11. fejezet

János előkészíti az utat

TIZENHÉT év telt el azóta, hogy a 12 éves Jézus a templomban a tanítókat kérdezgette. Most i. sz. 29 tavasza van és úgy tűnik mindenki Jézus unokabátyjáról, Jánosról beszél, aki a Jordán folyó vidékén prédikál.

János valóban nem mindennapi ember, mind megjelenésében, mind beszédében. Teveszőrből készült ruhát, dereka körül pedig bőrövet visel. Tápláléka mezei sáska és erdei méz. És mi az üzenete? „Tartsatok bűnbánatot, mert elközeledett az egek királysága.”

Ez az üzenet felrázza a hallgatóit. Sokan elismerik, hogy megtérésre van szükségük, vagyis arra, hogy megváltoztassák viselkedésüket, és szakítsanak korábbi nemkívánatos életmódjukkal. A Jordán egész vidékéről, sőt még Jeruzsálemből is nagy számban özönlenek hozzá az emberek, ő pedig alámeríti őket, teljesen bemerítve a Jordán vizébe. Miért?

János annak jeléül vagy elismeréséül meríti alá az embereket, hogy szívükben bűnbánatot gyakoroltak Isten törvényszövetsége ellen elkövetett bűneikért. Ezért, amikor néhány farizeus és szadduceus is megjelenik a Jordánnál, János elítéli őket: „Viperák fajzata! — mondja. — Teremjetek tehát a megbánáshoz méltó gyümölcsöt, és ne próbáljátok magatokban azt feltételezni: ’A mi atyánk Ábrahám.’ Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is képes fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van; már pedig kivágnak és a tűzbe vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.”

Mivel Jánosra sokan felfigyelnek, a zsidók papokat és lévitákat küldenek hozzá, és ezt kérdezik: „Ki vagy te?”

„Nem én vagyok a Krisztus” — vallja be János.

„Akkor hát ki vagy? — kérdezősködnek. — Illés?”

„Nem vagyok az” — feleli.

„Te vagy a Próféta?”

„Nem!”

Rendíthetetlenek maradnak. „Ki vagy te? Választ kell vinnünk azoknak, akik minket elküldtek. Mit mondasz magadról?”

János így válaszol: „Én a pusztában kiáltónak szava vagyok: ’Egyengessétek Jehova útját’, ahogy Ésaiás próféta mondta.”

„Miért merítesz be hát — akarják tudni —, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a Próféta?”

„Én vízbe merítek be — feleli. — Köztetek van valaki, akit nem ismertek; ő utánam jön.”

Jánosnak mint útelőkészítőnek az a feladata, hogy felkészítse az embereket, hogy helyes szívállapotban fogadhassák a Messiást, az eljövendő Királyt. János róla mondja: „Aki utánam jön, erősebb, mint én, és én nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam.” János valójában ezt is mondja: „Aki utánam jön, megelőzött engem, mert előttem létezett.”

Így János üzenete, hogy az „egek királysága elérkezett”, nyilvános bejelentésül szolgált arra vonatkozóan, hogy Jézus Krisztusnak, Jehova kinevezett Királyának szolgálata hamarosan kezdetét veszi. János 1:6–8, 15–28; Máté 3:1–12; Lukács 3:1–18; Cselekedetek 19:4.

▪ Milyen ember János?

▪ Miért meríti alá az embereket?

▪ Miért mondhatja János, hogy a Királyság elközelített?