125. fejezet

Haláltusa a kínoszlopon

JÉZUSSAL együtt két rablót is kivégzésre vezetnek. Nem messze a várostól a menet megállt egy helyen, amelyet Golgotának vagy Koponya helyének neveznek.

A rabokat megfosztják ruháiktól. Azután mirhával kevert bort itatnak velük. Ezt a bort nyilvánvalóan a jeruzsálemi asszonyok készítették, a rómaiak pedig nem tagadják meg ezt a fájdalomcsillapító italt azoktól, akiket oszlopra feszítenek. Amikor azonban Jézus megkóstolja, nem hajlandó meginni. Vajon miért nem? Nyilván azt akarja, hogy hitének ebben a végső próbájában teljesen birtokában legyen minden képességének.

Jézust most az oszlopra feszítik, kezeit a feje fölé emelve. A katonák azután hatalmas szegeket vernek kezeibe és lábaiba. Ő hevesen megrándul a fájdalomtól, amikor a szegek átszakítják a húsát és az ínszalagjait. S amikor az oszlopot függőleges helyzetbe emelik, a fájdalom még szörnyűbb, mert a test súlya feltépi a szegek okozta sebeket. De Jézus, ahelyett, hogy fenyegetőzne, így imádkozik a római katonákért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Pilátus feliratot helyeztet az oszlopra. A felirat így szól: „A názáreti Jézus, a zsidók Királya.” Ezt nyilván nem csupán azért írja, mert tiszteli Jézust, hanem azért is, mert megveti a zsidó papokat, amiért kierőszakolták tőle Jézus halálos ítéletét. Pilátus három nyelven iratja meg a feliratot, hogy mindenki el tudja olvasni: héberül, a hivatalos latin nyelven és közönséges görög nyelven.

A főpapok, köztük Kajafás és Annás, megrémülnek. Ez a határozott nyilatkozat elrontja győzelmük óráját. Ezért így tiltakoznak: „Ne azt írd: ’A zsidók Királya’, hanem azt, hogy ő mondta: ’Én vagyok a zsidók Királya.’ ” Bosszankodva amiatt, hogy a papok eszközeként szolgált, Pilátus határozottan tagadólag válaszol: „Amit írtam, megírtam!”

A papok, hatalmas tömeg élén, most a kivégzés helyén gyülekeznek, és a papok cáfolni kezdik a felirat szövegét. Azt a hamis vádat ismételgetik, amit korábban a Szanhedrin előtti perben hangoztattak. Nem meglepő, ha ezért az arra járók is szidalmazni kezdik Jézust, gúnyolódva az öklüket rázzák és ezt mondják: „Ó te, aki lerombolod a templomot és harmadnapra felépíted azt, mentsd meg magad! Ha Isten fia vagy, szállj le a kínoszlopról!”

„Másokat megmentett, saját magát nem képes megmenteni! — szólnak közbe a papok és vallásos cinkosaik. — Izrael Királya Ő, jöjjön hát le a kínoszlopról és mi hinni fogunk őbenne. Istenbe vetette bizodalmát; mentse meg hát az Isten, ha akarja, hiszen azt mondta: ’Isten Fia vagyok.’ ”

A hangulat hatására a katonák is csatlakoznak a gúnyolódáshoz. Csúfolódva kínálnak fel borecetet Jézusnak, nyilvánvalóan éppen a kiszáradt ajkai fölé tartva azt. „Ha a zsidók királya vagy — gúnyolják — mentsd meg magad.” Még a rablók is csúfolják, akik Jézus jobb-, illetve baloldalán vannak oszlopra szegezve. Gondold csak el! A legnagyobb ember, aki valaha élt, igen, aki Jehova Istennel együtt teremtett mindent, szándékosan elszenvedi mindezt a gyalázkodást!

A katonák fogják Jézus felsőruháit és négy részre osztják maguk között. Sorsot vetnek, hogy melyik kié lesz. A belső köntös azonban varrás nélküli, jobb minőségű. Ezért a katonák azt mondják egymásnak: „Ne tépjük szét, hanem húzzunk sorsot, hogy eldöntsük, kié legyen.” Ezzel akaratlanul is betöltik az írást, amely azt mondja: „Felosztják maguk közt felső ruháimat, és köntösömre sorsot vetnek.”

Idővel az egyik rabló kezdi tisztán látni, hogy Jézusnak valóban királynak kell lennie. Ezért megdorgálva társát így szól: „Egyáltalán nem féled Istent, most, hogy ugyanazon ítélet alatt vagy? És mi bizony igazságosan viseljük el, mert azt kapjuk, amire rászolgáltunk a tetteinkkel; de ez az ember semmi méltatlant nem cselekedett.” Ezután kéréssel fordul Jézushoz: „Emlékezz meg rólam, amikor a királyságodba jutsz.”

„Bizony modom neked ma — válaszol Jézus —, velem leszel a Paradicsomban.” Ez az ígéret akkor fog majd teljesülni, amikor Jézus Királyként uralkodik az égben, és életre támasztja fel a bűnbánó gonosztevőt a földre, abba a Paradicsomba, amelyet Armageddon túlélőinek és társaiknak kiváltságuk lesz megművelni. Máté 27:33–44; Márk 15:22–32; Lukács 23:27, 32–43; János 19:17–24.

▪ Miért utasítja vissza Jézus a mirhával kevert bort?

▪ Nyilvánvalóan miért szegeznek feliratot Jézus kínoszlopára, és milyen további párbeszédre kerül sor emiatt Pilátus és a papok között?

▪ Hogyan gyalázzák továbbra is az oszlopon levő Jézust, és mi váltja ki azt?

▪ Hogyan tölti be a próféciát az, amit Jézus ruháival tesznek?

▪ Milyen változás áll be az egyik rablónál, és Jézus hogyan teljesíti az ő kérését?