70. fejezet

Egy vakon született ember meggyógyítása

AMIKOR a zsidók megpróbálják megkövezni Jézust, ő nem megy el Jeruzsálemből. Később, sabbath napon, tanítványaival együtt a városban jár, amikor egy születésétől fogva vak embert vesz észre. A tanítványok ezt kérdezik Jézustól: „Tanító, ki vétkezett, ez-e vagy a szülei, hogy vakon született?”

Tanítványai talán úgy hiszik — egyes rabbikhoz hasonlóan —, hogy valaki már az anyja méhében is képes bűnt elkövetni. De Jézus így válaszol: „Sem ez az ember nem vétkezett, sem a szülei, hanem ezért van ez így, hogy nyilvánvalók legyenek az ő esetében Isten munkái.” A férfi vaksága nem egy olyan különleges vétség vagy bűn következménye, melyet ő vagy a szülei követtek el. Az első ember, Ádám bűne minden emberre tökéletlenséget hozott, és így mindenki ki van téve az olyan testi fogyatékosságnak, mint például a vakon születés. A férfinak ez a testi fogyatékossága lehetőséget ad Jézus számára, hogy nyilvánvalóvá tegye Isten munkáját.

Jézus kihangsúlyozza, miért oly sürgős Isten dolgait cselekedni. „Nekünk annak a munkáit kell végeznünk, aki elküldött engem, amíg nappal van — mondja. — Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem képes munkálkodni. Amíg a világban vagyok, én vagyok a világ világossága.” Jézus halála hamarosan azt jelenti számára, hogy elmerül a sír sötétségébe, ahol többé semmit sem tud tenni. Addig azonban ő a világosság forrása a világ számára.

Miután ezeket elmondta, Jézus a földre köp és nyálából sarat készít. A vak ember szemére teszi, és ezt mondja: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában.” A férfi szót fogad. És amikor ezt megteszi, megjön a látása! Milyen örömmel tér vissza, először látva életében!

Szomszédai és ismerősei el vannak ámulva. „Nem ez az ember, aki itt szokott ülni és koldulni?” — kérdezik. „Ő az” — felelik néhányan. De mások nem hiszik el: „Nem ő az, csak hasonlít hozzá.” De a férfi ezt mondja: „Én vagyok az.”

„Hogyan nyíltak meg a szemeid?” — tudakolják az emberek.

„Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente szemeimet és azt mondta nekem: ’Menj a Siloámhoz és mosakodj meg.’ Én azért elmentem és megmosakodtam.”

„Hol van az az ember?” — kérdezik.

„Nem tudom” — feleli.

Az emberek a volt vakot most vallásvezetőik, a farizeusok elé vezetik. Ők is megkérdezik tőle, hogyan jött meg a látása. „Sarat tett a szemeimre, én pedig megmosakodtam és láttam” — válaszolja a férfi.

A farizeusoknak bizonyára örülniük kellene a meggyógyult koldussal együtt! Ehelyett azonban kifogást emelnek Jézussal szemben: „Nem Istentől való ez az ember” — állítják. Miért mondják ezt? „Mert nem tartja meg a sabbathot.” Mások a farizeusok közül csodálkoznak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támad közöttük.

Majd megkérdezik a férfit is: „Te mit mondasz róla, látva, hogy megnyitotta a szemeidet?”

„Azt, hogy próféta” — feleli az.

A farizeusok nem akarják ezt elhinni. Meg vannak arról győződve, hogy Jézus és a férfi titokban összebeszéltek, hogy félrevezessék az embereket. Le akarván zárni az ügyet hívatják a koldus szüleit és őket is kikérdezik. János 8:59; 9:1–18.

▪ Mi idézte elő a férfi vakságát, és mi nem?

▪ Milyen éjszakára gondol Jézus, amikor senki sem munkálkodik?

▪ Hogyan fogadják a vak meggyógyulását azok, akik ismerik őt?

▪ Hogyan oszlanak meg a vélemények a férfi meggyógyulását illetően a farizeusok között?