talentumot.’ Gazdája ezt mondta neki: ’Jól van, jó és hűséges rabszolgám! Kevés dolog felett is hű voltál, sok dolog fölé nevezlek ki téged. Menj be uradnak örömébe!’ ” Az a rabszolga, aki két talentumot kapott, szintén megkétszerezte talentumait, és ugyanazt a dicséretet és jutalmat kapta.

De hát hogyan mentek be ezek a rabszolgák Mesterük örömébe? Nos, Mesterüknek, Jézus Krisztusnak az öröme az volt, hogy amikor távoli országba ment Atyjához az égbe, megkapta a Királyságot. Ami pedig az újkori hűséges rabszolgákat illeti, nagy örömük van abban, hogy további Királyság-felelősségeket bíztak rájuk, és amikor befejezik földi pályafutásukat, örömük csúcspontjaként az égi Királyságba támadnak fel. De mi történik a harmadik rabszolgával?

„Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy — panaszkodott ez a rabszolga. — Ezért megijedtem és elrejtettem a talentumot a földbe. Íme, itt van, ami a tiéd.” Ez a rabszolga tudatosan tagadta meg a szántóföldi munkát, azt, hogy prédikáljon és tanítványokat képezzen. Az ura ezért ’gonosz és rest’ rabszolgának nevezte, és elítélte őt: „Vegyétek el tőle a talentumot . . . És vessétek a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás!” Mivel kivetik ezt a gonosz rabszolga-osztályt, teljesen megfosztják őket a szellemi örömtől.

Ez ünnepélyes tanulságul szolgál mindazok számára, akik Krisztus követőinek állítják magukat. Nekik azon kellene dolgozniuk, hogy megnöveljék égi Uruknak vagyonát, teljes mértékben végezve a prédikálás munkáját, ha örvendeni szeretnének az ő dicséretének és jutalmának, és szeretnék elkerülni, hogy kivessék őket a külső sötétségre és a végső pusztulásra. Te szorgalmas vagy ebben a tekintetben?

Amikor Krisztus megérkezik Királyság-hatalomban

Jézus még együtt van apostolaival az Olajfák hegyén. Válaszul arra a kérdésükre, hogy mi lesz a jelenlétének és a dolgok rendszere befejezésének a jele, most az utolsó példázatot mondja el nekik a három példázatból álló sorozatból. „Amikor az Emberfia megérkezik az ő dicsőségében és vele együtt az összes angyalok — kezdi Jézus —, akkor leül dicsőséges trónjára.”

Az emberek nem láthatják az angyalokat azok égi dicsőségében. Ezért emberi szemek számára láthatatlan az Emberfia, Jézus Krisztus megérkezése az angyalaival. Erre a megérkezésre az 1914-es évben kerül sor. De mi a célja? Jézus így magyarázza: „És elébe gyűjtetnek az összes nemzetek, és ő elkülöníti az embereket egymástól, miként a pásztor elkülöníti a juhokat a kecskéktől. És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig a bal keze felől állítja.”

Leírva, mi történik azokkal, akiket a kedvező oldalra állít, Jézus ezt mondja: „Akkor a király azt mondja a jobbján levőknek: ’Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától számotokra elkészített királyságot!’ ” A szemléltetésben szereplő juhok nem uralkodnak majd Krisztussal az égben, hanem mint földi alattvalók öröklik a Királyságot. „A világ megalapítása” akkor történt, amikor Ádám és Éva először hozott létre gyermekeket, akik a javukra fordíthatták Isten gondoskodását az emberiség megváltására.

De miért kerültek ezek a juhok a Király kiváltságos jobb oldalára? „Mert éheztem — válaszolja a király — és ennem adtatok; szomjaztam és innom adtatok; idegen voltam és vendégszeretettel befogadtatok; mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és gondoskodtatok rólam; börtönben voltam és eljöttetek hozzám.”

Mivel a juhok itt vannak a földön, tudni szeretnék, hogyan tehettek ennyi jót égi Királyukkal. „Uram, mikor láttunk téged éhezni és enned adtunk volna — kérdezik —, vagy szomjazni és innod adtunk volna? Mikor láttunk idegennek és befogadtunk volna vendégszeretettel, vagy mezítelennek és felruháztunk volna? Mikor láttunk téged betegen vagy börtönben, és elmentünk volna hozzád?”

„Bizony mondom nektek — válaszol a Király —, amennyiben megtettétek eggyel e legkisebb testvéreim közül, én­ve­lem tettétek meg.” Krisztus testvérei a 144 000-nek még itt a földön levő maradék tagjai, akik ővele uralkodnak majd az égben. És velük jót tenni, mondja Jézus, annyit jelent, mintha ővele tennék.

A Király ezután a kecskékhez szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és angyalainak készíttetett! Mert éheztem, de nem adtatok ennem; szomjaztam, de nem adtatok innom. Idegen voltam, de nem fogadtatok be vendégszeretettel; mezítelen voltam, de nem ruháztatok fel; beteg voltam, börtönben voltam, de nem gondoskodtatok rólam.”

A kecskék azonban így panaszkodnak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegennek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?” A kecskék kedvezőtlen ítéletben részesülnek ugyanazon az alapon, amiért a juhok kedvező ítéletet nyernek. „Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel e legkisebbek közül [a testvéreimmel], énvelem nem cselekedtétek ezt meg” — válaszolja Jézus.

Krisztus Királyság-hatalomban való jelenléte tehát az ítélet időszaka lesz, közvetlenül a dolgok e gonosz rendszerének a nagy nyomorúságban történő befejezése előtt. A kecskék „elmennek az örökké tartó levágásra, az igazságosak [a juhok] pedig az örökké tartó életre”. Máté 24:2—25:46; 13:40, 49; Márk 13:3-37; Lukács 21:7–36; 19:43, 44; 17:20–30; 2Timótheus 3:1–5; János 10:16; Jelenések 14:1–3.

▪ Mi váltotta ki az apostolok kérdését, de mi járhatott még nyilvánvalóan az eszükben?

▪ Jézus próféciájának melyik része teljesedett be i. sz. 70-ben, de mi nem következett be akkor?

▪ Mikor teljesedett be először Jézus próféciája, de mikor lesz annak egy nagyobb beteljesedése?

▪ Mi az undort keltő dolog az első beteljesedésben, és mi a végső beteljesedésben?

▪ Miért nem lehetett Jeruzsálem pusztulása a nagy nyomorúság végső beteljesedése?

▪ Milyen világesemények jelzik Krisztus jelenlétét?

▪ Mikor lesz az, hogy ’a föld minden törzse jajveszékelve veri magát’, de mit tesznek majd akkor Krisztus követői?

▪ Milyen szemléltetésről gondoskodott Jézus, hogy segítsen jövőbeni tanítványainak felismerni, mikor közeledik a vég?

▪ Milyen figyelmeztetést adott Jézus a tanítványai közül azoknak, akik az utolsó napokban élni fognak?

▪ Kiket jelképez a tíz szűz?

▪ Mikor ígérték oda a keresztény gyülekezetet házasságra a vőlegénynek, de mikor érkezik meg a vőlegény, hogy elvigye menyasszonyát a menyegzői lakomára?

▪ Mit ábrázol az olaj, és mire képesíti az értelmes szüzeket az, hogy van olajuk?

▪ Hol kerül sor a menyegzői ünnepségre?

▪ Milyen nagyszerű kiváltságot veszítettek el a balga szüzek és mi lett a sorsuk?

▪ Milyen tanulsággal szolgál a talentumokról szóló példázat?

▪ Kik a rabszolgák, és melyek azok a javak, amiket rájuk bíztak?

▪ Mikor jött el az Uruk, hogy elszámoltassa őket, és mit állapított meg?

▪ Milyen örömbe mehetnek be a hűséges rabszolgák, és mi történik a harmadik, gonosz rabszolgával?

▪ Miért kell Krisztus jelenlétének láthatatlannak lennie, és milyen munkát végez el abban az időben?

▪ Milyen értelemben öröklik a juhok a Királyságot?

▪ Mikor került sor „a világ megalapításá”-ra?

▪ Milyen alapon lesznek az emberek megítélve akár mint juhok, akár mint kecskék?