128. fejezet

Jézus él!

AMIKOR az asszonyok üresen találják Jézus sírját, Mária Magdolna szalad, hogy elmondja Péternek és ­Jánosnak. A többi asszony azonban nyilván a sírnál marad. Nemsokára egy angyal jelenik meg, és beljebb hívja őket.

Itt az asszonyok egy másik angyalt is látnak, és az egyik angyal ezt mondja nekik: „Ne féljetek, mert tudom, hogy Jézust keresitek, akit oszlopra szegeztek. Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jertek, nézzétek a helyet, ahol feküdt. Menjetek gyorsan és mondjátok el a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül.” Így hát az asszonyok elfutottak telve félelemmel és nagy örömmel.

Eközben Mária megtalálja Pétert és Jánost, és beszámol nekik: „Elvitték az Urat az emléksírból és nem tudjuk, hová tették.” A két apostol azonnal futásnak ered. János gyorsabb lábú — lévén nyilván fiatalabb —, és elsőnek ér a sírhoz. Ekkorra az asszonyok már elmentek, senki nincs ott. János betekint a sírba, és meglátja a kötésnek használt gyolcsot, de kívül marad.

Amikor Péter megérkezik, nem tétovázik, hanem egyenesen a sírboltba megy. Ott meglátja a földön fekvő gyolcsot és azt a ruhadarabot, amivel Jézus fejét betakarták. Föl van göngyölve és egy helyre rakva. Most János is belép a sírboltba és már elhiszi Mária beszámolóját. De sem Péter, sem János nem fogja fel, hogy Jézus feltámadt, noha Ő gyakran beszélt nekik arról, hogy fel fog támadni. A két apostol zavartan hazaindul, Mária azonban, aki visszajött a sírhoz, ott marad.

Eközben a többi asszony az angyalok parancsát követve siet, hogy elmondja a tanítványoknak: Jézus feltámadt. Olyan gyorsan szaladnak, ahogyan csak tudnak, s eközben találkozik velük Jézus, és ezt mondja: „Jó napot!” Az asszonyok a lábaihoz esnek és hódolnak előtte. Akkor Jézus ezt mondja: „Ne féljetek! Menjetek, és adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába és ott meglátnak engem.”

Korábban, amikor a földrengés történt és az angyalok megjelentek, az őrségben levő katonák megdöbbentek és kővé dermedtek. Összeszedve magukat azonnal a városba mentek és elmondták a magasabb rangú papoknak, mi történt. A zsidók „vénei”-vel tanácskozva arra az elhatározásra jutottak, hogy a katonák megvesztegetésével megpróbálják eltussolni az ügyet. Ezt az utasítást adták: „Mondjátok: ’A tanítványai éjjel odajöttek és ellopták őt, mialatt mi aludtunk.’”

Mivel a római katonákat halállal bűntetik, ha szolgálatuk teljesítése közben elalszanak, a papok ezt az ígéretet tették: „Ha ez, [az elalvásról szóló jelentés] eljut a helytartó fülébe, mi meggyőzzük őt, és levesszük rólatok a gondot.” Mivel a megvesztegetési összeg elég nagy volt, a katonák az utasításnak megfelelően jártak el. Ennek eredményeképpen a Jézus holttestének ellopásáról szóló hamis történet széles körben elterjedt a zsidók között.

Mária Magdolna, aki hátramarad a sírnál, felettébb bánatos. Hol lehet Jézus? Előrehajol, hogy benézzen a sírba, és meglátja a két fehér ruhában levő angyalt, akik újból megjelentek! Az egyik ott ül, ahol Jézus feje, a másik pedig ott, ahol Jézus lába feküdt. „Asszony, miért sírsz?” — kérdezik.

„Elvitték az Uramat — feleli Mária —, és nem tudom, hová tették!” Akkor körülnéz, és észrevesz valakit, aki megismétli a kérdést: „Asszony, miért sírsz?” És azt is megkérdezi: „Kit keresel?”

Mária, azt képzelvén, hogy ez az ember a sírbolt kertjének gondozója, ezt mondja neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg, hová tetted, és én elviszem onnan.”

„Mária!” — mondja ez a személy. Mária azonnal megismeri jól ismert beszédmódjáról, hogy aki beszél, az Jézus. „Rab·boʹni!” (ami azt jelenti: „Tanító!”) — kiált fel. Határtalan örömtől indíttatva megragadja őt. De Jézus ezt mondja: „Ne tartóztass fel! Még nem mentem föl az Atyámhoz. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik: ’Elmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.’ ”

Mária most odafut, ahol az apostolok és a tanítványtársak összegyűltek. A többi asszonyhoz hasonlóan ő is elmondja a beszámolóját arról, hogy látta a feltámadt Jézust. Mindazonáltal ezek a férfiak, akik nem hittek az első asszonyoknak, nyilván nem hisznek Máriának sem. Máté 28:3–15; Márk 16:5–8; Lukács 24:4–12; János 20:2–18.

▪ Mit tesz Mária Magdolna, miután üresen találja a sírt, és mit tapasztal a többi asszony?

▪ Hogyan reagál Péter és János, amikor üresen találják a sírt?

▪ Kivel találkozik a többi asszony az úton, amikor a Jézus feltámadásáról szóló hírt viszik a tanítványoknak?

▪ Mi történik az őrségben levő katonákkal, és milyen választ kapnak a papoknak tett jelentésükre?

▪ Mi történik, amikor Mária Magdolna egyedül van a sírnál, és hogyan reagálnak a tanítványok az asszonyok beszámolójára?