73. fejezet

Egy barátságos szamaritánus

JÉZUS most feltehetően Bethániában, a Jeruzsálemtől mintegy 3 kilométerre fekvő helység közelében tartózkodik. Egy férfi, aki jártas a mózesi törvényekben, odalép Jézushoz és megkérdezi: „Tanító, mit kell tennem, hogy örököljem az örökké tartó életet?”

Jézus rögtön észreveszi, hogy ez a törvénytudó férfi nem egyszerűen tájékozódás céljából kérdezi őt, inkább azért, hogy próbára tegye. Talán az a szándéka, hogy Jézus olyan választ adjon, amely sértené a zsidók érzékenységét. Jézus ezért színvallásra készteti a törvénytudót, mondván: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan olvasod?”

Válaszában a törvénytudó férfi rendkívüli ismeretről tanúskodva idéz Isten törvényéből az 5Mózes 6:5. és a 3Mózes 19:18. verse szerint: „Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész erőddel és egész elméddel” és „felebarátodat mint önmagadat”.

„Helyesen válaszoltál — feleli Jézus. — Továbbra is tégy így, és életet nyersz.”

A törvénytudó azonban nem elégedett. Nem érzi elég konkrétnak Jézus válaszát önmaga számára. Annak a megerősítését akarja hallani Jézustól, hogy nézetei helyesek és ennélfogva a másokkal való eljárása igazságos. Ezért ezt kérdezi: „Ki az én felebarátom?”

A zsidók úgy hiszik, hogy a „felebarát” kifejezés kizárólag zsidó társaikra vonatkozik, ahogy a 3Mózes 19:18. vers szövegösszefüggéséből is kitűnni látszik. Később maga Péter apostol mondta: „Jól tudjátok, mennyire törvénytelen egy zsidónak más fajtájú emberrel kapcsolatban állni vagy ahhoz közeledni.” Ezért a törvénytudó — és talán Jézus tanítványai is — azt hiszik, hogy igazságosságuk kimerül abban, ha csupán zsidó társaikkal viselkednek barátságosan, mivel nézetük szerint a nem-zsidók igazán nem felebarátaik.

Hogyan tudja Jézus helyesbíteni hallgatói felfogását e tekintetben anélkül, hogy megbántaná őket? Elmond egy esetet, amely valószínűleg igaz történeten alapul: „Egy bizonyos [zsidó] ember Jeruzsálemből Jerikóba ment és rablók kezébe esett, akik kifosztották és véresre verték, és félholtan otthagyták, majd tovább mentek.”

„Véletlenül — folytatja Jézus — éppen arra ment lefelé az úton egy bizonyos pap, de amikor meglátta őt, tovább ment az ellenkező oldalon. Hasonlóképen egy lévita is, amikor arra a helyre ért és meglátta őt, tovább ment az ellenkező oldalon. Végül egy arra utazó bizonyos szamaritánus érkezett oda, és amikor meglátta, szánalomra indult iránta.”

Sok pap és lévita templomszolga lakik Jerikóban, és 23 kilométert kell megtenniük e veszélyes, 900 méter szintkülönbségű úton jeruzsálemi templomszolgálatuk letelte után. A paptól és a lévitától elvárható lett volna, hogy segítsen bajba jutott zsidó társán. De ezt elmulasztják. Nem így a szamaritánus. A zsidók annyira gyűlölik a szamaritánusokat, hogy nem sokkal korábban kemény kifejezésekkel zaklatták Jézust, „szamaritánus”-nak nevezve.

Mit tesz most a szamaritánus a zsidó megsegítése érdekében? „Odament hát hozzá és bekötözte a sebeit, olajat és bort öntve azokra. Majd feltette őt a saját állatára és elvitte egy vendégfogadóba és gondjaiba vette. Másnap elővett két dénárt [körülbelül két napi bért], odaadta a vendégfogadósnak és ezt mondta: ’Viselj gondot rá, és ha ezenfelül még költenél rá valamit, visszatérve megtérítem neked.’ ”

Jézus a történet elmondása után megkérdezi a törvénytudót: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók közé került embernek?”

Mivel a törvénytudónak kínos elismerni a szamaritánus érdemét, ezért egyszerűen ezt válaszolja: „Az, aki irgalmasan cselekedett vele.”

„Menj utadra, és te is hasonlóképpen cselekedjél” — fejezi be Jézus.

Ha Jézus közvetlenül azt mondta volna a törvénytudónak, hogy a nem-zsidók is a felebarátai, akkor nemcsak a férfi nem fogadta volna el ezt válaszként, hanem valószínűleg a hallgatóság többsége is az ő oldalára állt volna a Jézussal folytatott vitában. Ez az életből vett példa azonban vitathatatlanul megmutatta, hogy minden embert a felebarátaink közé kell sorolnunk, függetlenül azok származásától és nemzetiségétől. Milyen csodálatos Jézus tanítási módja! Lukács 10:25–37; Cselekedetek 10:28; János 4:9; 8:48.

▪ Mit kérdez a törvénytudó Jézustól, és nyilvánvalóan milyen szándék vezeti ebben?

▪ Kit tekintenek a zsidók felebarátaiknak, és miért hihetjük, hogy még Jézus tanítványai is ezt a nézetet vallják?

▪ Hogyan helyesbíti Jézus ezt a felfogást, melyet még a törvénytudó sem tud megcáfolni?