Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Elárulás és elfogatás

Elárulás és elfogatás

118. fejezet

Elárulás és elfogatás

JÓVAL elmúlt éjfél, amikor Júdás nagy csapat katona, főpap, farizeus és más egyén élén behatol a Getsemáné-kertbe. A papok beleegyeztek abba, hogy 30 ezüstpénzt fizessenek Júdásnak Jézus elárulásáért.

Korábban, amikor Júdást elbocsátották a pászkavacsoráról, nyilvánvalóan egyenesen a főpapokhoz sietett. Ezek nyomban egybegyűjtötték saját poroszlóikat, valamint egy csapat katonát. Júdás először talán oda vezette őket, ahol Jézus és apostolai a pászkát ünnepelték. Mivel úgy látták, hogy azok már eltávoztak onnan, a nagy tömeg, fegyverekkel, lámpásokkal és fáklyákkal felszerelve követte Júdást, kivonult Jeruzsálemből és átkelt a Kidron-völgyön.

Miközben Júdás az Olajfák-hegyére vezeti a menetet, biztosnak érzi magát abban, hogy tudja, hol találhatja meg Jézust. Az elmúlt héten, amikor Jézus és az apostolok oda-vissza utaztak Bethánia és Jeruzsálem között, gyakran megálltak a Getsemáné-kertben, hogy megpihenjenek és beszélgessenek. De most, amikor Jézust valószínűleg elrejti a sötétség az olajfák alatt, vajon hogyan ismerik fel őt a katonák? Talán sohasem látták még azelőtt. Júdás ezért egy jelről gondoskodik, és ezt mondja: „Akit megcsókolok, ő az; vegyétek őrizetbe és vezessétek el biztonsággal.”

Júdás a kertbe vezeti a nagy tömeget, meglátja Jézust az apostolaival, és egyenesen őhozzá megy. „Jó napot, Rabbi!” — mondja, és igen gyengéden megcsókolja őt.

„Barátom, mit keresel itt? — reagál Jézus. Majd, mintegy válaszul a saját kérdésére, ezt mondja: — Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” De elég az árulóból! Jézus előrelép az égő fáklyák és a lámpások fényébe és ezt kérdezi: „Kit kerestek?”

„A názáreti Jézust” — hangzik a válasz.

„Én vagyok az” — válaszolja Jézus és bátran odaáll mindannyiuk elé. Meglepődve a bátorságán és nem tudván, mire számíthatnak, az emberek hátrább lépnek és a földre esnek.

„Mondtam nektek, hogy én vagyok az — folytatja nyugodtan Jézus. — Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket szabadon elmenni.” Rövid idővel azelőtt az emeleti szobában Jézus azt mondta Atyjának imában, hogy megőrizte hű apostolait, és egy sem veszett el közülük „kivéve a pusztulás fiát”. Hogy szavai beteljesedjenek, most azt kéri, engedjék elmenni a követőit.

Amikor a katonák visszanyerik lélekjelenlétüket, majd felállnak és kezdik Jézust megkötözni, az apostolok felismerik, hogy tulajdonképpen mi is történik. „Uram, vágjunk-e a karddal?” — kérdezik. Mielőtt Jézus válaszolna, Péter, megragadva a két kard közül az egyiket, amit az apostolok magukkal hoztak, rátámad Malkusra, a főpap rabszolgájára. Péter ütése elvéti a rabszolga fejét, de levágja annak jobb fülét.

„Hagyjátok abba!” — mondja Jézus, amikor közbelép. Megérintve Malkus fülét, meggyógyítja a sebet. Majd fontos leckére tanítja őket, amikor megparancsolja Péternek: „Tedd vissza helyére a kardodat, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek is el. Vagy azt gondolod, nem vagyok képes azt kérni Atyámtól, küldjön ide ebben a pillanatban több mint tizenkét légió angyalt?”

Jézus, azt akarva, hogy elfogják megmagyarázza: „Hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie? — És hozzáteszi: — Nem kell-e mindenképpen kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nekem?” Teljesen egyetért Isten rá vonatkozó akaratával!

Ekkor Jézus a tömeghez fordul. „Mint valami rablóra, úgy törtök rám kardokkal és botokkal? — kérdezi őket. — Naponta veletek voltam a templomban és tanítottam, de ti nem vettetek őrizetbe. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.”

Ekkor a katonai csapat, a katonai parancsnok és a zsidók poroszlói megragadják Jézust és megkötözik. Ezt látva, az apostolok otthagyják Jézust és elmenekülnek. Egy fiatal férfi azonban — talán Márk tanítvány — a tömegben marad. Talán ott volt a házban, ahol Jézus a pászkaünnepet tartotta, és később onnan követte a tömeget. Most azonban felismerik és megpróbálják elfogni. Ő azonban hátrahagyja felsőruháit, és gyengén felöltözve elfut onnan. Máté 26:47–56; Márk 14:43–52; Lukács 22:47-53; János 17:12; 18:3–12.

▪ Miért érzi Júdás magát biztosnak abban, hogy Jézust a Getsemáné-kertben találja?

▪ Hogyan mutatja meg Jézus, hogy törődik az apostolaival?

▪ Milyen tettre szánja el magát Péter Jézus védelmében, de mit mond erről Péternek Jézus?

▪ Hogyan tárja fel Jézus, hogy teljesen egyetért Isten rá vonatkozó akaratával?

▪ Amikor az apostolok elhagyják Jézust, ki az, aki ott marad, és mi történik vele?