36. fejezet

Egy katonatiszt nagy hite

AMIKOR Jézus a Hegyi beszédét mondja, már túl van körülbelül a felén nyilvános szolgálatának. Ez azt jelenti, hogy már csak körülbelül egy év és kilenc hónap van hátra földi munkájának befejezéséig.

Jézus most Kapernaum városába megy, amely tevékenységének kiinduló bázisa. Itt zsidó vének egy kéréssel fordulnak hozzá. A római hadseregben szolgáló pogány tiszt küldte őket, aki nem tartozott a zsidók nemzetségéhez.

A katonatiszt szeretett szolgája súlyos beteg, már a halálán van, és a tiszt azt szeretné, ha Jézus meggyógyítaná szolgáját. A zsidók komolyan közbenjárnak az érdekében. „Méltó ő arra, hogy megtedd neki — mondják —, mert kedveli nemzetünket és ő épít zsinagógát nekünk.”

Jézus habozás nélkül velük megy. Amikor azonban már egész közel vannak, a katonatiszt Jézus elé küldi barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáraszd magad. Nem vagyok méltó, hogy fedelem alá jöjj. Arra sem tartom magamat méltónak, hogy én menjek hozzád.”

Micsoda alázatos szavak ezek egy olyan katonatiszttől, aki ahhoz szokott, hogy másokat utasítson! De az is elképzelhető, hogy a tiszt gondolt Jézusra, hiszen a szokás tiltotta, hogy egy zsidó társadalmi kapcsolatot ápoljon nem zsidókkal. Péter is ezt mondta: „Jól tudjátok, mennyire törvénytelen egy zsidónak más fajtájú emberrel kapcsolatban állni vagy ahhoz közeledni.”

A katonatiszt, talán azért, hogy ne kelljen Jézusnak elviselnie e szokás megsértésének következményeit, ezt kéri barátain keresztül: „Csak add ki a parancsot, hogy meggyógyuljon a szolgám. Hiszen én is másnak a fennhatósága alá tartozó ember vagyok, és alattam is katonák vannak, és ezt mondom az egyiknek: ’Menj!” és az megy, és a másiknak: ’Jöjj!’ és az jön, és a rabszolgámnak: ’Tedd ezt!’ és megteszi.”

Nos, amikor Jézus meghallja ezt, elcsodálkozik: „Igazán mondom nektek — mondja —, még Izraelben sem láttam ilyen nagy hitet.” Miután Jézus meggyógyítja a tiszt szolgáját, felhasználja az alkalmat arra, hogy arról beszéljen: a nem zsidó hitűek hogyan lesznek azon áldások élvezői, amelyeket a hitetlen zsidók elutasítottak.

„Sokan — mondja Jézus — jönnek kelet felől és nyugat felől és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal az egek királyságában, mialatt a királyság fiai a külső sötétségre vettetnek. Ott lesz [részükről] sírás és fogak csikorgatása.”

„A királyság fiai . . . [akik] a külső sötétségre vettetnek”, azok a test szerinti zsidók, akik nem fogadják el elsőkként a nekik felkínált Krisztussal való együtturalkodás kiváltságát. Ábrahám, Izsák és Jákób szemléltetik Isten Királyságának az elrendezését. Jézus tehát azt mondja el, hogyan fogadják a pogányokat, hogy foglaljanak helyet az égi asztalnál „az egek királyságában”. Lukács 7:1–10; Máté 8:5–13; Cselekedetek 10:28.

▪ Miért járnak közbe a zsidók egy pogány katonatiszt érdekében?

▪ Mi indokolhatja azt, hogy a katonatiszt nem hívta be Jézust a házába?

▪ Mit ért Jézus a befejező megjegyzésein?