30. fejezet

Felel vádlóinak

AMIKOR a zsidó vallásvezetők azzal vádolják Jézust, hogy megszegte a sabbathot, ő így felel: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, és én is munkálkodom.”

A farizeusok állításával ellentétben, Jézus munkája nem olyan jellegű, amelyet tiltana a sabbath törvénye. Prédikáló és gyógyító munkájára Istentől kapott megbízatást, és Isten példáját követve ő is mindennap tevékenykedik. Válasza azonban az előbbinél nagyobb haragra ingerli a zsidókat és meg akarják ölni. De miért?

Nem csupán azért, mert úgy vélik, hogy Jézus megszegte a sabbathot, hanem azért is, mert istenkáromlásnak tartják azt a kijelentését, hogy ő Isten saját Fia. Jézus azonban nem ijed meg tőlük és félelem nélkül további felvilágosítást ad Istenhez fűződő bensőséges viszonyáról. „Az Atya vonzalmat érez a Fiú iránt — mondja Jézus —, és mindent megmutat neki, amit ő tesz.”

„Mert amiképpen az Atya feltámasztja a halottakat — folytatja Jézus —, azonképpen a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” Valóban, a Fiú szellemi értelemben már életre keltett halottakat! „Aki hallja az én szavamat és hisz abban, aki küldött engem — mondja Jézus —, az átment a halálból az életre. — Igen, így folytatja: — Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik figyelnek rá, élni fognak.”

Jóllehet nincs feljegyzés arról, hogy Jézus betű szerint feltámasztott volna valakit is a halálból, vádlóinak azt mondja, hogy lesz ilyen betű szerinti feltámadás is. „Ne csodálkozzatok ezen — mondja —, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, meghallják az ő szavát és előjönnek.”

Mostanáig Jézus nyilvánvalóan még nem közölte nyilvánosan ilyen pontosan és világosan azt, hogy milyen életfontosságú szerepet tölt be Isten szándékában. Ezekről a dolgokról azonban Jézus vádlóinak több ismeret van a birtokában, mint az ő saját tanúbizonysága. „Ti embereket küldtetek Jánoshoz — emlékezteti őket Jézus —, és ő tanúskodott az igazság mellett.”

Éppen két évvel korábban Alámerítő János már beszélt ezeknek a zsidó vallásvezetőknek arról, aki majd őutána jön. Jézus eszükbe juttatja, milyen nagy tiszteletben állt előttük a most börtönben lévő János, és ezt mondja: „Egy pillanatig tetszett nektek nagyon örvendeni az ő világosságának.” Jézus azért emlékezteti őket ezekre a dolgokra, hogy segítsen, igen, hogy megmentse őket. Ő azonban nem szorul János tanúskodására.

„Maguk azok a dolgok, amelyeket cselekszem [beleértve az iménti csodáját is], azok tanúskodnak rólam, hogy az Atya küldött el engem.” De ezenkívül így folytatja: „Az Atya, aki engem elküldött, maga tanúskodott rólam.” Isten tanúskodott, például Jézus alámerítkezésekor: „Ez az én szeretett Fiam!”

Jézus vádlóinak tulajdonképpen semmi mentségük nincs arra, hogy elvetették Jézust. Pontosan azok az Írások tanúskodtak Jézusról, amelyeket ők kutattak! „Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek — fejezi be Jézus —, mert ő felőlem írt. De ha nem hisztek az ő írásainak, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?” János 5:17–47; 1:19–27; Máté 3:17.

▪ Miért nem sérti Jézus tevékenysége a sabbathot?

▪ Hogyan írja le Jézus létfontosságú szerepét Isten szándékában?

▪ Kinek a tanúskodására hivatkozik Jézus annak igazolására, hogy ő Isten Fia?