Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Haláltusa a kertben

Haláltusa a kertben

117. fejezet

Haláltusa a kertben

AMIKOR Jézus befejezte imáját, ő és tizenegy hű apostola Jehova dicséretére énekeket énekeltek. Azután levonultak az emeleti szobából, elmerültek az éjszaka hűvös sötétségébe, majd elindultak Bethánia irányába a Kidron-völgyön át. Útközben megálltak egy közkedvelt helyen, a Getsemáné-kertben. Ez az Olajfák hegyén vagy annak közvetlen közelében van. Jézus gyakran találkozott a tanítványaival itt az olajfák között.

Otthagyva nyolc apostolát — talán a kert bejárata közelében — így utasítja őket: „Üljetek itt, amíg egy kissé távolabb megyek és imádkozom.” Ezután maga mellé veszi a többi hármat — Pétert, Jakabot és Jánost — és beljebb megy a kertbe. Jézuson szomorúság vesz erőt és fájdalmasan nyugtalanná lesz. „Mélységesen szomorú az én lelkem mindhalálig — mondja nekik. — Maradjatok itt és virrasszatok velem.”

Egy kissé távolabb menve, Jézus térddel a földre esik és arcával a földre borulva buzgón imádkozik: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem e pohár. Mégis, ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” Vajon mit jelent ez? Miért oly „mélységesen, halálosan szomorú”? Talán meghátrál attól a döntésétől, hogy meghaljon és gondoskodjon a váltságról?

Egyáltalán nem! Jézus nem azért könyörög, hogy megkíméljék a haláltól. Még a gondolat is visszataszító számára — amit egyszer Péter javasolt —, hogy elkerülje az áldozati halált. Inkább azért vívja a haláltusát, mert attól fél, hogy az, ahogy rövidesen meghal — mint megvetésre méltó bűnöző — gyalázatot hoz Atyja nevére. Most átérzi, hogy néhány óra múlva mint a leggonoszabb személyt szegezik oszlopra — mint istenkáromlót! Ez az, ami fájdalmasan felkavarja.

Miután hosszan imádkozott, Jézus visszatér és alva találja három apostolát. Péterhez fordulva így szól: „Így hát egy órát sem tudtatok virrasztani velem? Vigyázzatok és szüntelenül imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Elismerve azonban, hogy nagy stresszhatásnak voltak kitéve, és tekintettel a késői órára, ezt mondja: „A szellem bizonyosan buzgó, de a test erőtelen.”

Jézus másodszor is eltávozik, és azért könyörög, hogy Isten távolítsa el tőle „ezt a poharat”, vagyis a Jehova által számára kiszabott részt vagy akaratot. Amikor visszatér, ismét alva találja őket, jóllehet azért kellett volna imádkozniuk, hogy kísértésbe ne essenek. Amikor Jézus beszél nekik, nem tudják, mit válaszoljanak rá.

Végül, harmadszorra egy kőhajításnyira távozik Jézus, és térden állva erős kiáltások és könnyhullatások között így imádkozik: „Atyám, ha akarod, távolítsd el tőlem e poharat.” Jézus súlyos fájdalmat érez azért a gyalázatért, amit az ő halála mint bűnözőé hoz majd az Atyja nevére. Nos, csaknem elviselhetetlen számára, hogy istenkáromlással vádolják — olyannak tekintsék, aki megátkozta Istent!

Mindazonáltal, Jézus tovább imádkozik: „Nem amit én akarok, hanem amit te akarsz!” Jézus engedelmesen alárendeli magát Isten akaratának. Ekkor egy angyal jelenik meg az égből és bátorító szavakkal erősíti őt. Az angyal valószínűleg elmondja Jézusnak, hogy Atyja helyeslő mosolyával találkozik.

Mégis, mekkora teher van Jézus vállán! Az ő örök élete és az egész emberi faj örök élete van a mérlegen. Óriási az érzelmi nyomás. Ezért Jézus még buzgóbban folytatja imáját és izzadságcseppjei mint vércseppek hullanak a földre. „Ez igen ritka jelenség — állapítja meg a The Journal of the American Medical Association —, véres izzadságcseppek  . . . igen felfokozott érzelmi állapotban fordulhatnak elő.”

Ezután Jézus visszatér harmadszor is az apostolaihoz és újra alva találja őket. A mély szomorúságtól teljesen kimerültek. „Ilyen időben alusztok és pihentek! — kiált fel. — Elég! Eljött az óra! Íme, az Emberfiát elárulják és bűnösök kezére adják. Keljetek fel, menjünk! Íme az, aki elárul, már közeledik.”

Mialatt Jézus még beszél, Iskariót Júdás közeledik hatalmas tömeg kíséretében, akik fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket hoznak magukkal. Máté 26:30, 36–47; 16:21–23; Márk 14:26, 32–43; Lukács 22:39–47; János 18:1–3; Zsidók 5:7.

▪ Hová vezeti Jézus az apostolokat, miután elhagyják az emeleti szobát, és mit tesz ott?

▪ Mit tesznek az apostolok, mialatt Jézus imádkozik?

▪ Miért vív haláltusát Jézus, és milyen kéréssel fordul Istenhez?

▪ Mire mutat az, hogy Jézus izzadságcseppjei vércseppekké változnak?