52. fejezet

Jézus csodálatosan táplál ezreket

A 12 apostol figyelemre méltó prédikáló körútnak örvendhetett Galileában. Most, nem sokkal János kivégzése után, visszatérnek Jézushoz és beszámolnak csodálatos élményeikről. Amikor Jézus látja, mily fáradtak és oly sok ember érkezik, hogy még enni sincs idejük, ezt mondja: ’Vonuljunk vissza magunkban egy félreeső helyre, ahol tudtok egy kicsit pihenni.’

Csónakjukba szállnak, valószínűleg Kapernaum közelében, és egy félreeső helyre indulnak, feltehetőleg a Jordántól keletre Betsaidán túl. Sokan azonban észreveszik távozásukat és másokat is tájékoztatnak. Így hát előresietnek a part mentén, és amikor a csónak partot ér, az emberek már ott fogadják őket.

Amikor Jézus kilép a csónakból és meglátja a nagy sokaságot, szánalmat érez irántuk, mert az emberek olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért meggyógyítja a betegeket, és sok mindenre kezdi tanítani őket.

Az idő közben gyorsan röpül, és Jézus tanítványai odajönnek hozzá ezt mondva: „Ez a hely puszta, és már későre jár. Bocsásd el hát őket, hadd menjenek a környékre és a környező falvakba, és vegyenek maguknak valami ennivalót.”

Jézus azonban így válaszol nekik: „Ti adjatok nekik valamit enni!” Mivel Jézus már tudja, mit szándékozik majd tenni, próbára teszi Fülöpöt ezt kérdezve tőle: „Hol veszünk ezeknek kenyeret, hogy egyenek?”

Fülöp szempontjából a helyzet teljesen reménytelen. Hiszen közel 5000 férfi van jelen, és talán jóval 10 000-ren felül van az emberek száma a nőket és a gyermekeket is beleszámítva. Fülöp azt feleli, hogy „kétszáz dénár [egy dénár akkor egy napi bérnek felelt meg] értékű kenyér sem elegendő nekik, hogy mindegyiknek jusson egy kevés.”

András, talán annak szemléltetéséül, hogy lehetetlen ennyi embert jól tartani, ezt mondja: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal — majd hozzáfűzi —, de mi az ennyinek?”

Mivel tavasz van, éppen i. sz. 32 pászka előtt, a fű már mindenütt zöld. Jézus ezért azt mondja tanítványainak, hogy ültessék le az embereket a fűre 50-es és 100–as csoportokban. Veszi az öt kenyeret és a két halat, feltekint az égre és áldást mond. Utána kezdi megtörni a kenyereket és feldarabolni a halakat. Odaadja ezeket tanítványainak, akik pedig szétosztják az emberek között. Nagy ámulatra, minden ember megelégedésig eszik!

Azután Jézus ezt mondja tanítványainak: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi se menjen kárba.” Amikor összeszedik, 12 kosarat töltenek meg az evésből származó maradékkal! Máté 14:13–21; Márk 6:30–44; Lukács 9:10–17; János 6:1–13.

▪ Miért keres Jézus egy félreeső helyet apostolainak?

▪ Hová viszi Jézus a tanítványait, és miért nem tudnak mégsem pihenni?

▪ Amikor későre jár, mit sürgetnek a tanítványok, de hogyan törődik Jézus az emberekkel?